A szívem választottja

5. A vizsgálat

A fülébe tette a sztetoszkópot, majd a műszer fejét a mellkasomra rakta. Felszisszentem.

- Hideg? - kérdezte Gamma.

- Egy kicsit - vallottam be.

Egy sóhajtást hallottam tőle, majd lejjebb csúsztatta a sztetoszkópot, utána balra és jobbra. Egyszerre megszólalt.

- Egyébként nem értem. Nem szoktad még meg, hogy szinte mindig hideg a sztetoszkóp? Bent a kórházban, a kardiológián is mindig meghallgatom a szíved - mondta szemrehányó stílusban.

- De az bent volt - ezzel lezártnak tekintettem a vitát.

Gamma letette a műszert, de nem mondott semmit. Kicsit közelebb hajolt hozzám, én meg hátrahőköltem. Azonban hamar rájöttem, hogy csak megvizsgál, nem csinál többet, mert csak végig tapintotta a manduláimat. Aztán két ujja megállapodott a nyakam oldalán. A pulzusomat mérte.

- Kicsit gyors a pulzusod. Minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Igen, minden. Mindig is nyolcvanas volt a pulzusom - mondtam szinte fél oktávval magasabb hangom.

- Értem - szólt és újra hallgatásba burkolózott.

Elfordult és a hasamra tette a két kezét. Még ruhán keresztül is éreztem, hogy jéghideg. Elkezdte különböző pontokon nyomkodni a hasamat.

- Szólj, ha fáj valahol - utasított.

- Rendben - hagytam rá.

Nem szóltam semmikor. Amikor végzett a hasammal, megmérte a vérnyomásom. 'Csak ne legyen magas' imádkoztam magamban. Észre se vettem, hogy már rég végzett. Gamma elég furcsán nézett rám.

- Luna. Ez nagyon magas - mondta.

- M-miért? Mennyi lett? - kiváncsiskodtam félve.

- Száznegyvenkettő per kilencvenegy - közölte.

Most rajtam volt a sor, hogy hallgassak. Gamma egy ideig csak nézett rám, választ várva, de mivel nem kapott rátért a bokámra. Végigtapintotta, majd egy pillanatban feljajdultam.

- Őőő... vissza kellene rántanom - mondta dadogva.

- Mit akarsz csinálni?! - keltem ki magamból.

De mire végig mondtam ezt a mondatomat, egy laza mozdulattal megrántotta. Hát kibaszottul fájt. A fájdalmat egy erős ütéssel próbáltam levezetni. Sajnos éppen Gamma térdét csaptam meg.

- Úristen! Ne haragudj! Nem akartam - mentegetőztem rettegve.

- Semmi baj. Azt hiszem - felelt elgondolkozva.

Olyan inkább hagyjuk fejet vágott és a géztekercs után nyúlt. Gyorsan befáslizta a bokám, majd segített felállni. Megint felnéztem abba a gyönyörű szempárba, amik aggódva néztek le rám. Most vettem csak észre, hogy Gamma nagyon magas. Körülbelül két méter. Inkább elnéztem. Gamma megszorította az alkarom, ahol tartott. Rám tört a sírhatnék.

- Minden rendben? Idegesnek tűnsz - kérdezte szintén ideges hangnemben.

- Nem, semmi bajom - próbáltam nyugodtan mondani, de mégis eleredtek a könnyeim.

Gamma odahúzott magához és szorosan átölelt. Alig álltam a lábamon, ezért elkezdtem letérdelni. Gamma megértette és mellém térdelt. Belefúrtam az arcom a vállába. Nagyon tetszett az a bizonyos kókusz illat, amit mindig éreztem, ha a közelemben volt. Gamma elkezdett valamilyen altató dal szerűséget dúdolni. Szép lassan elkezdtem megnyugodni, majd a szemhéjam egyre nehezebb lett. Elaludtam. De ahhoz nem aludtam elég mélyen, hogy ne érezzem, hogy felemel és lefektet az ágyba. Halványan elmosolyodtam. Valamit még suttogott, de nem érettem. Túl hamar elnyomott az álom...