Vágyom rád

- 15 -

Csütörtökön Jungkook késve érkezett. Pechére második órára ért be és a tanárnő egyáltalán nem szívleli a srácot, mert úgy gondolja fittyet hány a tanulásra és a hírnév szerinte Jungkooknak egy kártya amit kedvére használhat. Beül mögém és hallgatja a tanárnő szidását miközben sűrűn elnézést kér. Csengetéskor felé fordulok és mosolyogva nézek rá.
- A heti próbák megterhelőek és kitalálom hétfő óta nem igazán sikerült tanulnod. - találgatok mire nevetve bólint és rám mutat.
- Ott a pont. Tegnap beszélgettünk Younghae hyungal.
Yooi erre a mondatra úgy pördült meg a székén hogy konkrétan hátra esett. Jungkook azonnal feláll, hogy segítsen a barátnőmnek aki a bakiját igyekezve nem tudomásul venni, felugrik a földről ott hagyva a székét és kikerekedett szemekkel néz a srácra.
- Azt mondtad YOUNGHAE YHUNG??!
-Aha - bólint értetlenül.
- Uramisten itt a világvége. Taeyon ez mikor történt?! Park Younghae, aki az egész világot gyűlöli és.. - közelebb jön hozzám és a kezét a szája elé teszi úgy sziszegi suttogva - és aki ki nem állhatja az idolokat az élükön ezzel a szívtipróval... - felegyenesedik és ugyanolyan kiakadással folytatja - ... képes volt összehaverkodna vele?!?!
- Hát igen - mondom büszke mosollyal az arcomon. - Van aki csodákra képes, nem akarok ujjal mutogatni - mondom elégedetten karba tett kézzel.
- Taeyon kérlek taníts? Hogy csinálod ezt? Akkora hatással vagy mindig mindenkire.
- Csajok miről beszéltek? Én teljesen elvesztettem a fonalat. - mondja Kook felállítva Yooi székét.
- Csak kicsit kiakadtam, semmi különös - hessegeti Yooi a levegőt maga előtt majd mindketten leülnek.
- Hát azt szerintem mindenki észrevette - mondja Kook behúzva a székét. - Tae, ma ráérsz? Szeretném, ha ma korrepetálnál matekból. Az új anyagot nem értem és tegnap meg már túl mélyen belementünk, hogy meg sem tudtam kérdezni a tanárnőt, ma meg le is maradtam róla.
- Persze ráérek, de nálunk nem jó. Anyunak átjönnek a munkatársai és ma nem akarja, hogy bárkit is vigyek magammal.
- Aish, a suliban sem jó, ma lesz a nyílt szakkörök napja és az egész iskola szinte itt lesz délután. - mondja Kook majd csettint egyet - Mi van Younghae hyung éttermével?
A fejemet rázom - Nem jó, ma karbantartás miatt zárva vannak.
Mindketten gondterhelten nézünk majd egyszerre jut eszünkbe ugyanaz. Yooira nézünk és már akartuk kérdezni amikor a lány mindent sejtve rázza a fejét.
- A-a, nálunk sem jó. Tudod, a japán rokonok.
- Aish, tényel. - csapok a homlokomra. Most Yooival gondolunk ugyanarra és én félve nézek Kookra, Yooi pedig sejtelmes mosollyal.
- És mi lenne ha hozzátok mennétek? - kérdezi Yooi szenvtelenül. Jungkook átgondolja a dolgokat majd lesápad. Idegeskedni kezd majd az állát masszírozva gondolkodóba esik, aztán újra gondterhelten bámul maga elé végül lemondón felsóhajt. Mindezt egy perc alatt művelte.
- Ahj, oké, a srácok most nem lesznek otthon elvileg tízig, mert valami vlogot akarnak csinálni és én amúgysem tudok ott lenni mert most a suliban vagyok.
- Oké akkor, suli után átmegyünk hozzátok - mondom miközben előre fordulok, hogy ne lássa azt a hihetetlenül széles vigyoromat. Izgatott lettem attól, hogy átmegyek Jungkookhoz. És egyedül leszünk.

A tesi öltözőjében Yooival megállás nélkül találgatjuk, hogy vajon Jungkook most fog e ráébredni arra, hogy én vagyok élete szerelme aki nélkül nem tud élni és megkéri a kezem, hogy örökre együtt élhessünk. Aha, biztosan ma lesz ez a pillanat. Pff.
Tesi órán párokba rendeznek minket és párosgyakorlatokat kell végrehajtanunk. Yooival a földön ülünk nagy terpeszben és a talpunk egymáshoz ér, a kezünket pedig összekulcsoljuk és egymást húzzuk előrre felváltva.
- Aha, nekik is nagyon stresszes ez a hónap, ők jövőhéten combackelnek és nagy rajtuk a nyomás.
- Jae, hogy van? Nekem tegnap este azt írta nem lesz gond, de ezek szerint azért mind idegesek.
- Persze, hogy idegesek. Te nem lennél az amikor az egész világ az új dalodra vár? - kérdi Yooi nevetve.
- De, nyilván az lennék. Én már nagyon várom, hogy hallhassam a dalukat. Jaebum mondta, hogy a menedzserük szerint ütősek lettek a dalaik.
- Igen azok - úgy mosolyog mint aki tud egy nagyon fontos dolgot amit más nem. Hangosan felnevetek, majd felállok és hátat fordítok neki, ő pedig nekem, majd összekulcsoljuk a könyökünket és felváltva emeljük meg egymást.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Tsukioka Yooi, te visszaélsz a hatalmaddal. - vágom a fejéhez és annyira nevetünk hogy összeesek aminek következtében rám esik majd legurul rólam, a végtagjaink összegabajodnak. Emiatt még jobban nevetünk és alig bírjuk abba hagyni. Már azon nevetünk, hogy nevetőgörcsöt kaptunk. A tanár úr persze ránk szólt, de parancsra meg nem lehet abbahagyni a nevetést úgyhogy az lett a vége, hogy kaptunk egy írásbeli figyelmeztetést. Anyunak majd megpóbálom elmagyarázni, mindegy.
- Jinyoung akarta, hogy meghallgassam, azt mondta ő írta a refrénjét a dalnak amivel visszatérnek. Annyira szexi abban a videóban, és a hangja is olyan... ahhh! - áradozik a fiújáról én pedig mosolyogva hallgatom. A távolból meghallom a fiúk nevetését az osztályból és feléjük fordulok. A lélegzetem elakad amikor Jungkookot meglátom. Az öltözéke láttatni engedi izmos vádliját és karját. Önkéntelenül is kizárom az agyamból a hangokat körülöttem és csak nézem, ahogy Kook a csapatba verődött srácokkal beszélget és nevet. Hírtelen valamelyik srác nekirohan vállal és elkezdenek birkózni. Mindketten röhögnek és be akarják bizonyítani ki az erősebb. Természetesen Jungkooknak sikerül úgy lefognia, hogy a srác nem tud mit tenni. Yooi keze kitakarja az álompasimat mire arrébb viszem a fejem, hogy lássam.
- Yoon Taeyon, hahó! - rázza meg a vállam, én pedig feleszmélek az álmodozásból.
- Ne haragudj csak.. csak..- keresem a szavakat, de Yooi mosolyogva csípőre teszi a kezét.
- Csak megláttad a félisten Jungkookot.
- Igen - mondom kínosan nevetve.