Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

2. Lecsukva

– Talán a tiédet kihagyják majd, kis köcsög? – Elfordultam tőle. Leszarom mit pofázik, csak ijesztgetni akar. Nem a sittre kerülünk, csak szabálysértést követtünk el. Kapunk egy fejmosást, talán némi pénzbüntetést, és mehetünk is haza. Erre a gondolatra mégis rávigyorogtam.

– Remélem lesz elég pénzed, különben hosszú éjszakának nézhetsz elébe – kacsintottam rá.

Nos, nem egészen úgy alakult, ahogy én azt kigondoltam.

Louis

Az állkapcsomat tornáztattam, mert úgy éreztem, kiakadt. Recsegett, ropogott, de a helyén volt.

– Mit bámulsz? – kérdeztem a Liam névre hallgató faszkalaptól, akinek még törlesztenem kellett ezért.

A rendőrautóban ültünk, hátrabilincselt kézzel, de ez sem akadályozott volna meg abban, hogy most én fejeljem le őt, ha úgy tartja kedvem. Szerencséje, hogy nem felelt, különben tuti megtettem volna, bár már az idióta somolygása is idegesített. Sosem csíptem az ilyen gazdag seggfejeket, akik mindenhol csak az eszüket játsszák, mintha ők szarták volna a spanyol viaszt. Egyedül a csodás zöld szemekkel rendelkező göndört irigyeltem tőle. Imádtam az egyedi arcokat, és ez a gyönyörűség tökéletesen az én ízlésem volt. Már akkor felfigyeltem rá, amikor belépett a flancos Gucci öltönyében. Nem megszokott látvány volt a Red Sky-ban, ahol többnyire csak egyszerű meleg srácok buliztak.

– Kifelé – ragadta meg a karom az egyik zsaru, és kirángatott a kocsiból.

Sorban álltak meg a járművek a parkolóban, és mindegyikből kiszedtek valakit. Volt, akiket nem is ismertem, de láttam Grantet a göndörrel, és Zaynt is a szőkével. Mögöttem Liamet lökdösték a bejárat felé. Egy tágas előtérbe tereltek bennünket, és le kellett ülnünk a kék műanyag székekre.  A bilincset nem vették le rólunk. Mellém ismét Liam került, de a másik oldalamra Grantet nyomták le.

– Jól vagy? – kérdeztem tőle, mert láttam, hogy az arca rendesen össze volt karmolva.

A fiú a bárban dolgozott, és együtt is laktunk hármasban: Zayn, Grant és én.

– Ha nem avatkoznak közbe, elláttuk volna a bajukat – fújtatott dühösen, és belerúgott a mellette ülő szőke srác bokájába.

– Fejezd be, vagy letépem a fejed – mordult rá a szőke.

– És mégis mivel? A fogaddal? Örülj, hogy nem vertem ki – feleselt vele Grant.

Jót kuncogtam rajtuk. Grant mindig ilyen kis harcias volt, ha felhúzták.

– Nyugi, édes – mosolyogtam rá. – Itt húzd meg magad. Majd máskor lejátsszuk velük – súgtam, de Liam meghallotta, mert felém kapta a fejét.

– Arra mérget vehetsz, gyökér! – vetette oda.

A kopasz pasas ült mellette, aki nekem esett a bárban, a takarásában viszont a göndört láttam, akinek idegesen járt a lába.

– Zayn Javadd Malik – hallottam, ahogy a haveromat szólította az egyik rendőr. Az iratainkat még a kocsiba tuszkolás előtt elszedték, gondolom azok alapján szólítanak majd bennünket.

Zayn felállt. Vérzett az orra, vagyis már rá volt száradva az arcára. Elvezették. Kibaszott vagányan festett a tetoválásaival, és a hátrabilincselt kezével. Simán elment volna a legmenőbb akciófilmekben is, mint a jóképű, sármos, rosszfiú.

– Mit csinálnak vele? – kérdezte halkan Grant.

– Semmit. Kikérdezik. Biztosan ez az eljárás – vontam meg a vállam.