Vágyom rád

- 8 -

Younghae a kanapénkon ül és anyukámtól kapott teáját szorongatja a kezében. Yooinak haza kellett mennie, így Youngal úgy döntöttünk hogy nálam dekkolunk.
Anya kedveli Youngot, bár nem mindig szereti ha nálunk van. Mindig azt mondja, hogy furcsa hatással van a hangulatára, rossz érzés fogja el. Én csak nevetek ezen.
A távirányítóval kapcsolgatom a tévét, de fogalmam sincs mit keresek. Young zavartan piszkálgatja a bögre fülét, látszólag kényelmetlenül érzi magát. Hosszas csend után kikecmereg a díszpárnák közül, lerakja a bögrét a dohányzó asztalra majd feláll.
- Ne haragudj, Tae, de nem tudok itt maradni.
- Miért? - nézek fel rá kíváncsian. A srác feszengve körbenéz majd kissé lehajol és suttogva feleli
- Ijesztő az anyád.
Hirtelen nem is tudom milyen reakció lenne a megfelelő válasz, nevetni vagy furcsán nézni? Végül úgy döntök felállok és átkarolom a derekát - a vállát nem megy mert magas - és keresztapásan felnézek rá.
- Young, nincs semmi ijesztő benne, csupán csak nem szereti a fiúkat a házában.
- De hát az öcséd is itt van.
Felsóhajtok, látszik nem érti. - Mondom így. Nem szereti a fiú vendégeimet a házában.
Mintha csak most értette volna meg, a szájával ó betűt formálva bólogatni kezd, majd összevonja a szemöldökét és félre billent a fejét.
- Ettől most jobban kéne éreznem magam?
- Nem - válaszolom miközben visszahuppanok a kanapéra és kinyomom a tévét. - Ne menj el, nem fog megenni. Teát csinált neked szóval elvisel te meg fogadd el a kedvességét.
Young zavartan ül vissza és ismét a kezébe veszi a gőzölgő bögrét.
A bejárati ajtó kinyílik és az öcsém ront be rajta. Morcosan lerúgja a cipőt a lábáról és a táskáját a sarokba vágja, majd mérgesen trappol a konyha irányába. Csodálkozva követem a tekintetemmel, ahogyan kihúzza a bárszéket a pult elött, felmászik rá és durcásan karba fonja a kezét és ráfekszik a márványozott lapra.
- Minden oké, Dohyun? - kérdem érdeklődve mire csak egy morgás hallatszik válaszul.
Youngra nézek, majd vissza az öcsémre. Felállok és odasétálok hozzá, leülök háttal a pultnak és rákönyökölök.
- Mi történt? - kérdem kissé kedvesebben, szinte duruzsolva. Dohyun felém fordítja a fejét és nagyon mérgesen néz rám.
- Kikaptunk a másik osztálytól mert Hadnong elvette tőlem a labdát és elestem de a bíró nem látta.
- Semmi baj, majd máskor megnyeritek. - játékosan meglököm a vállát - Hiszen te vagy a sztárjátékos.
Dohyun elhúzódik és morgolódik az orra alatt. Young ekkor lerakja a bögréjét és a telefonján kezd el matatni mire Dohyun felé kapja a fejét aztán felpattan és odarohan hozzá, mire Younghae rémülten néz rá.
- Younghae, szia tudsz kosarazni, gyere játszunk, légyszi, légyszi, légyszi.
- Bocs haver, a nővéreddel...
- Ugyan, menj csak, majd én leszek a szurkolólány. - vágok a szavába legyintve. Dohyun azonnal megragadja Young karját és szó szerint felrántja, sietősen vonszolja maga után, hogy a srác majdnem hasra esik.
Az udvaron áll magányosan a kosárpalánk amit apa rakott még össze Dohyunnak, amikor elkezdett kosáredzésekre járni. Dohyun nagyon szereti, általában, ha szomorú mindig dobálgatja a labdákat vagy a sarokban lévő hintán duzzog. Youngot nem látja sokszor, de ebben a házban általában ő örül a legjobban, ha itt van. Dohyun simán elverte Youngot úgy, hogy Young majd száznyolcvan centi, de semmit sem konyít a kosarazáshoz. Én persze csak ültem a hintaágyon és nevetve szurkoltam az öcssémnek. Youngnak persze nem volt ideje duzzogni, azzal volt elfoglalva hogy egy elfogadható dobása legyen. A nap végére Dohyun győzelemittasan és kicsattanó boldogsággal míg Young átizzadva és fáradtan dőlt a kanapére. Anya hideg limonádét csinált és felkínálta mindenkinek. Végül az öcsém felment a szobájába, anyukám pedig bevonult a konyhába tevékenykedni.
Younghae még mindig a homlokát törölgeti és zihál még kicsit. Én pedig mosolyogva bambulok magam elé.
- Jól vagy, Tae? - kérdi Young mire felé nézek és bólintok egyet.
- Igen, csak örülök, hogy az öcsém boldog. Az az ő legjobb tulajdonsága hogy sosem tud sokáig szomorkodni és hamar el tud engedni minden rosszat. - Sóhajtva hátra dőlök - Remélem, ha felnő is ilyen lesz. Egy vidám, élettel teli fiú.
Young csak bólogat és meredten néz maga elé. Egy ideig csendben üldögélünk, majd sóhajtva felállok és elveszem Youngtól a poharat és a konyhába viszem. A mosogatóhoz érve elkezdem elmosni őket majd a csöpögtetőre helyezem. Megfordulok és a pultnak támaszkodom. Young is feláll és ő is a pultnak támaszkodik.
- Figyelj Tae, ne haragudj amiért olyan hevesen reagáltam. Csak tényleg nagyon rosszul esett, hogy hanyagoltatok, és amikor megláttalak azzal a ficsúrral...
- Young, kérlek ne utáld ennyire. Hiszen semmit nem tett ellened.
Young mélyen a szemembe néz majd gondterhelten sóhajt egyet.
- Tudod... az oka... - mélyen beszívja a levegőt egy pillanatig bent tartja, végül kifújja. - Azért mert nem bírom a fajtáját. Azt hiszik övék az egész világ, meg a tökéletes testüket reklámozzák és mások orra alá dörgölik, hogy milyen sikeresek.
Hallom a hangján, hogy nem mond igazat. Mi lehet az oka, hogy nem mondja el a teljes igazságot. Egy pillanatig mélyen a szemébe nézek majd veszek egy nagy levegőt.
- A laptopom nem akar rendesen működni, nem nézed meg nekem mi lehet az oka? - mondom lemondó hangsúllyal. Young is feleszmél, megköszörüli a torkát és bólint. Elindulunk az emeletre csendesen, ki-ki a maga gondolatával. Amikor az emeletre érünk jobbra fordulok a szobám irányába, majd amikor benyitok, az ágyamra ülök és az ölembe veszem a laptopomat. Young kissé idegesen áll a küszöbön és körbenéz a szobámba.
- Nem gondoltam volna, hogy halvány zöld lesz a falad színe.
Megvonom a vállam és én is a falat nézem.
- A zöld semleges szín, ezért választottam azt - bólint majd a tekintete megállapodik rajtam - Nem ülsz le?
Mintha csak elfelejtette volna miért jött feleszmél majd sietősen mellém lép, majd leül tisztes távolságra(?) és elveszi a laptopot. Szakértően hümmög és bólogat és közben nyomkodja a billentyűzetet. Tizenöt perc múlva végez vele és óvatosan visszahelyezi a combomra. Megmutatja mi volt a gond és, hogy mit csinált vele.
- Annyira köszii! - kiáltom és boldogan a nyakába borulok - Azt hittem ki kell dobni.
- Ez gyakori hiba a laptopoknál, semmiség volt az egész.
- Csak neked fogok szólni mostantól.
Elkezdi vakargatni a tarkóját és kínos nevetésbe kezd.
- Ha nem félted akkor nekem oké. - vonja meg a vállát mosolyogva. Én is elmosolyodom és a vállára hajtom a fejem, ő pedig az enyémhez dönti a fejét. Így ülünk csendben egy ideig aztán ő megköszörüli a torkát és felemeli a fejét. Elnéz jobbra majd mint aki valami érdekeset lát felpattan és a tükrös asztalomhoz lép.
- De jó! - mondja és a képekhez nyúl amik fel vannak ragasztva a tükörre. - Minden jó pillanatot feltettél ide?
Mosolyogva bólintok és én is odalépek. Ott van Younghae és Yooi Young szülinapján és tiszta tortakrém az arca mert összekentük. Aztán ott van Jaeboom ahogy élete első díjával a kezében vigyorog. Én és Jae amikor meglátogatom egy izzasztó nap után. Young és én, éppen egy bazinagy vattacukrot próbálunk eltüntetni. Rengeteg kép van még rólam és Yooiról a suliban, néhánykép hátterében pedig Jungkook. Anyáról és az öcsémről is sok kép van még kint. Szeretem ezeket a képeket. A legtöbb spontán készült és azok a legjobbak. Felidézik a régi hangulatot, ami akkor volt és olyankor mosolyogni támad kedvem.
- Bárcsak tökösebb lettem volna akkor... - mormolja Young az orra alatt, de én nem értem tisztán.
- Tessék? - Kérdezek vissza mire csak legyint.
- Taeyon, holnapra szeretnélek lefoglalni, ígérd meg hogy semelyik majom, sem pedig Yooi nem fog közbeavatkozni.
- Ígérem. Mit tervezel Young?
Megvonja a vállát és vissza néz a tükörre. - Szeretnék még néhány jó pillanatot szerezni neked a gyűjteményedbe. Követem a pillantását és elgondolkodom, hogy vajon mit forgathat a fejében.
A pillanatot az ajtót feltépő anyám zavarja meg. Kicsit tébojúlt szemekkel néz minket.
- Ez az ajtó nyitva marad amíg fiú van a házban. - közli ellentmondást nem tűrő hangon. A szememet forgatom és az orrnyergemet kezdem m
- Rendben anya. - mondom monoton hangon. Miért kell mindent ennyire túlspiláznia?