Vágyom rád

-1-

A padomban ülök és olvasok, mikor két flitteres tornacipő áll meg előttem. Behunyom a szemem és óvatosan felemelem a fejem, majd eddig csukott szemem most kinyitom. Barátnőm egyenruhája tele van tűzdelve mindenféle csillogó kitűzőkkel, amiken a világ összes bandája rajta van. Egy csomó srác arcképe kacsintgat rám. Yooi maga virul mint a vadalma és mind a harminckettő fogát kirakja.
- Istenem, mond hogy nem a világ összes pasija van rajtad!- nyafogtam. Kuncog, majd levágja magát mellém.- Nem, Kookie nincs rajtam. Mennyire fura lenne, ha az osztálytársam képét hordanám?- nevet ki - Különben is, ő a te kiszemelted.
Pislogás nélkül meredek rá, amit ő figyelmen kívül hagy, és csak előhúz a táskájából egy magazint és elém dobja. A lélegzetem is elakadt. A címlapon az EXO és a BTS pózolt. Megpróbáltam közömbös arcot vágni, mikor megláttam Jeong Gukot, de a szívem eszeveszett kalapálásba kezd. Mindene tökéletes, a haja sötétbarna mohaként simul a homlokára és szenvedélyesen néz a kamerába. A farmerja feszül izomtól dagadó combján, azt hittem helyben elájulok.
- Tae, latom, hogy az arcod paprikapiros. Tudom, hogy nem hagy hidegen. Megértem, hogy úgy döntöttél, nem érdekel már, de azt is tudom, hogy esténként mindig rá gondolsz. Ráadásul a BTS a hattérképed.- mutatott rá az, amúgy tök egyértelmű ténye. Kiszakad belőlem egy mély sóhaj és előveszem a mobilom, felnyitom és óvatosan, hogy senki se lássa megmutatom neki. Jeong Guk a kamerába mosolyog és szívecskét mutat. Yooi a vállamra teszi a kezét - Sajnálom Taeyon, bárcsak segíthetnék valahogy.

Ekkor a terembe megint belép valaki

Tudjátok hogy van ez, ha valaki belép, akkor általában az ember mindig megnézi magának ki az ,utána folytatja amit abbahagyott egy pillanatra.

De amikor felnéztem nem csupán az egyik osztálytársamat pillantottam meg, hanem Jungkookot. Általában elkapom róla a szemem, de most nem tudtam, hisz egy hetet kihagyott.

Haja most gesztenyebarna, nincs úgy összerendezve mint a képeken, hanem kusza, mint ha most kelt volna fel - ami nincs kizárva, tekintve, hogy reggel fél nyolc van.
Mikor elmegy a padom mellett, rám néz és foglyul ejti a tekintetem. A szívem össze vissza vert és ki-kihagyott, a lélegzetem pedig elakadt. Elmosolyodik és int nekem, majd leül a helyére. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem fog hátra fordulni, az asztalra borulok
Omo, miért csinálja ezt velem! Olyan jól néz ki.

Az ebédszünet előtti órát azzal töltöttem, hogy részletről részletre, mindent áttanulmányoztam rajta. Tetszett, hogy az egyenruhája a hátán megfeszültek és kirajzolódtak izmai, ahogyan előre görnyedt.
A szünetet egyedül töltöm mert Yooinak fel kellett mennie a könyvtárba elintézni valamit. A menzán megveszem az ebédem, majd, mivel bent nincs hely, ezért az udvaron keresek egy helyet a kőasztalok között. Kint is kevés hely volt, jobban mondva csak egy szabad asztal, gyorsan leülök oda.
Miközben eszem, a könyvemet is elő vettem, hogy olvashassak.
Már húsz perce kint ültem, a pirított tésztám fele elfogyott már, ahogy a könyvem is, mikor egy pár lábra figyelek fel magam előtt.
- Nem baj, ha leülök?- kérdi egy igen férfias és nem mellesleg ismerős hang. Lassan felemelem a fejem és azt hiszem a szívem megállt. Jeong Guk félig hátra fordul és az étkező felé bök a válla felett:
- Bent megtelt a terem és gondoltam, talán ide ülhetnék, úgy is osztálytársak vagyunk. Nem lenne gond?- kérdi rám nézve. Alig birok mondani valamit, hát meg sem kísérlem, csak bólintok egyet.
Megkönnyebbülten elmosolyodik.
- Daebak!- mondja, majd helyet foglal. Miután leül, enyhén meghajol: - Köszönöm
Majd hozzálát kicsomagolni az ételét - amit tuti, hogy rendelt. Elfelejtettem levenni róla a tekintetem, így csak nézem ahogyan kibontja az ebédjét és elkezdi enni. Kb. fél perc után megköszörüli a torkát és rám néz egy pillanatra, majd ismét a kajára. Észbe kapok és gyorsan a könyvembe "mélyedek". Azért a szemem sarkából még mindig figyelem, észre veszem, hogy próbál elnyomni egy vigyort. Annyira jól néz ki, hogy zavarba jöttem és megint a betűket nézem. Hol vagy már Yooi!