A tükör túloldalán

13. fejezet

Aelin szemszöge:

   - Helion bemutatom neked Aelint Terrasen királynőjét és az udvarát – mutatott felénk Rhys barátságosan. A főúr tekintete tisztán ragyogott, ahogy felénk fordulva végigtekintett csapatomon.
   - Megtiszteltetés, hogy igazi legendákkal állhatok szemben – mondta a férfi, majd kezemre lágy csókot lehelt, mintha a nap sugarai cirógatták volna végig a kézfejemet.
   - Helion, be akarod biztosítani az éjszakai programod ezekkel az hízelgő szavakkal? – nevetett fel Feyre. – Sok sikert!
   - Feyre túl jól kiismertél az alatt a kevés idő alatt, amit együtt eltöltöttünk, de felesleges féltékenykedned. Tudod, hogy előttetek mindig nyitva áll az ajtóm – mosolygott a nőre a főúr. Feyre kellemesen felnevetett a férfi kijelentésén, majd észrevehetően Rhys vállának dőlt. Helion egy különös mosolyt még vetett a párosra, majd felém fordult. – Üdv a világunkban, bár jobb lenne, ha kevésbé háborús okok hoztak volna ide titeket. Azért örülök a találkozásnak.
   - Szintúgy! – mondtam. – Ő itt Rowan, a párom és uralkodótársam. Lysandra és az ő férje Aedion az unokatestvérem. Végül, de nem utolsó sorban pedig Fenrys barátunk és segítőnk.

   A szigeten lévő palota, ahova Rhys a megbeszélést tervezte egyszerűen mesés volt. Homokszínű kőből épült az egész és igazán nyitott volt. Igazából inkább hatott ez egy nyári üdülőnek, mintsem fontos tárgyalások gyakori székhelyének.
   - Cassian és a többiek miért nem jöttek velünk? – kérdeztem Rhyst félig felvont szemöldökkel.
   - A mai találkozó egyik fő feltétele az volt, hogy udvaronként legfeljebb kettő képviselő jöhet. Az egyik a főúr a másik pedig egy választott személy. Én Feyrevel jöttem, aki főúrnő, de más udvarokban ez a rang nem létezik. Szóval a többiek a párjukkal vagy udvaruk más fontosabb személyével fognak jönni.
   - Mindenki elfogadta a meghívást? – kérdezte Rowan.
   - Hát ez majd csak a megbeszélésen derül ki – rántotta meg a vállát a főúr.
   - Ami mikor is kezdődik? – kérdeztem.
   - Nemsoká – nyugtatott Feyre. – Gyertek – intett a fejével.
   Az Éjszaka udvarának uralkodóit követve indultunk meg egy csodásan faragott lépcsőn. Ablakok nem voltak, mert a lépcső külső oldala végig ki volt vájva és oszlopok tartották egymáson a felfelé tekergő sorokat. Az oszlopok között pedig csodás kilátás nyílt a szigetre és a tengerre. Az égen madarak röpködtek és takaros bárányfelhők kúsztak át nagy ritkán a nap előtt.
   A lépcső egy tágas tetőtérbe vezetett, ami a kastély legmagasabb pontja volt. Üvegkupola volt a tető és ugyanolyan faragott oszlopok tartották meg, mint a lépcsőt. Az üvegen megtörő napfény az egész termet szivárvány színű fényárral látta el. A terem közepén egy kerek mélyedés volt, amit székekkel rakták körbe. Tizennyolc szék sorakozott fel a mélyedés körül, egyesek között pedig nagyobb távolság volt, mint a többinél.
   - Az mi? – mutattam a terem közepére.
   - Egy varázstérkép. Megmutatja az udvarok határát és még sok más dolgot, ha irányítom – válaszolta Helion. Közelebb lépkedtem a térképhez.
   - Ide érkeztetek! – mutatott rá Feyre egy szigetre, ami nem állt távol a nagy központi földrész legészakabbra lévő udvarától. – Mi pedig ide vittünk titeket! – mutatott rá egy pontra az Éjszaka udvarának térképén. A város neve felvillant és kiélesedett, így jól látható volt, hogy hol is helyezkedik el Velaris városa.
   - Most pedig itt vagyunk! – mutogatott most Helion a térképen a Nappal udvarától keletre elhelyezkedő legnagyobb szigetre. – Ez a saját szigetem és szívesebben használom a meleg nyári napokon pihenésre, de Rhys és az igazán megnyerő és kedves személyiségi nagyon meggyőző tud lenni. Főleg, ha az Árnyénekes társaságában érkezik – nézett kihívóan az uralkodópárra. Feyre hangos nevetésben tört ki és kacaja a kupola alatt visszhangot vert.
   - Mindig is tudtam, hogy a párom nagyon meggyőző tud lenni, de jó hallani a megerősítést. Téged melyik része győzött igazán meg? – Feyre szavai közben kacérság csillogott a szemében.
   - Na, de Feyre! – szólt Rhys, miközben próbálta elnyomni az egyre jobban folytogató röhögését.
   - A szép szemeivel egyből meg tud győzni. Főleg, ha azok valamivel alacsonyabbról néznek... - magyarázott Helion kéjenc vigyorral az arcán, amikor is félbe szakították.
   - Hát, jó tudni, hogy mit sem változtál Helion! – hangzott egy kellemes női hang a lépcső teteje felől.
   - Viviane, elragadó vagy mint mindig! – mosolyodott el szélesen a főúr.
   - Remélem nem késtünk! – A nő meleg mosolya láttán, szinte nekem is felfelé görbült a szám széle. Gyönyörű volt. Fehér haján a kupola vetette szivárvány fények örömtáncot jártak, nagy kék szemei pedig örömtől szikráztak. A mellette álló férfi, akinek ugyanolyan fehér bőre és haja volt, mint a nőnek hűvös mosollyal az arcán közeledett.
   - Kallias és Viviane, a Tél udvarának főura és a főúr párja – mutatta be az új jövevényeket Feyre.
   - Üdv! – csendült fel még egy hang, amikor Kallias éppen szólásra nyitotta volna a száját.
   - Thesan a Hajnal udvarának főura – mondta Feyre a csapatom felé fordulva.
   - Barátom, egyedül jöttél? Hol hagytad azt a jóképű peregrin tábornokod? – vigyorgott Helion.
   - Ma túl elfoglalt volt ahhoz, hogy elkísérjen – nevetett a főúr.
   - Bemutatom nektek Aelin Ash... - kezdte Rhys.
   - Meg sem várnak! Látod ezt Varian? – nevetett egy férfi.
   - Tarquin és Varian a Nyár udvarának főura és Adriata hercege – mondta nekünk ismét Feyre.
   - Ne haragudj barátom – nevetett Rhys -, szóval bemutatom nektek Aelin Ashryver Galathyniust és udvartartását egyenesen Terrasenből.

   Jó ideje folytak már a beszélgetések, miután a kötelező tiszteletköröket lefutottuk az elején. Mint megtudtuk még két udvar főura nem érkezett meg, így komolyabb témák átbeszélésébe nem kezdhettünk bele. De ez nem gátolta a főurakat abban, hogy Terrasenről és a mi világunkról kezdjenek el faggatni minket. Mi készségesen feleltünk szinte minden kérdésükre és ők is így tettek, mikor mi vetettünk fel egyet-egyet.
   Most viszont a főurak maguk között kezdtek el diskurálni, így egy leheletnyi szünetet adva nekünk. Én és társaim egymás mellett foglaltunk helyet, egyből a bemutatkozások után. Egyik oldalamon Rowan, Fenrys, Lysandra és Aedion, másik oldalamon pedig Ferye helyezkedett el. Mellette a párja, aki mellett a Nappali udvarának főura. Az ő másik oldalát Thesan kapta, aki mellett Viviane és Kallias ült, akiket a Nyár udvara követett. A Thesan mellett üresen maradt szék egyből eltűnt, mikor helyet foglaltunk. A maradék négy üres szék pedig még mindig várta még meg nem érkezett tulajdonosait.
   Már jó ideje ücsörögtünk a terem közepében felállított székeken, én pedig most a középen elhelyezkedő térképet kezdtem el újra tanulmányozni.
   - Akkor már csak a Tavasz és az Ősz udvarára várunk, igaz? – kérdeztem. Minden beszélgetés elcsendesült és az összes főúr rám tekintett.
   - Igen – válaszolt feszülten Helion.
   - Van egy olyan érzésem, hogy velük nem éppen rózsás a viszonyotok – mondta Lysandra összevont szemöldökkel.
   - Bár a szövetségeseink és elvileg meg bízunk bennük a háború alatt történtek olyan események, amiket még nem igazán tudtunk mind megemészteni. Előtte sem volt fesztelen a kapcsolat ezekkel az udvarokkal, de utána csak tovább romlott a helyzet. Még így is szövetségesek vagyunk, de nem a legmegbízhatóbbak. Azonban szerintem egészen jó irányban haladunk a felé, hogy ismét erős szövetségek jöjjenek létre – mondta Rhysand és tekintetét árnyékok sötétítették.
   - Elnézést a késésért! – szólalt meg hirtelen egy érces fiatal férfi hangja. Két vöröshajú tündér állt a lépcső legfelső fokán és számító róka tekintettel mérték végig a térképet körbeülő társaságot.
   - Beron vagyok az Ősz udvarának főura, ő pedig a legidősebb fiam Eris – mondta a férfi, majd mintha csak a saját házában lenne invitálás és bárminemű köszöntés nélkül helyet foglaltak két széken. Eris közvetlenül velem szemben ült le. A férfi minden mozdulatát figyelmesen követtem végig, amíg csak le nem ült.
   - Akkor már csak Tamlinra várunk – jelentette ki Tarquin.
   - Szerintem pont most érkezett meg! – mutattam egy szőke hajú tündérférfira, akinek a hirtelen rávetülő figyelem miatt minden izma megfeszült. Ideges, tudja, hogy nem látják őt szívesen, és ellenben Beronnal és fiával ő ezt nem tudja leplezni. Támadási felületet hagy, amit, ha az ellenségem lenne egyből ki is tudnék használni, hogy megvető vagy gonoszkodó szavakat vágjak hozzá. Ezekkel pattanásig feszítve az idegeit, amíg el nem érem azt, amit szeretnék.
   Azonban nem csak Tamlin teste árulta el a gazdáját. A mellettem ülő Feyre is megfeszülő gerinccel és merev végtagokkal konstatálta a főúr megjelenését. A főúrnő szép vonásai egy pillanatra eltorzultak, majd egy másodperccel később hűvös maszkot húzott az arcára, mintha csak felvett volna egy szerepet. A főúrnő szerepét.
   - Most pedig, hogy minden udvar főura és segítője megjelent, bele is kezdhetünk ebbe a sürgősségi tárgyalásba – mondta Feyre hűvös és színtelen hangon, mikor Tamlin is helyet foglalt a Rhyssal szemben lévő széken Beron és Aedion között.