A szívem választottja

22. Részegen

Az elmúlt két éjszakánk elég fárasztó volt minden téren, ezért kivettünk két nap szabadságot. Nagyon jó érzés volt nem hajnalok hajnalán kelni. Ennek ellenére, Gamma már hétkor fent volt. Soha nem fogom megérteni ez biztos.

Szép lassan kivánszorogtam a nappaliba. Szinte deja vu érzésem volt. Ugyanúgy ült a kanapén, mint Epsilon, mielőtt megnézte a sebem. Ennek a tetejébe még iszogatott is valamit. Lényegében csak a hajuk és a szemük volt más színű. Fel sem tűnt, hogy Gamma értetlen tekintettel bámul.

- Minden rendben? Úgy nézel rám, mint aki szellemet látott - mondta Gamma visszatartott nevetéssel.

- Láttam már szellemet életemben, egészem kedves, de amúgy semmi bajom - hadartam.

- Nem láttál szellemet. Azok nem léteznek - forgatta meg a szemét Gamma.

- Ó, ez a szellem nagyon is létezik. Az se mondana semmit, hogy doktor Morro Wind? - kérdeztem egy gonosz mosollyal.

Gamma a név hallatán kiköpte a kávéját.

- Hogy kicsoda? Luna, kizárt, hogy ismerd. Ő egy tökéletes sebész, rengeteg másik orvosi diplomával - mondta Gamma elcsodálkozva.

- Igen, tudok róla. Elvégre volt köztünk valami - mosolyogtam sejtelmesen.

Morro Wind. Egy sebész, szülész, nőgyógyász, kardiológus, radiológus, pszichológus, pszichiáter, állatorvos, csontkovács és még sorolhatnám a diplomáit. Fekete vállig érő haja van, egy zöld tinccsel a hajában. Szemei moha zöldek. Abban a gyilkos képzőben volt orvos, ahová apám elküldött hat évesen. Szinte minden nap megsérültem, de ő mindig ott volt, hogy rendbe szedjen. Egész életemben felnéztem rá. Valószínű, hogy miatta lettem sebész.

A szellem része egy, kicsit bonyolult. Elmesélte, hogy amikor gyerek volt, a szüleit brutálisan meggyilkolták és őt pedig elvitték egy laborba. Mindenféle kísérleteket végeztek rajta. Így lett az a képessége, hogy ha valaki, számára fontos ember, mellkason üti, előhozhatja a szellem énjét. Eleinte nem hittem el, bár amikor megkért hogy üssem mellkason és megtettem, teljesen lehidaltam. A teste a földön feküdt mozdulatlanul és előttem pedig egy zöldes szellem alak állt. Megpróbáltam megérinteni a vállát, de amikor a kezem keresztül ment rajta, elájultam.

A kapcsolatunk, nem tartott tovább egy évnél. Nagyon fiatal, tizenöt éves voltam, Morro pedig húsz éves volt. Egy Rosalie nevű vámpír lány miatt hagyott el. Viszonylag nehezen nyeltem be, mert tizenöt évesen az ember egy komolyabb kapcsolatra vágyik.

Visszatérve a jelenbe, Gamma álla a padlót súrolta. Nem tudtam nem nevetni.

- Ne röhögj. Nem hiszem el, hogy a világ egyik legjobb sebészével kavartál - hitetlenkedett Gamma.

- Ez van, törődj bele - rántottam meg a vállam.

Ebéd után, leültünk filmet nézni. Sikeresen megnézettem Gammával az Alkonyatot. Folyamatosan kérdezgetett, hogy ez kicsoda, mit csinálnak és hasonlók. Amikor vége lett a filmnek, Gamma felállt és elkezdett felöltözni.

- Hová mész? - kérdeztem meglepetten.

- Epsilonnal megbeszéltük, hogy elmegyünk-

- Piálni? - szakítottam félbe.

- ...Igen - tette tarkójára a kezét.

- Felőlem menjetek. De én is csak későn jövök. A csajokkal megszeretnénk nézni az új legendás állatok filmet - feleltem és én is elkezdtem készülődni.

/Este tizenegy felé, Gamma szemszöge/

Iszonyatosan lüktetett a fejem és valószínűleg Epsiloné is. Alig találtam be a lakásba. Epsilon valamiért végig a nyomomban volt. Úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba. Egy pillanattal később Epsilon rám esett és elkezdte puszilgatni a nyakam.