Vágyom rád

- 11 -

- Akkor Tokkit is imádja? - kérdi és fancsali képet vág közben. - Sosem akarok Idol lenni - jelenti ki.
- Fúj az a sok lány! - utánzom a hangját és elindulok felé mire sikítva elszalad. Nevetve nézek utána majd Jungkook felé fordítom a fejem. A kisgyerek után néz és enyhén elmosolyodik. Ahogy végig nézek rajta a szívem automatikusan a torkomba ugrik. Annyira szürreális itt látni a mi házunkban. Eddig mindig csak a fantáziámban létezett, de most teljes valójában itt áll előttem. Végig nézek rajta és eszembe jut milyen érzés volt átölelni őt. A teste zavarba ejtően izmos, és az illata is annyira jó volt, hogy sosem fogom tudni kiverni a fejemből még ha akarnám sem.
Jungkook rám néz és kérdőn felvonja a szemöldökét. Megköszörülöm a torkom és a nappali felé fordulok. A számat összeszorítom és úgy indulok meg arra.
- Gyere nyugodtan ülj csak le ide, mit hozhatok neked inni? - kérdezem, és semmiképpen sem fordulok felé, hogy lássa mennyire zavarban vagyok attól, hogy most itt van. Jungkook követ majd leül a kanapé közepére.
- Elfogadok egy pohár kólát.
- Máris hozom!
Szinte sprintelek a konyháig majd a pulthoz érve kicsit neki támaszkodom és kifújom a levegőt. Össze kell szednem magam, ha nem akarom, hogy ez az egész katasztrófába torkoljon. Jungkook itt van, na és? Younghae is volt már itt sokszor, nem nagy ügy. Az már csak egy apró probléma, hogy érzelmeket táplálsz felé, de sebaj! Ő barátkén is nagyon szeret és még az ölelése is olyan volt mint minden más embernek, pff!
Előveszem a kólát a hűtőből és kitöltöm két pohárba majd óvatosan a nappaliba viszem.
- Köszönöm - mondja közben leülök mellé. Úgy ülök le, hogy legyen köztünk egy három tenyérnyi hely. Jungkook beleiszik a poharába majd miután a felét megitta lerakja.
- Nem gond ha leveszem a nyakkendőt? - kérdi én pedig a fejemet rázom. Elkezdi a csomónál húzni, aprókat rángatva, hogy lejjebb jöjjön. Amint kilazította, áthúzza a fején és lerakja maga mellé, majd az ing nyakához nyúl és elkezdi kigombolni (!!), legalább két gombnyit, majd a csuklóján lévő gombokat is kikapcsolja és egészen a könyökéig feltűri. Miután mindennel végez beletúr a hajába, hogy megigazítsa aminek hatására egy nagyon laza külsejű Jungkookot kapok. A szívem kishíján megáll, a gyomrom remegni kezd, a szemem folyton oda téved ahol látszik a mellkasa. Annyira szexi most!
- Azt hiszem én készenállok - jelenti be Kook mire én a torkomat megköszörülve kapom el a fejemet és fülig pirulva veszem elő az angol cuccaimat.
- Rendben akkor szerintem kezdjünk egy sima kis szövegfordítással, hogy lássunk mi megy és mi nem megy.
Bólint és nézi ahogy keresgélek a tankönyvemben egy alkalmas szöveget. Miután megtaláltam odarakom közénk mire közelebb jön hogy lássa én pedig levegő után kapok. Rossz ötlet volt az én könyvemet használni mikor neki is van, csak megmondhattam volna hányadik oldal és kész. Én is közelebb hajolok kissé, majd megkérem Jungkookot hogy kezdje el. Sok mondat nem ment neki és kezdi is zavarban érezni magát, de én valami ilyesmire számítottam, hiszen nem kért volna segítséget, ha jobban menne neki.
- Semmi gond, hidd el nem gáz, hogy így ment, én is így kezdtem. - nyugtatom meg mire felnevet.
- Nam hyung is ugyanezt mondta. Ő a legjobb angolosunk a bandában, de nem akarom őt kérni, hogy segítsen mert rossz tanár. Egyszer kérdeztem meg, hogy segítene-e és amint elkezdtük már úgy kezelt mintha vérprofi angolos lennék. És még magyarázni sem igazán tudott. - ecseteli a helyzetét.
- Majd megpróbálom úgy magyarázni hogy értsd, de kérlek szólj ha nem jól csinálom.

Ahogy tanítgattam egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz amikor magyaráztam és izgatott lettem attól hogy ennyire jól megy az angol, aztán volt olyan amikor Jungkook volt nagyon kíváncsi valamire és észre sem vettük, hogy közelebb jött.
Most amikor azt figyelem, ahogy a füzetébe írja a jegyzeteit, észreveszem hogy a combom az övéhez ér. Jungkook görnyedt háttal hajol előre, hogy a dohányzó asztalon lévő füzetébe írjon miközben a lába terpeszben helyezkedik, mert az asztal nem engedi másképp ülni. Közben az izomtól dagadó combja az én csupasz combomhoz ér... Igaz rajta, hosszú fekete egyen nárdrág van de akkor is érzem a bőre melegét. Amikor felfogom a helyzetet, ijedtemben ugrok arrébb, mire a fiú felém kapja a fejét és felhúzott szemöldökkel néz rám.
- Ehm, csak egy bogár - mosolygok rá kínosan. Körbenéz majd ismét rám.
- Hol, nem látom.
- Már elrepült - vágom rá kapásból mire pislog kettőt rám majd visszanéz a füzetébe.
- Szóval ha össze akarok valamit hasonlítani akkor használjam az "as" és a "than" szót?
- Igen, például Jungkook's skin is whiter than the wall. Vagy Jungkook's skin is as white as the wall.
- Ő, köszönöm - neveti el magát, közben leírja a példákat. Én pironkodva nézem az ölemben heverő kezeimet.
- Tokki Tokki! - hallom az öcsém izgatott hangját. Jungkook érdeklődve néz rá mire a kisfiú felé nyújt egy papírlapot meg egy kutyás tollat. Szeretném ha aláírnád. Meg szeretnék veled egy fotót. Azt akarom, hogy Soondae irigy legyen rám amiért én találkoztam Tokkival.
- Ez nem valami kedves. - jegyzem meg mire Dohyun kinyújtja rám a nyelvét.
- Csinálok veled képet, és aláírom ezt a lapot, de akkor hozz még egyet és a kislánynak is csináljunk egy ilyen lapot. Mit szólsz, hozzá? - mondja Kook azon az édes hangját amit csak a kisgyerekek jelenlétében vesz fel. Elolvadok ettől a sráctól. A könyökömet a térdemre rakom és a két tenyerembe veszem az arcom és úgy nézem ahogy mosolyogva ír üzenetet a két kisgyereknek majd írja alá. Amikor elkezdenek beállni a képhez, Kook a combjára ülteti Dohyunt és a vállára rakja a fejét úgy mosolyog és közben mindketten béke jelet mutatnak. Amikor elkészülnek megnézik milyen lett majd mindketten egymásra vigyorognak.
- Tokki rajzolsz velem?
- Persze! - vágja rá én meg karba font kézzel ülök mellette. Az öcsém elsiet a szobájába rajzlapért és ceruzákért, Kook pedig tettetett értetlenséggel néz rám.
- Mi az? - kérdezi ártatlan hangon.
- Történetesen éppen a tanulás kellős közepén vagyunk.
- Tényleg? Én azt hittem végeztünk.
Tettetett türelmetlenséggel sóhajtok.
- Nem tanulni szerettél volna?
Jungkook az angol füzetére néz majd a kisöcsém felé kapja a fejét aki időközben visszaért és leül a fiú mellé.
- De, de hát néz rá, olyan cukin kérte - néz rám úgy mint aki menten elolvad egy kölyökkutya láttán is. Hitetlenkedve nevetek fel és rázom a fejem.
- Valami azt súgja nem az angol a kedvenc tantárgyad.
Kook fog egy rajzlapot meg egy ceruzát és elkezd rajzolni balamit.
- Hát nem igazán. Reméltem, hogy ezt is legalább olyan izgalmasan fogod tanítani mint a többi tárgyat, de nem, ez még a te szádból is unalmasan hangzik.
Fülig pirulok a szavak hallattán és a térdemre nézve kezdem piszkálgatni a hajamat.
- Úgy gondolod, hogy izgalmasan tanítok?
- Igen, szerintem neked tanárnak kéne elmenned - mondja, közben egy pillanatra felnéz rám a rajzolásból majd már vissza is hajol a lap fölé. Elgondolkodom a dolgon. Még sosem gondolkodtam azon, hogy mit is szeretnék csinálni. Vagy is volt néhány kósza gondolat, hogy esetleg tetszene a cukrászat vagy az újságírás esetleg még a felszolgálás is bevillant az agyamba, de hogy tanár legyen belőlem ez így még sosem jutott eszembe. De amikor Jungkookot tanítgattam néhány olyan dologban amit ő nem tudott mert lemaradt egészen élveztem. Persze lehet, hogy ez az miatt van, hogy Jungkook volt a "diákom". Még ez az évem van vissza a gimiből utána ki kell tanulnom egy szakmát és én még nem tudok semmit. Kook talán rávilágított a végzetemre és lehet tényleg ez áll hozzám a legközelebb.
Annyira mélyen belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy a fiúk már végeztek a rajzolással és már elkezdték a színezést. Kissé közelebb csúszom Jungkookhoz és előrehajolok, hogy megnézhessem mit alkottak. Kook egy fura nyusziizét csinált amit rózsaszínnel kezdett kiszínezni Dohyun pedig egy autót rajzolt aminek lánctalpa volt és lángok jöttek ki a kipufogójából; ő sárgával kezdte színezni a rajzát.
- Látom mindenki elengedte a fantáziáját - jegyzem meg mosolyogva. Mindketten elégedetten nézik a saját rajzukat. Miután végeztek Jungkook aláírja a lap sarkát és még egy kis üzenetet is ír majd összehajtja és átnyújtja az öcsémnek.
- Tessék ezt add oda Soonshinek. Ígérd meg, hogy odaadod neki.
Az öcsém fintorogva néz a lapra majd rám.
- Vigyázz rá nehogy összegyűrődjön - mondom neki mire a Dohyun kelletlenül elveszi és felállva elbattyog vele a szobájáig.
- Ez kedves tőled - mondom neki és közben összekulcsolom az ujjaimat a térdemen majd kicsavarva kinyújtom magam elé.
- Ez csak egy rajz és ha már ennyire nagy rajongó a kislány én mindent megteszek érte, hiszen ő egy ARMY.
- Hű.. - mondom és ezúttal olyan csodálattal nézek rá ami most először nem a szerelemből, hanem az elismerésből fakad. - ti tényleg szeretitek a rajongóitokat. Nem semmi! Én meg azt hittem... - keresem a szavakat.
- Azt hitted, hogy nem foglalkozunk mással csak a zenével?
- Nem, nem - tiltakozom hevesen a kezemmel erősen gesztikulálva - Azt hittem, hogy csak az ilyen nyilvános helyeken mutatjátok ki, hogy szeretitek a rajongókat és nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jelentéktelen kis dolgot is képesek vagytok megtenni értük, mint például rajzolni egy harmadikor kislánynak a kedvéért.
Jungkook elégedetten dől hátra és a feje mögött kulcsolja össze a kezeit
- Nem sejtetted, ugye, hogy nem csak sznob sztárok léteznek. Örülök, hogy ezt általam tapasztalhattad meg - mosolyog majd mélyen a szemembe néz - Mi, a BTS, mindig arra gondolunk mi a jó az ARMY-nak és mindent értük teszünk, hiszen ha ők nincsenek akkor mi sem. Nekik köszönhetjük azt ahol most tartunk. Az ARMY ami dobogó szívünk.
Ámulatba ejt az őszintesége és rabul ejti a szívemet a gondolatmenete. Ha lehet ilyet mondani akkor újra és még jobban beleszerettem. Amint ezt így kimondtam magamban rögtön el is pirulok. Jungkook felvonja a szemöldökét és kissé közelebb hajol.
- Tae minden oké? Meleged van? - kérdi majd egy észrevétlen mozdulattal már a homlokomon a keze. Kitágulnak a szemeim és lefagyok az érintésétől, szerintem az arcom még vörösebb lett.
- Nem vagy lázas... - töpreng.
- Khm jól vagyok, tényleg csak, csak kicsit őm...
Nem tudok válaszolni mert feltűnik, hogy nennyire közel van hozzám. A tekintete az enyémbe fúródik és hírtelen beáll a csend közénk. Ő nem veszi el a kezét a homlokomról közben és hosszú másodpercekig nem történik semmi. Ezúttal úgy érzek valami mást a levegőben ami azelőtt nem volt. Megmagyarázhatatlan és illékony dolog amit egyszerűen nem tusom mi, még sosem éreztem, de annyira gyenge...
Hirtelen szétrebbenünk és mindketten az eszméletlenűl hangos ajtó csapódásra figyelünk fel.
- Yoon Taeyon még is mit képzelsz magadról?!
Hírtelen azt sem tudom mi baja lehet aztán kerek szemekkel nézek Jungkookra aki szintén kerek, ijedt szemekkel néz rám. Aigo~! Elfelejtettem szólni anyának, hogy átjön valaki.
Felpattanok és anya elé sietek persze megtartom a tisztes távolságot, azért ő most még is csak egy mérges anyuka.
- Anya ne, félreérted ő..
- Taeyon egyszer! Csak egyszer hagylak egyedül egy fél napra és te máris egy fiúval enyelegsz a kanapén! Ez felháborító! Nem ilyennek neveltelek kislányom, ráadásul képes voltál az öcsédet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy egy pasival lehess kettecsekén! Azonnal küld haza! - mutat eszelős tekintettel Jungkookra. Na hát igen. Young volt az egyetlen olyan fiú aki nem tartozott úgymond a családunkhoz mert míg Jae a gyerekkori legjobb barátom, addig Youngot csak pár éve ismerem és anya az első perctől fogva utálta, de mivel kedves a szívemnek elfogadta őt, igaz nem nagyin merem hazahozni, de néha akkor is átjön ha tetszik anyának, ha nem. Azonban most itt van egy random srác - anyu szemszögéből - akiről még csak egy árva szót sem ejtettem soha itthon, ráadásul nem is szóltam róla, hogy jön, a pláne benne, hogy kívülről tényleg olyan lehetett mintha éppen készültünk volna csókolózni és ez egy anyának már önmagában is vészjelzés.
Már csak a gondolattól is elpirulok, hogy olyan helyzetben voltam Kookkal, hogy az jöjjön le valakinek, hogy éppen meg akar csókolni. Magamban sikítok egyet, de próbálok a földön maradni és tisztázni anyával a helyzet valódi voltát.
- Anya kérlek, félreérted. - intek Jungkooknak, hogy jöjjön ide. Bólint, felpattan a kanapéról és hozzánk siet.
- Elnézést kérek a kellemetlenségért, Jeon Jeongguk vagyok, Taeyon osztálytársa és csak azért vagyok itt, hogy segítsen nekem a lánya a tanulásban - mutat a dohányzó asztalon lévő füzetekre - Nagyon sajnálom, az én hibám, hogy azt hitte akarok valamit a lányától.
Végig meghajolva maradt, én pedig az anyám reakcióját figyelem, aki felvont szemöldökkel nézett a fiúra, majd amikor Kook az asztalra mutatott követte a mozdulatot majd ismét Jungkookot nézte.
- Anya Jungkook és Dohyun éppen most, fejezték be a rajzolást. - mutatok a hüvelyk ujjammal a hátam mögé. Jungkook közben felegyenesedett és mindketten az anyám válaszára vártunk. Kettőnket fürkész miközben gondolkodik.
- Az előbb...az a kis jelenet az.. az mi is volt, tulajdonképlen?! - kérdi cseppet sem bízva bennünk.
- Bogár ment a szemembe..!
- Azt hittem láza van. - mondjuk tökéletesen egyszerre, majd anyám és Jungkook is kérdőn rám néznek. Ennél cikibb helyzetben nem is lehetnék.
- Tudod - kezdem Jungkooknak intézve a szavaim - azért voltam lefagyva, mert fájt a szemem, mert bogár volt benne. Az arcom meg a fájdalom miatt pirosodott ki.
Anyám teljesen úgy néz rám mintha idióta lennék, majd Jungkook felé fordul és végigméri a srácot. Elismerően bólint - gondolom tetszik neki amit lát - majd homlokráncolva gondolkodni kezd. Azt hiszem tudja, hogy látta már valahonnan, de nem esik le neki honnan.
- Anya, anya, képzeld itt van nálunk Tokki! - szalad le a lépcsőn és egyenesen anyához rohan és a kezét kezdi rángatni a másikkal meg Kookra mutat és közben izgatottan ugrál. - Itt van tokki!
- Kincsem nyugodj le, és ne gúnyolódj - szól rá anyu, aki mondjuk nem is sejti, hogy Jungkook nem szereti, ha így szólítják.
- De hát Soondae is így hívja - nyafogja Dohyun és közben megbántva néz fel anyára.
- Soondae? - kérdez vissza anya
- Az osztálytársam, oda van a BTS-ért és Tokki a biasa. Folyton tokkiról beszél.
- Ó valóban?
- Gyere menjünk fel a szobámba - suttogom oda Kooknak úgy hogy végig anyán tartom a szemem. Jungkook bólint én meg óvatosan hátrálni kezdek.
- Nem mentek sehová, szépen tanultok továbbra is a nappaliban. - mondja anya a szigorú utasítását, de közben végig az öcsémre néz. Én ijedtemben lemerevedek, majd lemondóan leeresztem a vállaimat. Jungkook teljes zavarban áll mellettem és látszik rajta hogy szívesebben lenne bárhol máshol.
Amíg mj visszaülünk a kanapéra és folytatjuk a tanulást addig anya bemegy a konyhába és elkezd főzni, közben fél szemét rajtunk tartva, Dohyun pedig folytatja a rajzolást a fotelban.
Látom, hogy anya mindent tudóan néz rám majd szúrós szemmel Kookra, szinte lyukat égetve szegény fiú hátában amitől ő fészkelődik egyfolytában a helyén. Szerintem tuti, hogy egy szavamra sem figyelt oda. Egy órán át tanultunk, amikor Jungkook telefonja csörögni kezd. Kiveszi a zsebéből és megnézi ki az majd amikor eljut a tudatáig teljesen bepánikol.
- Jézusom Namjoon hyung az. Teljesen megfeledkeztem az időről. Yoboseo, annyira sajnálom, nem, nem igen de.. nem, tudom, sajnálom.. - lehorgasztja a fejét - egy osztálytársamnál... - sóhaj - igen - hírtelen zaklatottan felkapja a fejét - Nem, nem szükséges, hívok egy taxit. Ne! Mi, ti lekövettétek a telefonomat?! Aha, Sejin volt... na persze - mormolja az orra alatt. Anya végig őt nézi és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát. Én összeszűkített szemekkel rázom a fejem és hitetlenkedem az anyámon.
- Gondolhattam volna, hogy elindultatok. MINDANNYIAN?! - a szája elé kapja a kezét - Elnézést - suttogja anyának és meghajol. - El ne gyertek idáig - esik kétségbe teljesen, majd se szó se beszéd kinyomja a mobilt és eszeveszett pakolásba kezd.
- Minden oké? - kérdezem a szétesett sráctól. Kook nem néz fel rám és úgy válaszol, a tollát eltörte annyira rámarkolt, bele sem rakta a tolltartójába csak dobál bele mindent a táskájába.
- Persze minden rendben, csak az egész banda ide jön mert teljesen tévhitben ringatják magukat és hülyét csinálnak az emberből, semmi komoly - nem is nekem mondja hanem inkább hangosan gondolkodik, nem is mondja olyan hangosan. Miután végzett fel áll és két nagy lépéssel már a cipőknél is terem.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem - hajol meg ismét anya felé aki cseppet sem kedves hanem inkább fenyegető mosollyal viszonozza a gesztust - Gyere máskor is drágám.
Jungkook megrökönyödve néz rá majd rám én pedig kelletlenül kapom el a tekintetem. Anyám teljesen bekattant Jungkooktól.
- Kikísérlek, mondom és pont akkor áll fel immáron cipővel a lábán, amikor én már az ajtóhoz értem. Kinyitom és mindketten kilépünk a bejárati ajtón.
- Ne haragudj anya miatt, elfelejtettem neki szólni, hogy jössz és teljesen váratlanul érte a jelenléted. És azért is élnézést kérek, hogy így viselkedik, csak nem igazán bírja a fiúkat; főleg apám tehet róla, de ez már egy másik történet.
- Ó, ez mindent megmagyaráz. - mondja megértve a dolgokat - Semmi gond, de azért nagyon féltem, hogy levágja a nyakam azzal a késsel amivel a zöldségeket vágta.
Felnevetek és megrázom a fejem. - Nyugi, azért annyira nem eszelős. Younghaet sem bántotta még, pedig őt aztán tényleg ki nem állhatja. Ővele mondjuk simán egyedül hagy... - gondolkodom el majd mindkettőnk fülét megüti valami zaj amely az út túloldaláról hallatszik. Az irányába fordulunk és egy fekete minibuszt pillantunk meg ahol néhány fej éppen akkor húzódik a sötétített üveg felé. Jungkook lemondóan csapja homlokon magát és a maréknyi reménye is szerte foszlott. - Ennyit arról, hogy nem láthatnak meg veled... - motyogja, engem meg akaratlanul is szíven üt ez a mondat. Szomorúan mézek rá majd az kisbuszra.
- B- bocsánat.. nem kellett volna idáig kijönnöm veled.
- Mindegy... - hatásszünet - Aish nem úgy értettem. Csak nem akarom, hogy mást gondoljanak kettőnkről mint ami valójában zajlik.
- Nyugi értem - mosolygok rá erőltetetten majd az autó felé mutatok.
- Menj mielőtt még kiesik a BTS az ablakon. Az ARMY nem élné túl. - mondom viccesen elrejtve mennyire rosszul esett amit mondott. Mind a hat fiú kint lóg az ablakban és a lehető legjobban előrehajolva, hogy hallhassák mit mondanak, majd amikor észreveszik, hogy látjuk őket próbálnak kapkodva elbújni de nem sikerül ezért inkább csak vigyorogva integetnek. Habozva felemelem a kezem és óvatosan intek vissza, nem értve a szituációt, Jungkook pedig a mutató ujját végig húzza a nyakán és nagyon mérgesen néz a hyungjaira.
- Akkor holnap a suliban - int és elsiet.
- Igen, a suliban.. - mondom halkan mert ő már rég nem hallhatta. Még végig nézem ahogyan beszáll a kocsiba és mond valamit a többieknek akik rá sem hederítenek csak néznek engem tovább, úgyhogy jobbnak látom eltűnni a helyszínről.
Amikor visszaérek a házba, szó nélkül battyogok a kanapéhoz és lehuppanok rá majd a telefonomat a kezembe véve felébresztem a telefont, hogy a háttérképemre nézzek. Kieresztek egy gondterhelt sóhajt majd ledobom magam mellé és a tenyerembe temetem az arcom.
- Azonnal átláttam rajtad. - mondja anya mögöttem mire ijedtemben felugrom.
- Jézusom anya, ezt ne csináld még egyszer. - fordulok felé mérgesen. Anya elégedetten fonja karba a kezét, a jobb kezében fogja a konyharuhát.
- Kislányom, én azt tanácsolom, hogy felejtsd el azt a fiút. Nem hozzád való. Mellesleg egy fiú sem hozzád való.
- Anya nem várhatod el hogy egész életemben apácaként éljek.
Leül mellém és felveszi a telefonomat és megnézi a háttérképemet amin Jungkook ezúttal most teljesen fehérbe öltözött és egy asztalon ül a bal lábát felhúzva maga mellé és arra rá is könyököl, úgy lóg lefelé a keze, a füléből meg kilóg a fülmikrofonja és maga elé néz az arca szexin komoly és félig nyitva van a szája. Éppen egy koncert pillanatát ábrázolja.
- Taeyon, ez a fiú énekes? - gondterhelten sóhajtok.
- Igen anya, ő egy idol, a BTS egyik tagja.
- BTS? - elgondolkodik, én meg kikapom a telefonomat a kezéből majd felnyitva azt kikeresem egy zenei videójukat a Youtube-on és odaadom neki.
- Ezek a fiúk ügyesek - mondja miután egy perce nézi a videót, majd hírtelen felcsillan a szeme a felismeréstől és izgatottan néz rám - Ezt a számot ismerem! Aigo~, őket ismerem!
Izgatottan néz rám én meg a szomorú hangulatom ellenére elmosolyodom.
- Na ne mond - nevetek fel mire feláll és elkezd ugrabugrálni a dope dalára.
- Pár hónapja az ő zenéjükre takarítottam itthon, és sokat látom őket a város képernyőin.
Felállok és én is elkezdek vele ugrálni a zenére és még jó pár zenét végig hallgatunk a BTS-től.
Egy kis időre elfelejtem a bánatom okát, ami furcsa tekintve, hogy éppen az ok zenéjére táncolunk az anyámmal.