Vágyom rád

- 13 -

- A 20. század során a Dél-Amerikai kontinens számos országában katonai diktatúrák vették át a hatalmat, amelyeket csak a 20. vége felé váltottak fel a demokratikusan megválasztott kormányok.
- Éés... megvan! - mondja Kook, és pontot rak a mondat végére. Elégedetten dől hátra a konyha székében, és közben nyújtózik egyet.
- ...deee-moo-kraa-tii-kuus-aan meeeg-váááál-aaasz-toott koor-mááány-oook... Én is készen vagyok. Mond csak Tae, nem lehetne legközelebb rövidebbre fogni? - kérdi Yooi én pedig gúnyos mosolyogva válaszolok
- De, persze, ha akarod lerövidítem neked az amerikai történelmet tíz mondatra.
- Huu, tényleg? Az eléggé jó lenne a három oldal...
- Yooi ez szarkazmus volt, nem fogok ilyet csinálni, hiányos lenne a jegyzeted aztán persze csodálkoznál, ha megint rossz jegyet kapsz, mert nem ismered a részleteket.
Yooi elkenődve engedi le maga mellé a karját és sértődötten néz rám.
- Ne keresd mindig a kibúvót. Anyukád múltkor engem szidott meg amiért nem segítettem kellően felkészülni legalább a közepes jegy eléréséhez.
- Tae, mikor végeztek a tanulással? - nyafogja a kisöcsém aki most a kanapén ül, úgy, hogy a feneke az ülő részén a lábai meg a karfán vannak átvetve, az ölében pedig a kosárlabdája amin az álla pihen.
- Nemsokára - mosolygok rá majd visszafordulok a többiekhez.
- Upsz, bocsi. Szólok anyának, hogy ne téged hibáztasson amiért nem tanulok.
Jungkook értetlenül néz a barátnőmre.
- De miért Tae a hibás? - kérdi mire mindketten úgy nézünk rá mintha egy másik bolygóról jött volna.
- Komolyan azt hiszed, hogy a tanulásban ugyanolyan felelősségteljes vagyok mint a többiek?
Jungkook elképedve néz a lányra.
- B-bocsánat, azt hittem...
- Az anyukája minden reményét belém vetette, hogy verjem bele a lányába a tananyagot.
A fiú bólint, majd inkább a füzetét kezdi tanulmányozni.
- Lányok, ideje lazítani nem gondoljátok? - jön be anyu a konyhába és közben előpakolja az ebédnek valót.
Hát igen, November hatodika az első alkalom, amikor Jungkook a comebackjük után végre szabadult a fellépések és a gyakorlások hálójából. Amikor legutóbb nálunk járt Október eleje volt, és azóta nagyon sokat késett és hiányzott az órákról. Nagyon lemaradt, de igyekszik pótolni az anyagot és még az igazgatóval is lefolytatott egy személyes beszélgetést. Azon a napon félre hívott az iskola folyosóján a testnevelés óra előtt. Megvárta amíg minden diák a saját órájára menjen majd mikor a folyosó szinte kiürült nagyon bizalmasan suttogott szinte a fülembe. Igyekeztem koncentrálni minden szavára, annak tudatában, hogy a szája alighanem a fülemet súrolta és az ő füle pedig az én arcomhoz préselődött. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, reméltem, hogy a fiú nem hallotta meg.
- Tae, szeretném, ha felkisérnél az igazgatói irodába. - idegesen körülnézett és kétségbeesetten a szemembe fúrta a tekintetét - Beszélnem kell az igazgatóval, muszáj elintéznem, hogy ne keljen osztályozó vizsgát tennem a sok hiányzás miatt. Megígértem Sejin hyungnak, hogy nem lesz kihatással az iskolai életemre a munkám, ő pedig pontosan tudta, hogy ez lehetetlen. Azt akarja, hogy a káromon tanuljak, hogy ne menjek mindig fejjel a falnak. Tudom, most már tudom, hogy igaza van, és otthon kellene tanulnom, de - megint idegesen kapkodta a fejét én pedig ittam minden szavát és együttérzően néztem rá. - de nem akarom, hogy ezt tudja, főleg miután idáig eljutottam. Ő kezdi elhinni, hogy nekem ez nem lehetetlen, én azonban kezdek fáradni. Az igazgató úrral beszélnem kell. Taehyon, kérlek legyél mellettem, hogy a jelenléteddel bíztass engem... Úgy érzem nélküled nem lenne hozzá elég bátorságom... - mondta könyörgőn és közben bal kezével megfogta az én jobb kezemet és rászorított, hogy nyomatékosítsa a mondatát. Nem hittem a fülemnek és nem hittem a szememnek. Az agyamnak meg pláne nem hittem. Ez megtörtént velem és én még csak fel sem tudtam fogni. Egész életemben erre vártam - való igaz, nem így ebben a helyzetben és nem ebben a környezetben - és nem tudtam egy szót sem kinyögni, csak bólintani tudtam mire Jungkook elérzékenyülten a nyakamba borult.
- Köszönöm, tényleg meg fogom hálálni neked Taehyon.
Aztán elbeszélgetett az igazgatóval, aki szerencsénkre kedveli a srácot, nem mint szupersztár, hanem mint a legpotenciálisabb diákot. Látta benne a jövőt és látta benne a tanulási vágyat. Megtalálták a kiskaput és mindent úgy fog intézni az igazgató úr, hogy Jungkooknak ne essen kára a jegyeinek.
És most hetekkel később Jungkooknak lett egy szabad napja amikor nincsen se tv se suli és kapva kapott az alkalmon. Azt persze nem mertem mondani neki miután reggel felhívott, hogy ma lett volna egy családi programunk amit két hete tervezgettünk és ezért cserébe anyának és Dohyunnak az adósa vagyok egy életre. Anya nagyon mérges volt és nem is akart belemenni, de amikor a szemembe nézett, látta, hogy ez nekem mennyire őszintén fontos és igen, elsírtam volna magam, ha nem egyezik bele. Nem akarom, hogy Jungkook csalódjon bennem amiért nem tartom a szavam és nem segítek neki.
- Istenem kislányom, de remélem tisztában leszel hamarosan, hogy egy futó szerelem sem éri meg a család helyére cserélni azt. - mondta a legszigorúbb hangon én pedig a legkomolyabb tekintettel néztem a szemébe.
- Ez nem egy buta tini szerelem. - mondtam alig hallhatóan és a szobámba rohantam a telefonomért, hogy megüzenjem Jungkooknak, hogy anya boldogan fogadja őt, majd Yooinak, hogy mégsem megyünk kirándulni mert Jungkook át akar jönni tanulni. Persze tőle is megkaptam, hogy biztos vagyok e benne, hogy feláldozom a családi programot és óva intett, hogy anyám ezért nagyon dühös lesz később.
Teljesen tisztában vagyok mindennek a következményével, pont ez miatt nem vagyok hajlandó nemet mondani Jungkooknak, mert a szavamat adtam neki, ő pedig megbízik bennem.
- Jungkook menj ki és játssz egy kicsit Dohyunshivel mert nagyon unatkozik, már így is két órája ott ültök rátok fér a testmozgás. Yooi te menj és felügyeld őket, nem bízom a srácban, Tae te pedig segíts nekem ebédet főzni. - osztja ki anyám az utasításokat. Mindannyian megrökönyödve nézünk rá, én csúnyán összeráncolom a szemöldököm és néma jeleket küldök felé, hogy ez nem volt szép tőle ő pedig a legzordabb anyai tekintetét veszi elő és ezzel jelzi, hogy tőlem meg az nem volt szép, hogy miatta képes voltam felforgatni a családi hétvégét és, hogy örülhetek annak, hogy egyáltalán beleegyezett. Azonnal elszégyellem magam és minden szó nélkül felállok és a többiekre nézek
- Igaza van, nem fog az agyunk később, ha túlerőltetjük magunkat.
Jungkook tekintetén látom, hogy fél anyától és azt kívánja magában, hogy bárcsak máshol lenne, Yooi pedig rettegő tekintettel pattan fel és erőltetett jókedvvel pattan fel a székből. - Jólvan srácok hallottátok, ideje megmutatni ki is a legjobb kosaras ebben a házban.
Az öcsém azonnal felugrik és a legélénkebb mosolyával fut oda Jungkookhoz és a kezét megragadva
kezdi az udvarra vonszolni. Jungkook természetesen boldogan követi, Yooi utánuk szökelt én pedig zord anyám mellé szegődőm.
- Nem kedvelem ezt a srácot - közli velem minden előjel és bevezető nélkül.
- Te egy fiút sem kedvelsz - mondom neki ugyanazon a hangszínen. Elkezdem a csapban megmosni a kínai kelt, miközben anyám a húst szeleteli.
- Nem, azokat a fiúkat nem kedvelem akik tesznek azért, hogy ne kedveljem.
- Young és Jungkook, nem is tettek semmit - nézek rá felháborodottan - Jungkookot csak másodszor látod.
Felvonja a szemöldökét és lekezelően néz rám.
- Younghae sokkal idősebb nálad és ennek ellenére utánad ácsingózik, a..
- Csak három év van köztünk és nem ácsingózik. - szakítom félbe, majd egy pillanatra megakadok. Most lehet, hogy hazudtam anyámnak, de meg kell védenem Youngot.
- Az pont elég sok. - mondja és lecsap a késével a húsra, ami olyan mozdulat volt mintha valakit odaképzelt volna.
- És Kookkal mi a bajod? Ő nem ácsingózik utánam - mondom gúnyosan és olyan a hangom, mintha haragudnék rá emiatt.
- Fittyet hány a családi programokra és még csak nem is zavartatja magát emiatt. Ráadásul egy szemernyi bűntudat sincs benne.
- Anya ő nem tud a családi programról. - mondom suttogva és bizalmasan anya vállára teszem a kezem. - Kérlek ne hozd ezt szóba előtte. - nézek rá kérlelőn. -Én dobtam sutba mindent amint felhívott, rám haragudj. Anyu kérlek értsd meg, hogy ígéretet tettem és neki nagyon kevés szabadideje van, nehéz egy ilyen alkalmat összehozni, hogy tudjon tanulni. Ő egy idol és minden percében dolgozik, amikor nem akkor meg bekel pótolnia a lemaradását. Segítséget kért tőlem ebben és én mindent meg akarok tenni, hogy a legjobbat nyújtsa a suliban.
- Idol? - fogja meg anyu a lényeget én pedig unottan nézek rá.
- De hiszen ezt a múltkor már megbeszéltük. Tényleg képes voltál elfelejteni?! - kérdezem teljesen kiakadva.
- Valóban? - gondolkodik rajta majd mintha beugrott volna neki - Ó igen már emlékszem, az a banda tudod tegnapos számukkal.
- Anya te egyáltalán nem tudod, az a BlockB, Jungkook a BTS-ben van, tudod a Boy in Luv.
- Ó persze! - csettint az ujjával, majd kinéz a teraszajtón a fiúkra. - Akkor sem tudok máshogy nézni rá, csak az emberre aki miatt füstbe ment a családi programunk. - közli száraz hangon mire én egy " ezt nem hiszem el" fújtatással folytatom a dolgomat.