A szívem választottja

2. A séta

Kijöttem Dolohov irodájából. Hárman a nyakamba ugrottak.

- Túlélted! - Margaret láthatóan megkönnyebbült.

- Azt hittük soha nem jössz ki! - mondta Natasha szinte sírva.

- Ugyan már! Csak beszélgettünk - legyintettem.

- Hmmm. Biztos csak beszélgettetek? - kérdezte Diana egy perverz mosollyal.

- Miért van ennyire mocskos fantáziád Diana?! - fel se tűnt, hogy ordítok.Visszaültünk dolgozni.

Este nyolckor hullafáradtan kimentem a kórház ajtaján. Valaki a nevemet kiáltotta mögöttem. Hátrafordultam. Dr. Dolohov volt. Káromkodtam magamban egy sort, majd teljesen felé fordultam.

- Mi a szart akar? - eléggé fáradt voltam, nem volt kedvem udvariaskodni.

- Gondoltam sétálhatnánk egyet a parkban. Lenne kedved? - kérdezte. Erőt vettem magamon és mosolyogtam.

- Persze, miért ne - ezt utólag megbántam. Nagyon nem volt kedvem sétálgatni a főnökömmel. De hát már kimondtam.

A park gyönyörű volt. Rengeteg cseresznyefával, amik most tél alkalmából nem virágoztak. Dolohovnak valószínűleg feltűnt, hogy a fákat bámulom, mert megsimította a karom.

- Épp olyan gyönyörűek, mint te.

- Nahát! Őő.. nos, köszönöm - na hogy ez honnan jött neki, azt nem tudom. Annál érdekesebb, hogy furcsán járt. De nem sántított. Csak furcsa volt. És ezt szóvá is tettem.

- Baj van doktor úr?

- Munkán kívül légyszíves szólíts a keresztnevemen kérlek. Úgy kérdezd meg - minimális flegmaság volt ebben, de nagyon tetszett ez az oldala. Mégis dadogásban tudtam válaszolni.

- Re-rendben. Baj van Gamma?

- Nem. Miért? - kérdezte egy iszonyatosan helyes mosollyal.

- Furcsán jársz. Csak ennyi - hát ennél gagyibb választ se mondhattam volna! Azonban Gamma nem válaszolt. Továbbra is némán baktattunk egymás mellett. Pár perc múlva Gamma a hátamra terítette a kabátját.

- Meg fogsz fázni - hogy van pofája! Na mindegy.

- Így pont TE fogsz megfázni - nyomtam meg a személyes névmást, hogy tudassam vele, ő lesz beteg.

Megint nem válaszolt. 'Ez lesz a halálom, hogy nem felel' gondoltam. Gamma átkarolt, ezért és is végig simítottam a hátát. Az nedves volt és meleg. Hátra pillantottam. A fehér ing vörös volt egy foltban.

- Ilyen nincs...

- Tessék? - vágott értetlen arcot a drágalátos főnököm. Nem létezik, hogy nem tud róla. Megmutattam neki a tenyerem, mire magához húzott és jó szorosan átölelt.

- Fáj - csak ennyit mondott.

- Akkor minek akartál sétálgatni te vadbarom?! - soha nem fogom megérteni ennek az embernek az észjárását.

- Csak jólesett - mondta nemes egyszerűséggel.

- Na akkor most elviszlek magamhoz és lekezelem, mert ha ez elfertőződik akkor az jobban fog fájni - Időt sem hagytam szerencsétlennek, elrángattam az autóhoz.

Hamar odaértünk. Felráncigáltam a lakásba, majd leültettem. Előkerestem ezt-azt.

- Vedd le az inged - utasítottam.

- Nézzenek csak oda! Máris vetkőztetsz? - kérdezte egy perverz vigyorral.

- Hú bazdmeg! Csak vedd le. Ne nekem kelljen - mondtam fenyegetőzve, bár az arcát látva nem sikerült úgy ahogy akartam.

- Hát pedig magának kell doktor nő.

Nagy nehezen belementem. Gyorsan próbáltam, de a hátára szó szerint rátapadt az ing. Óvatosan leszedtem, bár sokszor felszisszent.

- Fordulj meg kérlek - kérleltem, mikor levettem az inget.

Viszonylag félve fordult meg. Tudtam, hogy durva lesz a háta, de nem erre gondoltam. Egy hatalmas vágás volt a hátán.

- Jézusom - suttogtam. Alig hallottam a a hangom.

- Tudsz kezdeni vele valamit? - kérdezte Gamma, bár nem tudta titkolni, hogy fél.

- Lefertőtlenítem, majd bekötöm. Többet nem nagyon tudok tenni.

- Rendben, köszönöm - mondta Gamma. Valahogy nagyon nagy hála volt benne. Elmentem a konyhába, majd egy üveg vodkával tértem vissza. Gamma úgy nézett rám, mint egy bolondra, aki most szabadult elme-gyógy intézetből.

- Az minek kell? - Gamma hangja most már reszketett.

- Hidd el. Nincs jobb fertőtlenítő egy adag alkoholnál. De gyere ki a fürdőszobába, mert nem fogok szőnyeget mosni - feleltem.

Láttam Gammán, hogy előbb ugrana ki az ablakon, mint hogy velem jöjjön, de mégis megtette. Beállítottam a zuhanyzóba, de nekem kellett egy szék, hogy felérjem. 'Na jó. Hány centi ez az ember?' kérdezte tőlem az agyam. Eközben vékony sugárban a hátára öntöttem az alkoholt.

- Bazdmeg!!! Ez fáj! - ordított.

- Erős, ügyes férfi vagy, nem egy hisztis kisgyerek! Kibírod! - most már én is kiabáltam. Végeztem a "fertőtlenítéssel", majd levizeztem a hátát, hogy ne ragadjon. Bekötöttem a sebet, bár sokszor meg kellett állnom, mert Gamma azt hitte meg fog halni. 

- Ugyan már! Még senki nem halt bele abba, hogy bekötötték egy sebét - közöltem vele érzelemmentes hangon.

- Pusztulj meg Luna. Pusztulj meg - mondta könnyezve.

Inkább gyorsan befejeztem. Gamma már indult volna haza, ha nem állítom meg.

- Ma este aludj itt. Nem akarom, hogy bajod legyen - meglepődtem. Mióta akarom, hogy velem maradjon?

- Nem-nem. Nem akarlak zavarni. Úgyis pihenned kell.

- Biztos? - kételkedtem.

- Nyugi már! Megleszek. Nem kell féltened - nyugtatgatott Gamma.

Ezzel a lendülettel felöltözött, majd egy gyors szia után kiment a lakásból. Az ablakból figyeltem, ahogyan egyre távolodik. Leültem. Egy gondolatmenet után rájöttem mit érzek: szeretem. Szeretem Gammát. És szeretném, ha ő is szeretne.

Csak hogy tudjátok, hogy hogyan néz ki Dr. Gamma Dolohov :)