Vágyom rád

- 19 -

Egész hétvégén a sütést gyakoroltam és bár anya szerint már az első próbálkozás tökéletes volt én nem hittem neki és a legjobbat akartam kihozni magamból. Yooi is átjött, hogy elmondja a saját véleményét és ő is csak dicsért, de neki sem hittem. Szívesen megkérdeztem volna Kook véleményét is, de egyrészt neki is meglepetés lesz, másrészt viszont szerda helyett egész héten nem jött iskolába. Egy kicsit szomorú voltam emiatt, de tudom, hogy a koncertnek tökéletesnek kell lennie és ők nagyon sokat güriznek ezért.
Csütörtök délután is nálunk lógunk, éppen a konyhában sütögetem a végső próbálkozást. Mármint remélem mert eddig ez a harmadik végső próbálkozás, ugyanis eddig egyik sem sikerült jól. Szerintem. Yooi szerint mindegyik ugyanolyan volt, finom és tökéletes, ahogy anya szerint is, sőt! Még Dohyun és a kis barátja szerint is, én azonban nem vagyok megelégedve vele. Teljesen kétségbe vagyok esve, mert kezdek kifogyni az alapanyagokból.
- Jól van Taeyon elmegyek neked a boltba, de ez volt az utolsó alkalom. Ha az sem tetszik kénytelen vagy választani a sok süti közül. Majd mi segítünk a díszítésben. - áll fel anya sóhajtva, mint aki szívességet tesz azzal, hogy ezt felajánlotta. Mondjuk szívességet is tenne vele. Annyira megőrülök a hírnek, hogy véletlen félrerántom a kezemet, emiatt a vaníliás puding a padlón landol.
- Aigoo, sosem leszek készen! - nyafogom a bal lábammal dobbantva egyet.
- Nyugi már Taeyon... Nyamm... Mindenkinek ízleni fog a süti, bízz bennünk. - mondja Yooi cupákolva.
- Köszi, most már sokkal nyugodtabb lettem. - szúrom oda szarkasztikusan.
- Jó-jó, bocsi. - tartja fel a kezét - De azért engem ne ölj meg. Tudod, szerintem Jungkook oda meg vissza lesz, hogy sütöttél neki.
- Nekik. Nem csak Kooknak, ő is kap belőle, de nem kifejezetten neki. - helyesbítek, miközben belekanalazom a pudingot a kosárkába.
- Na persze. - csúnyán nézek rá, de észre sem veszi - vagy csak nem akarja.
- Szóval annyira kíváncsi leszek mit fog reagálni amikor odaadod neki. Lehet, hogy akkor fog rájönni, hogy te neked kell lenned a feleségének. Azt mondta a női ideálja egy csinos lány aki finoman tud főzni. Te csinos vagy és baromi jól főzöl. Ha ez sem veszi le a lábáról akkor én magam nyilvánítom veszett ügynek a kettőtök kapcsolatát.
Sóhajtva dolgozom, miközben hallgatom az agymenéseit és próbálok rájönni, hogy Yooi miért nem figyel arra amit mondok. Szegény lány nagyon eltökélten hiszi, hogy Jungkook a lelke mélyén szerelmes belém. Valaha én is ezt hittem... Megrázom a fejem és csinálom tovább, miközben Yooi és Dohyun a pult másik oldalán csücsülnek a bárszékeken és nassolják az elrontott sütijeimet. Az öcsém kihasználja, hogy annyi sütit ehet amennyit akar, nem unja meg, anya viszont már inkább elajándékozza a munkahelyén és a szomszédban. Mi is vittünk a suliba a kérésére, még Youngnak is vittünk aki nagyon örült neki, ahogyan Yooinak is akit már annyira régen látott, hogy elfelejtett mérgesnek lenni és a lány nyakába ugrott. Bezzeg engem hogy lekiabált amikor nem mentem..pff.
- Noona, remélem minden nap sütni fogsz, mert én nagyon szeretem amiket csinálsz.
- Dohyun ez nagyon édes tőled, de nem lehet, anya így is mérges amiért ennyi édességet eszel.
- Anya sosem tudja mi a jó - közli miközben egy újabb sütit emel fel a kezében. Elmosolyodom a gyermeki gondolkodásán. Bárcsak nekem is annyi gondom lenne, hogy nem ehetek annyi édességet.
Amikor készen leszek ezzel az adaggal hátralépek és megcsodálom a művemet, majd konstatálom magamban, hogy ezek úgy néznek ki mintha rájuk ült volna valaki mielőtt megsültek volna.
- Hű de jól néznek ki. - jön be anyu a konyhába, én erre a kijelentésére csak bosszúsan fújtatok egyet és kiveszem a szatyrot a kezéből és már lépek is a belső pulthoz, hogy újakat csináljak. Gondosan formázom meg a kosárkákat, ezúttal még nagyobb odafigyeléssel, mindegyiknek a szélét jól megnézem és ha nem tetszik kijavítom, majd bedobom a sütőbe és nekiállok a puding elkészítésének. Észre sem veszem, hogy idő közben egyedül maradtam a konyhába és amikor feltűnik meglepetten fordulok körbe. Anya valószínűleg a dolgozó szobájában van, Dohyun pedig a saját szobájában. Yooi vagy hazament vagy az én szobámban van, mivel a nappali is üres volt. Megtörlöm a kezemet egy konyharuhába amit a farzsebembe tűrtem majd a telefonomért nyúlok, hogy felhívjam Yooit, amikor is meglátom, hogy jött egy üzenetem Jungkooktól. A szívem automatikusan a torkomba ugrott és izgatottan nyitom meg az üzenetet. Egy selfit küldött amin éppen egy piros dzsekiben és egy fekete halászsapkában van és béke jelet mutat, a háttérben pedig a színpad van ahol éppen próbálnak. Fáradt de boldog mosoly látszik az arcán ami megmelengeti a szívemet. Boldog mert azt csinálja amit szeret és élvezi a munkáját. A kép alá egy rövidke üzenet társul.
" Hamarosan találkozunk, remélem jók leszünk."
Elmosolyodom és a képet titokban lementem a telefonomra majd visszaírom neki, hogy biztos vagyok benne, hogy nem fogok csalódni és pihenjék ki magukat. Erre rögtön reagált is. Egy szív és egy lóhere emoji-val. Az apró piros szívecske láttán még a vérem is megfagy a döbbenettől. Nem is tudom mit reagáljak rá, végül ijedten lezárom a készüléket és visszadobom a pultra, majd megtámaszkodom azon. Oké, nyugalom Taeyon ez csak a barátságunknak szól semmi komoly. Csak így nyilvánította ki mennyire hálás amiért támogatom. Ráadásul ott volt a lóhere ami a szerencse szimbóluma, ami azt jelenti reméli, hogy minden rendben lesz.
Lassan kifújom a levegőt ami észrevétlenül bent rekedt és megrázom a fejem. Emlékeztetnem kell magamat, hogy nem akarok tőle semmit. Nem szabad gondolkodnom Kookkal kapcsolatban, különben még elveszítem a józan eszem.
Végül nem hívtam fel Yooit, de a sütikkel sikeresen elkészültem. A végső-végső-végső próbálkozás sikeres lett és megpróbálom szépen elrakni azokat a hűtőbe. Anyu dolgozó szobája előtt elhaladva bekukkantok, éppen nagy telefonálgatásokban van és sebesen gépel valamit a laptopján. Anya titkárnőként dolgozik egy kis cégnél ezért sok a munkája, de azért annyira nem sok, hogy ne legyen ideje a gyerekeire. A szobámban az ágyra ülve felhívom Yooit.
- Te meg mikor tűntél el? - kérdezem köszönés nélkül amikor felveszi.
- Annyira belemélyedtél az egészbe, hogy észre sem vetted, hogy elköszöntem - háborodik fel - Anya hívott hogy sürgősen jöjjek haza mert segítenem kell neki bevásárolni hétvégére, meg akkor már úgy voltam, hogy befejezem az ajándékot Yoongi oppának.
- Azt hittem már készen van.
- Készen van, csak még simítgatok rajta ezt azt. Szeretném ha tökéletes lenne.
Mindketten hallgatunk, majd egy pár másodpercnyi csend után mindketten sikításban törünk ki.
- Aigoo, el sem hiszem, hogy ingyen bejutottunk egy BTS koncertre!
- El sem hiszem, hogy elmegyek egy BTS koncerte! - kiáltjuk egyszerre.
- Szerinted Yoongi oppa olyan tökéletes mint amilyennek a fotókon néz ki?
- Szerintem pontosan ugyanolyan, leszámítva a sok sminket - mondom elgondolkodva és felidézem őt amikor találkoztunk.
- Az ARMY-k többsége olyan gonosznak gondolják oppát de én tudom hogy nem az - mondja határozott hangon Yooi, mire csak elnevetem magam.
- Nem, szerintem sem lehet olyan kiállhatatlan.
Egy óra hosszát beszélgetünk telefonon, azután lerakom, hogy készülődhessek holnapra a suliba. Na meg persze a holnapi ruhámat is ki kell választani a koncertre. Úgy döntök hogy egy fekete kötött téli ruhát veszek fel vastag harisnyával. Nem túlzás és mégis csinos. Izgatottan fekszem le az ágyamba zuhanyzás után, de képtelen vagyok elaludni, ezért fél óra vergődés után a kezembe veszem a telefonomat és BTS koncertvideókat kezdek nézni a Youtube-on. Tudom, tudom, ez egy teljesen hétköznapi ARMY tevékenység, végül is ARMY vagyok. Amióta megláttam Jungkookot.