A tükör túloldalán

3. fejezet

Remélem elnyerni a tetszéseteket a kis történetem. Örömmel fogadok minden visszajelzést legyen az pozitív vagy akár negatív. Ha pedig egy csillaggal bátorítasz a folytatásra azt külön köszönöm neked! A kommentjeiteket pedig örömmel fogadom.
Jó olvasást és nemsokára érkezek az új résszel is!

Feyre szemszöge:
   - Én Aelin vagyok Terrasen királynője, és ez itt az udvartartásom.

Terrasen királynője? De ez mégis, hogy lehetséges? Habár tudom, hogy nem lett volna szabad, Rhysra pillantottam.
   Rhys nem válaszolt, mélyen a gondolataiba süllyed.
   Akkor ők nem sima tündérek, és nem is csak emberek! Rhys továbbra sem válaszolt. Felfedhetjük nekik, hogy pontosan tudjuk kik is ők?
   Igen, de okosan kell kijátszanunk ezt a kártyát. Mondjuk el nekik, hogy halottunk már a társaságról, sokkolja őket a tény, hogy tudjuk kik ők, vagy legalábbis a legendájukat ismerjük. És addig, amíg nem tudjuk miért jöttek ne is áruljunk el nekik semmi lényegeset. Rhys hangja kissé színtelen volt, nem igazán tudta mit is kezdjünk a helyzettel. Egy csoportnyi élő legenda, akiket egész Prythian ismer itt áll az orrunk előtt.
   - Hmm... Aelin. Terrasen királynője. Erillea megmentője. A tűz örököse. A Nyugati tündérkirálynő. Melyiket címedet szereted a legjobban? – kezdte Rhys kissé önelégült hangon és tett pár lépést a csoport felé. Meg akarta őket kerülni, megértettem tervét, bekerítjük őket akár a macskák az egereket, hogy tudják mi ismerjük őket, tudjuk a gyengepontjaikat, mi felettük állunk. Felvettem a stílusát és most én kezdtem mondandómba.
   - Rowan. Terrasen királya. Doranelle volt hercege. A tűz örökösének párja. Sok néven vagytok ismertek, sok címet kaptatok. – Követtem Rhys mozdulatait, és míg ő balról kezdte megkerülni a kis csoportot, én jobb kéz felől indultam. Teljes összhangban mozogtunk. Éreztem égető tekintetüket a hátamon, Rhys és köztem kapkodták a szemüket. Nem tudták eldönteni melyikünk jelent nagyobb fenyegetést.
   - Fenrys, ha nem tévedek. A doranelle-i fehér farkas. Terrasen nagykövete. Igazán meglepő veletek itt találkozni. – Újabb lépések koppantak. Összetalálkoztunk a csoport mögött, és tovább folytattuk utunkat.
   - Aedion. Észak farkasa. Meglehetősen hírhedt tábornok. Terrasen hercege. A tűz örökösének unokatestvére. Sok névvel illetnek titeket, jóval és rosszal egyaránt. – Majdnem teljesen megkerültük őket. Már csak tíz lépés választott el minket egymástól.
   - És Lysandra. Caraverre úrnője. Észak farkasának felesége. Tehetséges alakváltó. Rengeteg név, és rengeteg cím, egy-egy emberre. – Megálltunk a csoport előtt. Rhys és én újra egymás mellett foglaltunk helyet.
   - Híres a csoportotok, de ez nem a teljes udvarod, igaz? – Mélyen a királynő szemébe néztem. - Mégis mit kerestek itt? Egy számotokra teljesen ismeretlen területen? – Oldalra billentettem a fejem, és őszinte kíváncsisággal a tekintetemben néztem továbbra is a királynőt. Az alakításunk elérte a kívánt hatást és a csoport majd, minden tagja feszülten álldogált, de nem Aelin. Ugyanis a királynő elismerő pillantással viszonozta tekintetem. Tetszett neki a műsor, amit előadtunk.
   - Egy szörnyű teremtményt üldözünk, aki megszökött a mi világunkból és véleményem szerint jelenleg a ti országotokban rontja a levegőt. Egy sötét és gonosz lény, aki megpróbál minden örömet és boldogságot eltűntetni – mondta a királynő. A felismerés megcsillanhatott a szememben, mert ekkor így szólt:
   - Úgy látom tudod miről beszélek.
   Rhys, szerinted tényleg azért jöttek, hogy segítsenek nekünk? Nem néztem társamra, továbbra is a királynő szemébe néztem, azokba a mindentudó, türkiz-arany szemekbe.
   Elképzelhető. De nem tudok róla megbizonyosodni. Szerintem vigyük őket ki innen. Vigyük őket a Szél házába. Küldte Rhys a válaszát a kötelékünkön.
   De gondolom ezt stílusosan akarod kivitelezni.
   Még szép, hogy stílusosan akarom. Kötelékünkön szinte éreztem, hogy pimasz mosoly húzodik a szája szélére.
   Rhys mágiájának egy kicsinyke fuvallatával kinyitotta a cella ajtaját, amin ekkor belépet az őr, aki lekísért minket.
   - Küldjön üzenetet a belsőkörünk minden tagjának. Mondja meg nekik, hogy a Szél házában sürgős ülést kell tartanunk. Mindenki legyen ott vacsorára - mondtam kimért hangon, az őrre nézve.
   - Igenis, Főúrnő! – meghajolt, majd indulni készült.
   - Őket pedig – mutattam a most már egyáltalán nem ismeretlen személyekre – most kivisszük innen. És ez nem vita tárgya – tettem hozzá, mikor láttam, hogy az őr válaszra nyitja a száját. Így az őr újra bólintott egyet.
   - Igenis, Úrnőm! – az őr kisietett a cellából, és elindult, hogy elküldje a parancsokat a belsőkör tagjainak.
   - Most tényleg velük megyünk? – halottam egy halk suttogást a hátam mögül, Aedion kérdőn nézet unokatestvérére.
   - Igen. Szerintem bennük megbízhatunk. – Nem mondott többet, de a nála jó pár száz évvel idősebb harcosok is csak kimérten bólintottak.
   - És hogy jutunk el abba, a bizonyos Szél házába? – kérdezte Fenrys.
   - Először is hegyet mászunk. Mivel a börtönben nem lehet gondolatutazni, ezért előbb ki kell mennünk a felszínre. Ami el fog tartani egy ideig, hiszen a hegy alatt vagyunk – mondta Rhys. Nem vesztegette tovább az időt már meg is indult az ajtó irányába.
   - A börtön tele van olyan lényekkel, akik mindent megtennének a jobbnál-jobb pletykákért. Tehát, ha nem muszáj, akkor ne beszéljetek addig, amíg nem hagyjuk el a szigetet – mondtam még visszafordulva az ajtóból. – Ja, és ne nagyon távolodjatok el tőlünk! Elég furcsa hely ez a hegy! – mosolyogtam még hátra a vállam felett, majd megragadtam Rhys kezét és elindultunk a felszín felé. Hallottam, amint kilépnek a cellából és összefogódzkodva követnek minket, és a tündérfényt.

   Megállás nélkül igyekeztünk a felszín felé. A börtön nyomasztó légköre elől még mindig menekülni támadt kedvem. Aelin és csapata kitartóan követet minket, és megfogadva tanácsunkat egyszer sem szólaltak meg a külvilágba vezető út során.
   Felértünk a börtön csarnokába, ahol szembe jött velünk újfent az őr, aki egészen reggel óta a segítségünkre volt.
   - Úrnőm, a híreket elküldtem a belsőkör minden tagjának – mondta egy meghajlással kísérve.
   - Köszönöm – biccentettem.
Kiléptünk a csoporttal a főkapun. A hideg szél vadul kapott hajamba. Mélyet lélegezve lépdeltem tovább, hogy a szirten megállva Rhyssal bevárhassuk Aelint és társait.
   - És most, hogyan tovább? Most le is kell jutnunk innen, hogy elmehessünk erről a szigetről. – sopánkodott Aedion.
   - Már miért kéne lemásznunk, mikor egy szempillantás alatt eltűnhetünk innen gondolatutazással? –kérdezte Rhys. Ekkor elkezdett körülötte fodrozódni a sötétség, mintha csak az éjszaka kelt volna életre. Olyan embernek, aki nincs ehhez a látványhoz szokva igazán különlegesen nézhetett ki.
   - Kapaszkodjatok belénk! – mondtam és kezemet kinyújtottam a csoport felé.
   Mind bizonytalanul méregettek, kivéve Aelint, aki ekkor odalépett hozzám és erősen megszorította a kezemet. Éreztem a kezén a bőrkeményedéseket, amik a fegyverek használata miatt az én tenyeremen is kialakultak. Aelin kinyújtott kezét már a többiek is könnyebben elfogadták. Mikor mind egy összefogódzott láncot alkottunk Rhys újult erővel kezdett neki a gondolatutazásnak.
   Körbefont minket a sötétség, és bár én már rengetegszer utaztam így, tudtam, hogy mit éltek át ők, akiknek ez az első alkalmuk. Az a sötétség, ahol szinte levegőt sem kapsz arra a pár pillanatra amíg tart, hiába csak néhány másodperc, megviselheti az embert.

   A Szél házának egyik legimpozánsabb, legszebb kilátást nyújtó teraszán értünk földet, nem is akárhogy. Mivel a Szél házát nagyon összetett mágia védte, így nem lehet közvetlen gondolatutazást végrehajtani. A ház felett jó tizenöt méterrel a gondolatutazás véget ért, de mielőtt még zuhanni kezdtünk volna Rhys egy fekete mágiafuvallaton lebegtetett le minket a terasz stabil kövezetére.
   Velaris teljes pompájában tárult a szemünk elé. A nap már elkezdett ereszkedni, pár óra múlva besötétedik és Velaris teljes pompájában életre kelhet majd.
   Hallottam amint a kis csoportból többen is mélyebbet lélegeztek a friss levegőből. A sós tengeri szellő, amihez kellemes citrusos aroma társult, ez volt az az illat, amit mindig éreztem, ahányszor csak kiléptem Velaris utcáira. Az illat, ami az otthonomra emlékeztetett.
   - Üdvözöllek titeket Velarisban! A csillagfények városában. – mondta Rhys és hallottam azt a büszkeséget a hangjában, amit minden más alkalommal is, mikor a városunkról beszélt. De igazából volt is mire büszkélkednie.
   Ekkor lépések koppantak és Aelin állt mellém, a korlátra támaszkodott.
   - Gyönyörű.
   - Habár Velaris napközben is csodás, éjszaka kel csak igazán életre ez a hely. Éjjel mikor a csillagok és a hold a legfényesebben világít, akkor a leggyönyörűbb. Életre kelnek lent a különböző negyedek, a Sidra mentén minden fényárba borul, egyszerűen semmi sem fogható ahhoz a látványhoz. Ti is részesei lehettek majd ennek a csodának, amiért nekünk érdemes minden reggel felkelni és dolgozni. Annak a csodának, amiért én minden nap hálát adok, hogy láthatom, és tudom, hogy ez részben az én érdemem is. – Őszinte szavaim hatására, Rhys végigsimított a hátamon.
   - Nemsokára ideérnek a belsőkörünk tagjai. Itt vannak szobák, jól felszerelt fürdők, ha szeretnétek elvonulni és felfrissülni – kezdte Rhys.
Teljesen őszinte tekintettel néztem végig Aelin egész társaságán.
   - A belsőkörünk tagjai a családunk. Mivel valószínűleg ti is éhesek vagytok, de mi legalábbis biztosan, mivel megzavarta a megszokott családi reggelinket a nemvárt érkezésetek, és a cellába való lejutás közben nem igazán volt időnk ebédelni, ezért úgy gondoltuk, hogy közösen vacsorázhatnánk, és közben mindent megbeszélhetünk. Mi megbízunk bennetek és nem fogunk nektek hazudni, nem fogjuk megjátszani magunkat, de ezért azt kérjük, hogy ti is bízzatok meg bennünk.
   - Ez csak természetes. – bólintott a királynő. Szemében őszinteség csillogott. – De arra készüljetek fel, hogy ha ezek asztalhoz kerülnek – mutatott a háta mögött álldogáló harcosokra -, oda egy hadseregnek való koszt mennyiség sem lesz elég – nevetett.
   - Akkor szólunk a szakácsnak, hogy két hadseregre főzzön – nevettem fel én is, a kedvenc illír harcosaimra gondolva.