Vágyom rád

- 20 -

Halkan kopogtatnak a fürdőszoba ajtaján mire szipogva feltápászkodom és mielőtt kinyitnám az ajtót sietve beletörlöm az arcom a fekete ruhám ujjába.
- Egy pillanat - mondom szörnyen árulkodó hangon, aki kopogott tuti rájött, hogy sírtam.
- Csak én vagyok az - jött a válasz mire kinyitom az ajtót, éppen annyira, hogy Yooi beférjen rajta. Amint az arcomra néz az övén is megjelenik a végtelen szomorúság és sajnálat, ami önként kiváltja belőlem az újabb könnyeket.
- Jaj, Taeyon!
Szorosan magához ölel én pedig a vállába kapaszkodom.
- Mondtam, hogy nem szabad tovább reménykednem - suttogom erőtlen hangon ő pedig megsimogatja a fejem. Két percig állunk így, ő támogat én pedig némán sírdogálok amikor megszólal.
- A fiúk kezdenek aggódni érted. Jungkookot bombázzák, mérgesek amiért megbántott, de persze a srácnak halványlila gőze sincs semmiről.
Erőt veszek magamon és ellépek tőle, közben kényszerítem magam, hogy befejezzem a sopánkodást.
- Nem tudhatják meg, hogy sírtam. Menj ki és mond, hogy Jaebum hívott időközben és vele beszélek. Üzenem hogy még öt percet kérek.
Yooi szomorúan bólint és kérdezni akar valamit, de beelőzöm.
- Addigra rendbe jövök - ígérem meg, mire halványa elmosolyodik és kimegy az ajtón. A tükörbe nézek és csalódottan veszem tudomásul, hogy a könnyek kissé elmosták a sminkem. Ki kell találnom valamit, hogy a többiek ne fogjanak gyanút. Megnyitom a csapot és forró vízzel elkezdem lemosni az arcom, majd jéghideg vízzel öblítem le a meleget, hogy a hírtelen hatástól felébredjek majd a kéztörlőbe beletörlöm a fejem és a tükörbe nézve hálát adok istennek amiért feltalálta a vízálló szempillaspirált. Oké a szemceruza lejött, de a fiúk úgyis vakok ahhoz hogy észre vegyék a változást. Megborzolom kicsit a lelapult hajam amitől úgy néz ki mintha éppen most ugráltam volna végig egy koncertet a hatalmas tömegben majd mosolyt erőltetek magamra. Jó lesz így. Előveszem a telefonom és úgy lépek a nappaliba mintha éppen SMS-t küldenék valakinek ami vicces épp ezért mosolygok rajta majd vidáman elrakom.
- Bocsánat srácok, már itt is vagyok.
- Minden oké? - kérdi Hoseok kissé aggódva mire tettetett értetlenséggel húzom fel a szemöldököm.
- Persze, miért?
Körbe nézek és mindenki arcáról szinte ugyanazt olvasom le, megkönnyebbüléssel vegyült kíváncsiságot. Jungkook azonban nem néz rám, a kipakolt ételeket bámulja mély gondolatokba merülve és látom rajta, hogy sajnálja, meg hogy egyáltalán nem érti mi van. Megsajnálom a srácot. Szegény nem tehet az érzéseimről, fogalma sincs semmiről, ugyan miért haragudjak rá? Mosolyogva mellé ülök és meglököm a vállát mire zavartan felém kapja a fejét és láthatóan alig mer rám nézni.
- Mi van? - kérdezem felhúzott szemöltökkel és diszkréten kinevetem amiért nem érti mi van.
- Nem haragszol? - kérdezi alig hallatóan, de persze mindenki hallja aki jelen van mert feszülten néznek minket.
- Ugyan miért? - kérdezek vissza mosolyogva mire megkönnyebbülten sóhajt egyet.
- A srácok mondták hogy... - akad meg.
- Mit mondtak?
Elgondolkodik és közben fürkészve néz a szemembe láthatólag mélyen elgondolkodik valamin majd mosolyogva lehunyja a szemét és megrázza a fejét - Semmi, hülyeség - jelenti ki majd feláll széttárt karokkal és egyenként végignéz a fiúkon.
- Látjátok, hülyeség! - ismétli meg hangosan mire a többiek halványan felnevetnek és a hangulat kezd visszatérni a szobába. Yooi elkapja a tekintetem és bátorítóan biccent egyet. Helyesen cselekedtem. Jungkook nem tehet semmiről.

Miután a fiúk menedzsere hazavitt minket Yooihoz, gyorsan lezuhanyoztunk és pizsamában egy-egy bögre forrócsokival a kezünkben bámulunk ki a fejünkből. Vagyis csak én, barátnőm pedig jótékonyan hallgat ami most őszintén jól esik. Egyszer csak megragadom a telefonomat magam mellett és felnyitom a zárat, majd néhány nyomkodás után elégedetten tartom felé a készüléket.
- Hát - mondja meredten amint megnézte magának - azt hiszem ezt vehetjük hivatalos lezárásnak. Sajnálom Taeyon - néz mélyen a szemembe. Tudom, hogy most arra gondol amit Jungkook mondott. Én csak megvonom a vállam és halványan elmosolyodom.
- Én nem sajnálom. Ez a helyzet, emiatt nem haragudhatok rá.
Yooi úgy fürkészi az arcomat mintha csak egy rejtvényt akarna megfejteni. Megrázza a fejét és beleiszik a bögréjébe.
-Tudod Tae, szerintem te vagy a legerősebb lány akivel valaha találkoztam.
Hozzávágok egy párnát, mire nevetve visszadobja.