Vágyom rád

- 14 -

- Milyen napod volt Young? - kérdezem tőle a kajámat csipegetve.
- Elment. Sokan voltak ma, de nem volt vészes. És nektek?
- Nekünk a héten osztogatják ki a dolgozatokat, mindenkinek nagyon jól sikerültek, és meglepő módom Kooknak sem lett rossz mint ahogyan számítottunk rá. - nézek az említettre mosolyogva.
- Nagyszerű - mondja Young önkéntelenül is bunkón, mire felvont szemöldökkel nézek rá. Legyint egyet majd hátra dől.
- Örülök a sikereteknek, srácok. Mindenki sikerének.
Most jövök rá mi ez a színjáték. Younghae miattam szeretne normálisan viselkedni Kookkal. A gondolatra, hogy mennyire próbál a kedvemben járni, elmosolyogtat. Látom rajta, hogy Jungkook puszta jelenléte is undorítja, de türtőzteti magát miattam és próbál jó fej lenni.
- Mesélj erről az... énekes- táncos szakmáról. Érdekel, hogy működik ez a dolog. Ki tudja talán még én is benevezek erre. - neveti el magát, úgy mint aki nem hiszi és képtelennek tartja a gondolatot. Próbál Jungkookkal beszélgetésben elegyedni egy idő után.
- Hát igazából egy tehetségkutatóba jelentkeztem, ott viszont nem jutottam messzire, de sok helyről hívtak, hogy kellenék nekik.
- Aszta, micsoda izgalmak - mondja Younghae tettetett izgalommal, szerencsére Kook semmit sem vett észre. - Pár évig voltam csak gyakornok, egyik évben, Los Angelesben tanultam táncot is. Nagyon élveztem, igaz az angollal meggyűlt a bajom.
- Na ne mond.
- Young! - sziszegem oda neki mire rám néz miközben Jungkook beszél tovább. Grimaszokkal figyelmeztetem, hogy ne legyen bunkó mire csak legyint és újra a fiúnak szenteli a figyelmét. Az állát unottan támasztja a tenyerébe és úgy könyököl az asztalon.
- ... nagyon nehéz volt, de túljutottunk minden akadályon és most ki merem jelenteni, hogy biztos úton haladunk a siker felé.
- Aszta, bárcsak a helyedben lennék haver. - mondja tettetett elismeréssel Young én meg óvatosan megcsóválom a fejem.
- Neked is biztosan bejönne az egész. Nem a kamera meg a hírnévre gondolok hanem az a sok ember aki érted szurkol és elismeri a munkádat az... az valami fantasztikus érzés.
- El tudom képzelni - bólint az idősebbik srác.
- Szerintem nagyon profik vagytok már - szállok be a beszélgetésbe és mosolyogva dicsérem a fiút - Eszméletlenek vagytok a színpadon, és óriási tömegek akarnak titeket látni.
- Te nézel minket? - kérdi viszonozva a mosolyomat és láthatóan meglepődött.
- Ő, igen, persze! - nevetek és lazára veszem a figurát - Yooival mindig megnézzük ezeket a műsorokat és tudod ő mennyire imádja a zenei bandákat.
- Igen - nevet Kook is. Younghae tekintetét érzem magamon mire felé fordulok. Önkéntelenül is látom, hogy szomorkás a szeme. Azonnal belém hasít a bűntudat és már kevésbé mosolygok.

Sokat beszélgettünk így hárman, Jungkook érdeklődve hallgatta Youngot, Young érdeklődést tettetve hallgatta Jungkookot, így ismerték meg egymást. Őszintén örültem annak hogy Young hajlandó volt változtatni miattam, megható volt ahogy önkéntelenül is elnevette magát Kook viccein és voltak olyan témák amikor őszintén megértették egymást és még együtt hülyültek. Persze Young hamar észbe kapott aztán már úgy is csinált ahogy eddig. Mivel Youngnak szinte akkor ért véget a munka ideje amikor megérkeztünk nem zavart senkit hogy ott volt velünk és beszélgettünk. Amikor úgy voltunk vele, hogy ideje lenne tovább állni Young felajánlotta, hogy elvisz a kocsijával és véletlenül - én tudom hogy véletlenül - Jungkookra nézett amikor ezt az ajánlatot tette és ezzel azt a helyzetet teremtette meg önkéntelenül, hogy most mindhárman a kocsijánál állunk.
- Szálljatok be - morogja úgy mint akinek a fogát húzzák. - És mi az úti cél? - kérdi amikor már mind a kocsiban ülünk. Én Young mellett az anyósülésen foglalok helyet, Kook pedig hátul közepre ült be, hogy mindkettőnkkel tudjon beszélgetni.
- Nem is tudom, én még szívesen lógnék veletek - mondom mosolyogva és felváltva nézek a srácokra. Young tudja, hogy imádom ezt a helyzetet és kínzásként éli meg, hogy Jungkookkal kell lennie.
- Igazából még nekem sem kell haza mennem - nézi meg a telefonját Jungkook. Young egy óriásit sóhajtva beindítja a kocsit.
- Akkor megyünk a szokásos központi tanyázós helyre, vagyis Taeyonhoz.
Felnevetek a szóhasználata miatt. Igen ez igaz, folyton nálunk csövezünk, ha nincs egyértelmű terveink, hogy mit csináljunk. Anya utálja ezt de hát én lakom a legközelebb mindenhez.
- Ezt, hogy érted? - kérdi kissé értetlenkedve Kook, én pedig hátra fordulva mondom el neki - Tudod Yooival és/ vagy Youngal mindig nálam lógunk ha csak úgy lézengeni akarunk. Évek óta így megy ez. Anya persze nem örül de már megszokta, hogy átjáró ház lettünk.
- Ó. - mondja majd hátra dől. Egy kis csend után Young megszólal.
- És srácok mi van köztetek, úgy értem jártok vagy alakul?
Elképedve nézek rá és úgy érzem egy teljesen idegen Younghae ül mellettem.
- Dehogy, Taeyonnal nagyon jó barátok vagyunk - mondja mosolyogva Jungkook. Young olyan megvetően néz rá a visszapillantóból amennyire csak lehetséges. Megállunk mert piros a lámpa. Young hátra fordul hozzá olyan gyorsan mintha éppen ölni készülne. Kook és én is megijedünk. Én azért mert attól félek hülyeséget csinál, Kook meg egyáltalán nem számított erre a hírtelen hangulatváltásra. A két srác néhány pillanatig farkasszemet néz, Youngon látom, hogy annyira mérges Kookra, hogy legszívesebben kihajítaná a kocsiból. Jungkook felvonja a szemöldökét.
- Ehh, Young mit csinálsz? - kérdezem feszült hangon mire elszakad Kooktól és visszafordul. Ismét elindulunk. Jungkook kérdőn néz rám én pedig tettetett értetlenséggel rázom meg a fejem széttárt karokkal. Mérges volt Jungkookra mert ő nem szeret engem ő pedig igen és Jungkook még csak észre sem vesz engem. Ezek után már nem igazán vagyok biztos abban, hogy Jungkook szívesen maradna még velünk, de már mindegy volt mert haza értünk hozzám. Amikor belépünk az ajtón anyu meglepetten pillant ránk majd arca elsötétül amikor Youngra néz, aztán felragyog amikor Jungkookra. Komolyan mondom itt mindenki megőrült.
- Szia anyu, nem baj ha egy kicsit lógunk?
- Nem dehogy is, érezzétek otthon magatokat. - mondja nyájasan és a kanapéhoz invitál minket. - Mit hozhatok nektek?
- Anya kérlek ne foglalkozz velünk, tégy úgy mintha itt sem lennénk.
- Mi ütött anyádba? - kérdi Young teljes döbbenettel és az irányába mutat amerre eltűnt.
- Haha, ez egy hosszú sztori - mondom kínosan nevetgélve és a szemgolyóm rángatózni kezd Jungkook irányába. Young összeráncolja a szemöldökét és ő is a fiúra néz aki a telefonján babrál valamit. Amikor megvilágosodik forgatni kezdi a szemét.
- Jézus istenem - temeti az arcát a tenyerébe.
- Mi az? - kérdi Kook felpillantva. Young is felnéz majd az orrnyergét kezdi masszírozni. - Ez teljesen hülye.. - motyogja, de csak én hallom. Anyu jön vissza egy tálcával a kezében amin három pohár és gyümölcslé van.
- Hoztam inni ha valaki esetleg megszomjazik. Jungkook drágám, ha bármire szükséged van kérlek szólj nyugodtan. - mondja olyan kedves mosollyal amire eddig azt hittem képtelen. A fiú megköszöni a figyelmességet majd amikor anyu kimegy Young utána néz.
- Én is kedvelem magát, de ne essünk túlzásba mindenki előtt.
Felnevetek majd kiöntök magamnak egy pohár gyümölcslevet.
Beszélgetni kezdünk olyan komoly dolgokról mint, hogy kinek mi a terve a jövőben, ki hogyan ismerkedett meg a másikkal és mióta vagyunk barátok, majd két óra múlva már mindenki megfeledkezett az aggályairól és teljesen önfeledten tudtunk egymással viselkedni. Igen, Younghae is bírja Kookot csak még magának sem vallja be, mert közben ott van a tény hogy idol és hogy az én kiszemeltem. Adott néhány tanácsot Kooknak, ilyen férfias dolgokban amit ő eddig nem igazán tudott. Egy idő után nem értettem miről beszélgetnek mert nem értettem hozzá csak hallgattam őket hátra dőlve és boldog voltam, hogy a számomra két fontos ember ilyen rövid idő alatt ennyire jól kijönnek egymással.
- Imádtam azt a jelenetet, szerintem au egy meghatározó dolog a film iparban. Jung Wooha eszméletlen alakítása szerintem az egész világra hatással volt - Young
- Én is így gondolom. A Katona mindenek felett a legmélyebb és legelgondolkodtatóbb film.
- Én imádom Woo Ha-t, szerintem az összes filmjét láttam. Mit megnem adnék, ha találkozhatnék vele. Elmondanám neki, hogy mennyire nagy hatással vannak rám a filmjei. Bár a drámákat annyira nem kedvelem. Úgy gondolom, hogy ezekre a nyálas dolgokra kár pazarolni a tehetségét.
- Ha gondolod elintézem neked.
- Mi, komolyan? - hüledezik Young - Te ismered Jung Wooha-t?!
- Személyesen nem, de ismerek olyanokat akik ismerik és dolgoztak vele. Azt tudom róla ,hogy néha szívesen találkozik a rajongóival.
Young feltartja a kezét és komoly hangon szól - Én nem a rajongója vagyok. Én szimplán tisztelem őt és felnézek a munkásságára. Példakép a szememben, de nem tépném le róla a ruhát és nem sikítanám a nevét a tömegben. Ez nem az én stílusom
Jungkook jóízűen felnevet.
- Haver, nem is gondoltam rá. El sem tudnám képzelni.
- Köszönöm a felajánlást és igazából hazudnék azzal ha elutasítanám. Élnék a lehetőséggel. Kösz.
- Bármikor, hyung.
- Örülök srácok, hogy ilyen jól kijöttök. - szólok bele a beszélgetésbe mire mindketten rám néznek és láthatják mennyire boldogan mosolygok rájuk. Erre nem igazán tudnak válaszolni, de egymásra nézve bólintanak, hogy nekik is jó ez így. Én Youngot fürkészem, aki most már megsem próbál úgy csinálni mint aki utálja őt. Felállok és mindkettőjük nyakát átkarolom és magamhoz húzom őket és jó szorosan megölelem mire nyöszörögve próbálnak kiszabadulni karjaimból. Mindkettőjük arca szorosan az enyémhez préselődik, most nem érdekel. Baráti gesztus és elhessegetem a gondolatokat és gyomromban lévő pillangókat.
- Őrülök, hogy vagytok nekem srácok. - mondom őszintén.