Vágyom rád

- 9 -

seonsaengnim - tanárok megszólítása

- Younghae - makogom - én.. én.. Nem is tudom mit mondhatnék. Te...én..- egy épkézláb mondat sem jut eszembe. A meglepettségtől felborult a beszédközpont az agyamban, teljesen összeomlott. A szívem hevesen ver, azonban nem a boldogságtól. Alighanem Young is észre vehette mert a vágyakozó tekintetet felváltotta az üresség. Hírtelen elengedi a kezem és nagy hahotázásba kezd. Az emberek simán elhinnék, hogy valami vicces történt és ez a srác milyen jól szórakozik. De én tudom, hogy ez erőltetett és a valóságban összetörtem a szívét azzal, hogy nem úgy reagáltam ahogyan azt ő várta. A szívem szakad meg érte.
- Hahah! - "nevet" harsányan - Ha látnád a fejed Tae! Teljesen levert a víz, mi? Csak nem gondolod, hogy beléd estem?! Hahah. - letörli a szeméről a nem létező könnycseppeket aztán ijedten rém néz - Mármint nem sértésből mondom, csak tudod elég hülyén néznénk ki - nyel egy hatalmasat - és olyan vagy mint az unokahúgom ő.. Gongi.
- Aha.. - mondom komoran. Nyilvánvalóan látja rajtam a mérhetetlen nagy csalódottságot és szánalmat. Látom az ő szemében, hogy nem akar többé ezzel foglalkozni én viszont úgy érzem meg kellene beszélnünk a történteket.
- Young..én nagyon sajnálom, tényleg. Szeretlek hidd el.. csak..
- Dohyun! - kiáltja hírtelen amire összerezzenek. Kapálózva integet mire megfordulok és látom, hogy az öcsém a barátjával és az ő anyukájával igyekszik felénk. Még vetek egy utolsó pillantást Youngra mielőtt mással kell foglalkoznom. Azért az öcsém előtt nem szeretném kitárni ezt az ügyet.
- Noona! Hyung! Képzeljétek! - szalad hozzánk egy nagy vattacukor pálcával a kezében. - Képzeljétek, olyan menő kutyát láttunk nemrég. Fekete volt és ilyen nagy - mutatta meg a kezével egy hatalmas szabálytalan kört leírva a levegőben - és a feje barna volt. És képzeld tüskés volt a nyakörve. A gazdája ijesztő volt de a kutya nem. Én nem féltem, csak Jisekok.
- Aigoo, nem is így volt! - kiált fel az öcsém barátja tiltakozva - Te nem merted megkérdezni, hogy megsimogathatod-e.
Elfeledve mindent nézem őket mosolyogva és hallgatom önfeledt civakodásukat, aztán Younghaera téved a tekintetem. A srác minden szavukat figyelmesen hallgatva bólogat és próbál igazságot tenni köztük. Látszik, hogy próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy amit mondott az elpárologjon az időben. Ám én nem tudom kiverni a fejemből. Nem tudok elsiklani afelett, hogy a legjobb barátom szerelmet vallott nekem a senkiből és aztán meg úgy tesz mintha mi sem történt volna.
A srác szeme - szerintem- véletlenül rám siklik és a tekintete mély megbánást tükröz.

A kocsiban a hazaút néma csendben telik. Dohyun sokat ugrált és kifáradt, ezért csak az ablokon át néz ki, hamarosan el fog aludni. Youngal inkább feszélyezve érezzük magunkat a történtek miatt. Persze Yong minél hamarabb elfelejtené, addig én meg akarom érteni, hogy mégis mi a fene baja van. Úgy érzem hosszú út áll még előttünk, egy hosszú, rögös út...

Hazaérve, lefürödttünk és Dohyun pillanatok alatt elaludt, addig én az ágyamban forgolódom és hiába vagyok fáradt, nem bírok elaludni, a fejemben zakatolnak a kérdések és mind ugyan azt akarják tudni. Felkapom az éjjeli szekrényről a mobilom és megnyitom az üzeneteket és írni is kezdek.
Én: Younghae kérlek, ezt muszáj megbeszélnünk.
Nem is sokára érkezett is a válasz, amin meglepődtem. Azt hittem már régen szik.
Younghae: Tae akadj már le erről, esküszöm, hogy nem igaz egy szó sem. Csak ugrattalak, tudom, hogy a lányok sokat képzelnek bele a dolgokba, de hidd el, hogy az egész csak kamu volt.
Nem válaszolok vissza. Bosszúsan dobom le magam mellé a készüléket és a jobb oldalamra fordulok összefont karokkal.
- Young, te idióta... - dünnyögöm.

Hétfő reggel későn érkeztem be a suliba. A padomon fekve fortyogok magamban, a negatív energia szinte árad belőlem, mindenki aki meglát szinte azonnal nagy ívben kikerül és sutyorognak arról, hogy nem érzik jól magukat a közelemben.
- Tae, veled meg mi lett? Elkaptak azok a rossz arcok a suli alaksorából? - szúrós tekintettel néz hátra a válla felett - Engem a múltkor majdnem fellöktek azok a szemetek...
Leül a jobb oldalamon lévő padba és kicsit szomorkásan néz rám.
- Ne kérdezd, addig nem szeretném elmondani amíg nem tisztáztuk ezt Young-gal... - mormolom az orrom alatt az államat továbbra is a padon hagyva.
- Ó, már megint bunkó volt?! Komolyan mondom egyszer tuti kiherélem azt a nyavajgást. - szórítja ökölbe a kezét.
- Nem, szó sincs ilyesmiről - tartom fel a kezem nyugtatóan. - Young csak... mondott nekem valamit, valamiről de nem szeretném elmondani amíg ezt meg nem beszéltük.
- Ó, oké - reagálja le. Mintha a csapot zárták volna el, már nem is volt mérges. Előveszi a táskájából az e havi kpop magazinját és azt kezdi lapozgatni én meg visszatérek az eredeti pozíciómba és hagyom, hogy a gondolataim lehúzzák a kedvemet ami amúgy sem volt valami csodás... A fejemet a karomra hajtom és úgy gondolkodom, hogyan húzzak ki bármit is abból az idegesítő pojácából.
Az előttem lévő pad székét valaki csikorogva húzza ki és ledobja a táskáját. Fel sem nézek csak duzzogok tovább amikor egy kellemes fiú hangja szólít meg minket.
- Sziasztok. - köszön Jungkook mire a gyomrom automatikusan összerándul. Felemelem a kezem és oda se nézve intek neki egyet. Még nem vagyok felkészülve arra, hogy lássam.
- Mit olvasol, Yooi? - kérdi abszolút érdeklődve, mire Yooi mézesmázas hangon válaszol neki.
- Ó, hát ez a K-ideálok magazin!
- Tényleg? - hallom Kook csodálkozó hangját - Nem bánod ha...
- Nem dehogy, ülj csak ide közénk.
Megrökönyödöm a szó hallattán és a szívem ezerrel kezd verni. Hallom hogy Jungkook feláll és a székét valóban közénk húzza. Úgy igazítom a fejemet, hogy félszemmel láthassam őket
- Van szó a... - akad meg, mire Yooi kedvesen mosolyogva bólint.
- A 20. oldal csak a tiétek. Annyira ügyesek vagytok, hogy mindenki csak titeket akar.
Odalapoznak és Jungkook minden figyelmét az újságnak szenteli - Szabad? - kérdezi és a lapért nyúl, Yooi megengedi neki, mire a fiú magához veszi. Olyan koncentrációval olvassa, hogy lehetetlen lenne kizökkenteni. Közben megjelenik az arcán egy fintor és visszaadja Yooinak.
- Rosszat írnak? - kérdi aggódva a barátnőm, jungkook csak a fejét rázza.
- Azt írják, hogy Korea legszexibb nyuszija vagyok... - szinte öklendezik, miközben mondja, én meg akaratlanul is kuncogni kezdek mire mindketten felém fordulnak. Lassan felemelkedem és összepréselem az ajkaimat.
- Csak... Mi a gondod a nyuszikkal? - mondom ami először eszembe jut majd elfordulok és vágok egy grimaszt. Hogy lehetek ennyire béna.
Jungkook összeráncolja a szemöldökét.
- Nincs bajom a nyulakkal, de nagyon nem szeretem, ha hozzájuk hasonlítanak.
- Ó.. - mondom értelmesen, Yooi meg Kook mögött a visszatartott nevetéstől szenved.
- Hááát, végül is ez egy női magazin. - mondja aztán Yooi feltartva az újságot. Jungkook megértve mindent, bólogatni kezd, majd egy fiú osztálytársunk odajön a kis körünkbe.
- Szevasz Kook, Sikyounggal lemegyünk a pályára, jössz te is?
- Persze, még szép! - ugrik fel lelkesen és elköszönve már rohannak is a fiúk egy rövid kosármeccsre.
- Yooi, légy szíves ölj meg. - jelentem ki mire megértően hátba vereget.
- Nyugi, volt már rosszabb is.
Szúrós tekintettel nézek rá majd visszahanyatlok a kezeimre.