Vágyom rád

- 3 -

A hétvége jól sikerült, olyan volt amire számítottunk. Younghaenek minden bejött, például a vidámpark annyira tetszett neki, hogy több időt töltöttünk ott mint terveztük, de nem bántuk. Négy óra alatt szinte mindent kipróbáltunk, utána beültünk egy klassz étterembe, ahol megebédeltünk, majd már mentünk is abba a wellness szállodába ahol kapott tortát és odaadtuk neki a fényképalbumot ami tele van a közös emlékeinkkel. Ezek után pedig kihasználtuk a hely adottságait, miattuk minden egyes percét a napnak és természetesen csináltunk képeket is.

A hétfő túl hamar eljött és kemény nap is volt, rengeteg dolgozatot írattak velünk ami mindannyiunkat lefárasztott, főleg Yooit mert ő szinte egyáltalán nem tanult.
A félév is itt van a nyakunkon és mindenki hajt a jobb jegyekért. Nekem jól kell sikerülnie, különben anyám megöl, plusz segítenem kell Yooinak is felkészülni. A tanárok és a diákok is egyre feszültebbek, sokszor nem lehet velünk mit kezdeni annyira fáradtak vagyunk.
A BTS-nek comebackje volt szombaton, tehát most nekik is sok dolguk van. Ezt onnan sejtem, hogy Jungkook a héten kétszer is elkésett, egyszer pedig elaludt órán. Nagyon nyúzott az arca, fáradtnak is tűnt. A tanárok többsége nem igazán kedvelik őt, mert híres és ez a tanulás rovására megy, de neki jó jegyei vannak és ennek ellenére például az irodalom tanár ki nem állhatja, viszont a zenetörténetis tanár imádja.

Péntek van, a padomban ülök és a következő dolgozatra készítem föl Yooit, aki az asztallapon fekszik nyöszörögve.
- Ahwa... Miért kell ezt megértenem, majd te segítesz nekem. Ígérem máskor nagyon fogok igyekezni, de kérlek, ezt most had ne! - nyavalyog. Mérgesen nézek rá és a fejére csapok a füzetemmel.
- Szó sem lehet róla, már csak azért sem fogok segíteni. Abban segítek, hogy közepesre írd meg a dolgozatot, az én segítségem nélkül. - Ne légy kegyetlen kérlek, hisz a barátnőd vagyok. Naaaa
- Nem! - makacsolom meg magam és folytatom a tanítást. Végül nagy nehezen, de megértette a felét, úgyhogy csak jobb jegyet szerezhet.
Mivel a héten nem igazán figyelt oda, így ebben az öt percben kellett átvennem vele és a lehető legegyszerűbben elmagyaráznom, amit felfog Yooi ici-pici agyacskája.
A tanár hamarosan besétál, mi pedig felállunk és meghajolva köszönünk neki. Miután leültünk, bele kezd a mondani valójába.
- Ez a dolgozat egy gyakorlás. Felkészítés az éles vizsgára, amely eldönti milyen formában, mennyire kell fel készítenünk titeket a jövő év végi szupervizsgára. Természetesen erre is kaptok jegyet, nem ússzátok meg, különösebb jelentősége nincsen, úgyhogy nem kell pánikba esni.
Yooi láthatóan megkönnyebbült, mert a padjára omlott. A tanárnő elkezdi kiosztani a tesztlapokat, fejjel lefelé, hogy ne lássuk a kérdéseket.
A terem ajtaja ekkor kinyílik és egy zilált Jungkook jelenik meg a küszöbön. Sűrű hajlongások közepette kér elnézést, majd végignéz az osztályon, arca elárulja, hogy meglepte a dolgozatok látványa. A tekintete hirtelen megállapodik rajtam és mélyen a szemembe néz.
- Jeon JeongGuk, hajlandó volnál végre leülni, vagy ha késtél akár ki is mehetnél.
- Sajnálom - hajol meg ismét, majd elindul és gyorsan helyet foglal... Mögöttem. Megmerevedek ültömben és kétségbeesetten nézek Yooira, aki szintén értetlenül néz rám. Végül hozzánk is elér a tanárnő és elénk rakja a lapokat. Amint tovább áll, valaki megböki a vállam egy tollal. A szívem vad kalapálásba kezd, az arcomból pedig minden vér kiszökik. Lassan, vontatottan fordulok hátra és nézek farkasszemet Jungkookkal.
- M-mi az? - kérdezem elhaló hangon. Idegesen túr bele a hajába és rágja a szája szélét, ballábát nyugtalanul rázza.
- Taehyon, tudnál nekem segíteni? - teszi fel a kérdést félénken, szemével a padját tanulmányozza. Megdöbbent a kérése, ő az akinek soha egy rossz jegye nem volt, mos segítséget kér. Mivel nem válaszolok rögtön, felnéz rám.
- O-oké, segítek, de mi...
- Yoon Taeyon, volnál szíves előre fordulni? - kérdi kemény hangon a tanár, én pedig ijedten engedelmeskedek.
- Elnézést tanárnő - hajtom meg a fejem.
- Jen JeongGuk, amennyiben nem érdekel az iskola és inkább idolkodnál, semmi keresnivalód az órámon, hogy zavard azt.
- Többet nem fordul elő. - ígéri meg az említett.
A tanárnő előveszi a stopperóráját és szól, hogy kezdhetjük. Megfordítom a lapom és ráírom a nevemet, gyorsan átfutom a kérdéseket amik eléggé nehéznek tűnnek. Remélem azért Yooinak menni fog. Gondolkodni kezdek az első válaszon, amit két fajta megfogalmazásban kell kitalálnom. Leírom az egyik lehetséges variációt majd felnézek a tanárnőre aki a szemével az osztályt pásztázza. Huh, vajon hogy segíthetnék neki anélkül, hogy lebuknánk? A tekintetem a tolltartómra téved, abban is egy lila postit tömbre. Megint a tanárra nézek majd vissza a színes lapokra. Óvatosan letépek egyet, a pad alá rakom és elkezdek írni. Amint végzek, körbe kémlelek, majd galacsinná gyűröm a cetlit és minden figyelmeztetés nélkül hátra dobom. Kookot pont a fejénél találom el, mire feljajdul az ijedségtől (?). A tanár felénk kapja a fejét és össze szűkíti a szemét, eközben én már a második választ körmölöm. Odamegy Ha Doong Jaehez segíteni, én pedig szélsebesen fordulok hátra és lerakom Jungkook padjára az újabb postitet és mint a villám úgy fordulok vissza. Érzem magamon Yooi tekintetét ezért elfordulok, értetlenül néz rám mire megvonom a vállam.