A szívem választottja

25. Lánykérés és más bajok

Június vége volt. Eszméletlen meleggel járt ez az időszak. Kint ültem az erkélyen a hasamat simogatva. Valahogy teljesen megnyugtatott amikor ezt csináltam.

Egyszer csak kinyílt a terasz ajtó, de úgy voltam vele, hogy csak Gamma talált ki valami hülyeséget. Nem figyeltem oda. Valaki ekkor eltakarta a szemem. Természetesen rám tört egy sikító görcs. Itt villant be, hogy Gamma dolgozik ma. Az illető a másik kezével befogta a számat, majd amikor megnyugtattam magam, a számon lévő kezét a hasamra vezette.

- De cuki. Fiú lesz vagy lány? - kérdezte egy férfi hang.

A pánik helyét átvette a düh. Felismertem a hangot. Sajnos.

- Epsilon, fuss amíg hagyom. És nem tudom, hogy fiú avagy lány - mondtam a dühöm lenyelve.

Epsilon röhögő görcsöt kapott. Elvette a kezeit rólam, amire azonnal felálltam. Epsilon a meglepettségtől seggre esett.

- Ki mondta, hogy terhes vagyok? - kérdeztem elég fenyegető hangon.

- Gamma volt. Léci ne egyél meg! - mentegetőzött.

Az orrnyergemet kezdtem el masszírozni, mint aki menten felrobban. Ránéztem Epsilonra, aki még mindig reszketve ült a földön. Elmosolyodtam és felé nyújtottam a kezem. Szerencsétlen azt hitte, hogy fel akarom pofozni. Aztán amikor rájött mit akarok, fülig vörös lett és magától felállt.

- Amúgy Gamma azt mondta, hogy tartsalak itt - mondta paradicsom színű fejjel.

- Szuper. Amúgy sem mentem volna sehova - rántottam meg a vállam.

- De-

- Semmi de! -mondtam.

- .... Ez olyan volt mintha az anyám mondta volna - mondta Epsilon meglepetten.

- Terhes vagyok. Az anyai ösztönöm előjött - nevettem.

- De akkor is elmondom - makacskodott Epsilon.

- De én meg nem figyelek - flegmáztam.

- Pero eres molesto (De idegesítő vagy) - mondta Epsilon spanyol tudását megcsillogtatva.

- Lo sé (Tudom) - vigyorogtam.

Epsilon telefonja ekkor megcsörrent. 'Áldom az eget, hogy végre elmegy' adtam hálát gondolatban. Sajnos azonban gyorsan lerendezte. Felkapott a vállára, levitt a lépcsőházban és beültetett a kocsijába. Közben végig a hátát vertem.

Elvezetett egy csinos kis tóhoz, aminek a közepén volt egy sziget. Egy fahídon lehetett odajutni. Epsilon egy fa alá leparkolt, majd kisegített az autóból.

- Menj át a hídon - nézett rám sejtelmesen.

- Őőő... rendben. Köszi, hogy idehoztál? - kérdeztem kissé gyanakodva.

- Nincs mit - mosolygott, majd elment.

Szép lassan elindultam a hídon. Gyönyörű volt az összkép. A kristálytiszta vízen látni lehetett a nap sugarait táncolni. Amikor odaértem a kis szigetre, rögtön kiszúrtam egy kis pavilon szerűséget. Lefelé nézve gondolkoztam, amikor megláttam néhány vörös rózsaszirmot egy kis ösvényt alkotni. Ahhoz a pavilonhoz vezettek. Engedtem a kísértésnek és odamentem.

A pavilon világos színű fából állt, a közepén egy asztallal. Az asztalon volt egy hófehér terítő, azon pedig egy liliom-hibiszkusz virágcsokor. A váza előtt volt egy kis dobot. Körbe néztem, majd felemeltem a dobozt. Ekkor valaki átkarolt. Megfordultam. Gamma volt. Hófehér ing és öltönynadrág volt rajta, egy koromfekete övvel. A haját kibontotta, amiből néhány tincs hanyagul a szemei közé lógott. Lenézett a kezeimre. Megvillantotta a félmosolyát, amitől még mindig el tudnék olvadni. Kivette a kis dobozt a kezemből és féltérdre ereszkedett. A mellkasomra tettem a kezeim.

- Luna Jaeger. Te vagy életem szerelme, a szívem választottja. Csupán annyit szeretnék kérdezni, hogy hozzám jönnél-e feleségül? - kérdezte, miközben kinyitotta a dobozt.

A gyűrűnek rozé színe volt, egy kővel, amit egyenlőre nem ismertem fel. Éreztem, hogy kicsordul néhány könnyem.

- Úristen... igen - bólintottam és a nyakába borultam.

Gamma újfent átkarolt. Egymás mellett térdeltünk. Amikor hajlandó voltam elengedni, kinyújtotta a val kezét. Megfogtam, mire félkézzel - bajlódva ugyan - kiszedte a gyűrűt és felhúzta a gyűrűs ujjamra. Megcsókolt. Egy darabig csak ültünk egymás mellett.

- Viszont, már mindent elintéztem - mondta Gamma.

- Mi mindent? - néztem rá értetlenül.

- Az esküvő helyszínét, időpontját, elkezdtem írni a vendég listát, amit majd át kellene nézned. Neked csak annyi a dolgod, hogy keress a csajokkal egy ruhát meg a csokrot állítsd össze - mosolygott rám önelégülten.

- Egy isten vagy - mondtam és megcsókoltam.

- Tudom - motyogott bele a csókba.

Késő volt, amikor elindultunk vissza a hídon. Gamma gyorsan tud pakolni az szent. A kocsiban aludtam el.

/Július harmadika/

Most kivételesen a terhességi vizsgálatot délelőtt végezték el a fiúk. Közben egészen jót beszélgettünk.

- Béta? Eta is teljesen be van zsongva? - kérdezte hirtelen Alpha.

- Ja, ne is mondd. Folyamatosan valami lánykérésről beszélt. Nem is tudom mi baja, mert már rég elvettem - felelt szórakozottan Béta.

- Delta is ugyan ez - rázta meg a fejét Alpha - Luna, te is ilyen vagy?

- Milyen ilyen? - kérdeztem vissza vörösödő fejjel.

A két férfi egymásra nézett, majd mindketten perverzen elvigyorodtak.

- Csak nem? - kérdezték egyszerre.

- Mit nem? - játszottam tovább a hülyét.

- Gamma megkérte a kezed? - kérdezte Béta.

- Őőő... talán?

- Naaa gratulálok! - mondta Alpha, majd levette a karomról a vérnyomásmérőt.

Miután ezt lemeccseltük és közölték a következő vizsgálat időpontját, elindultam találkozni a lányokkal.

A lányok tényleg teljesen be voltak zsongva. Fejenként három ruhára böktek rá, de valahogy egyik sem tetszett. Végül nekem akadt meg az egyik ruhán a szemem. Elsőnek és utolsónak is azt próbáltam fel. Egy egyszerű, a vállamról lehúzott, de mégis hosszú ujjú ruha volt, egy sliccel. Theta elismerően nézett, míg a többiek csak olvadoztak.

A ruha választós órák után, elmentünk a csokromért. Fehér liliomból és piros hibiszkuszból állt. Mire sikerült ezt megbeszélni az idősödő virágárussal, már mind az öten holt fáradtak voltunk. Délután ötre estem haza. Gamma sorozatot nézett, de amikor meglátott elkezdett nevetni.

- Mi olyan vicces? - bújtam hozzá.

- Semmi. Elfáradtál? - kérdezte, még mindig röhögve.

- Aha, de úgy nagyon - nyomtam meg a nagyon szót.

- Akkor tessék pihenni. Lelkiekben fel kell készülnöd az esküvőre - kacsintott.

- Jaj, az mikor lesz? - tudakoltam.

- Két hét múlva - nézett el rólam Gamma.

- Jézus atya úr isten! - kiáltottam.

- Na, nyugi. Te is tudtad, hogy hamarosan meg lesz tartva - simogatta meg a fejem Gamma.

- Tudtam, de akkor is! - nyüszítettem.

Gamma ekkor jobban magához húzott. Behunytam a szemem, míg Gamma suttogott nekem valamit. Nem figyeltem, csak a hangjára.Teljesen megnyugtatott. Teljesen biztos voltam benne, hogy vigyázni fog rám és a babára is. Örökre.