Vágyom rád

- 10 -

Ha valaha is azt hittem, hogy Jungkook belém fog szeretni akkor óriásit tévedtem. Ő teljes mértékben csak barátként gondol rám, én meg loholok utána mint egy kutya és csorgatom érte a nyálamat.
Nagyon sok időt töltöttünk együtt a héten, főleg a tanulás miatt, szegény fiú nagyon lemaradt, nem ért sok mindent én pedig igyekszem segíteni a felzárkóztatásában, de kezdem lehetetlennek érezni a dolgot. Jungkook minden szünetben velem tanul és sokszor még órák után is bent maradtunk a suliban. Yooi néha velünk tartott, de legtöbbször kettesben hagyott minket, nyilván ő még mindig hisz a kapcsolatunkban. Szegény pára..

Most is éppen órák után a gazdaság politikát próbálom megértetni vele amit a legutóbbi órán kihagyott mert majdnem egy teljes órát lekésett még két hete. Miután végeztünk fáradtan döl hátra a székében és sóhajt egy nagyot nyújtózás közben.
- Úgy érzem mára már nem fér több információ a fejembe - leheli egy szuszra a szavakat. Egyetértően bólintok és becsukom a füzetemet és a tankönyvemet és elkezdem a táskámba pakolni őket. Jungkook is hasonlóan cselekszik.
- Mit mondasz ilyenkor a bandának, hol töltöd el ezt a rengeteg időt? - kérdem kíváncsian mire a srác zavartan nevetgél és fülig pirul.
- Ami azt illeti azt hazudtam, hogy van barátnőm és vele szeretnék randizgatni. - vakarja meg a tarkóját zavart mosollyal az arcán. A gyomrom automatikusan ugrik egyet, felébredtek a pillangóim, azonban hamar észhez térítem magam azzal, hogy belátom az igazat. Ha valóban így tekintene rám, nem beszélne ennyire nyilvánvalóan.
- Ó- mondom értelmesen és sietve kutatok az agyamban valami értelmes mondat után - És mit szóltak a dologhoz?
- Ami azt illeti egyből azt hitték, hogy te vagy az... - mondja kínosan és egyre pirosabb lesz az arca - de hamar eloszlattam a feltételezést azzal, hogy egy teljesen más lány nevet mondtam. De valamiért Taehyung hyung nagyon csalódottnak látszott és Jimin hyung pedig azt mondta, hogy egy idióta vagyok amiért veszni hagylak...
A hangja elhalt amikor realizálni kezdte a dolgokat és lehajtja a fejét.
- Annyira gáz, hogy ezt elmondtam, ne haragudj, nem akartam, hogy ennyire kínos legyen a beszélgetés..
Én egészen addig a táskámban matattam a semmit, hogy ne lássa mennyire szomorú vagyok amiért ilyen könnyedén beszél arról, hogy én nem vagyok és nem is leszek a barátnője. Miért kínzom magam foton ilyen gondolatokkal, azt hittem abbahagytam már az ábrándozást.
- Biztosan mindenki nagyon örül neked - mondom biztató mosolyt erőltetve az arcomra. Jungkok egy pillanatig pislogás nélkül mered rám majd elneveti magát.
- Miért beszélsz úgy mintha tényleg most szedtem volna össze valakit? Ha nem ismernélek azt hinném gyászolsz amiért van barátnőm. - abba hagyja a nevetést majd kijavítja magát - vagyis nincs mivel ez csak hazugság.
Felháborodva nézek rá majd felpattanok a székről.
- Nagyon is örülnék, ha lenne barátnőd, miért ne örülnék, hisz a barátok mindig örülnek a másik sikerének, természetes, hogy nem akarnám azonnal elmarni mellőled, hogy aztán megint egyedül legyél és a fiúk is biztosan csalódottak lennének amiért szakítasz a barátnőddel és engem hibáztatnátok mind amiért a maknae szomorú mert elvesztette az egyetlen szerelmét és élete párját. - felkapom a táskámat és bosszúsan rántom fel a vállamra a pántját - Én aztán soha nem állnék senki boldogsága útjába, pláne nem a tiédbe, még a feltételezés is sértő. Sőt, mi több! Támogatnálak a dologban és cseppet sem lennék boldogtalan, én örülnél a legjobban.
Bosszúsan kiviharzok a teremből. A szemem sarkából még pont láttam ahogy Jungkook megilletődve ül és engem néz, ahogy kicsörtetek a teremből. Hallom ahogy feleszmél és utánam rohan a folyosóra.
- Hé hé hé Taeyon, mi volt ez? - áll meg előttem, megállásra kényszerítve és megragadja mindkét vállamat. Kissé lehajol, hogy a szemembe tudjon nézni én meg teljes zavarban állok előtte és elszállt minden dühöm. Amint átgondolom, hogy miket mondtam az imént autómatikusan a szám elé kapom a kezemet és annyira kínosan érzem magam, hogy menten elsüllyedek. Nem vagyok normális, ennél nyíltabban már nem is lehetnék féltékenyebb és reménytelenebb. Jungkook fürkészve nézi a szememet. - Tae, minden rendben? - nem válaszolok csak aprót bólintok - Taeyon, hidd el eszembe sem jutott, hogy te közém és a leendő barátnőm közé állj. Az meg pláne meg se forduljon a fejedben, hogy bárki is téged hibáztatna ezen a világon, ha én szomorú lennék valamiért.
Lassú, lágy hangon beszél, kimérten és minden egyes szavát gondosan megválogatja. Eltávolodik és csípőre teszi a kezét majd kissé erőltetetten felnevet.
- El sem hiszem, hogy az én barátnőmről beszélgetünk aki nem mellesleg egyáltalán nem létezik.
A szeme sarkából engem néz reménykedve abban, hogy majd ettől felengedek, de ettől csak még hülyébben érzem magam. Lehajtom a fejem és a cipőm orrát kezdem tanulmányozni.
- Ne haragudj, az előbbi miatt... - mondom szinte suttogva. Jungkook ellép mellettem, vissza megy a terembe közben így szól:
- Ha valaha is megharagudnék valamire veled kapcsolatban az az lenne, ha azt feltételeznéd rólam, hogy egy segfej vagyok aki csak kihasznál, hogy jobb jegyeket szerezzen. - kiáltja a terembe lépve. Megfordulok és sóváran nézek utána, reszketeg sóhaj hagyja el a számat.