Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

12. Pók

– Senki sem hinne nektek – találta meg végre a hangját, de csak erőtlenül ejtette ki a szavakat a száján.

– Máris három tanú van, de szerintem, nagyon gyorsan találnánk még néhányat – löktem elé a telefont. – Mától befejezted ezt! Értve vagyok?

Nyelt egyet, és biccentett.

– Te tényleg nem meleg vagy, hanem csak egy kis buzi! – köptem egyet elé, és feltéptem az ajtót.

Louis

Döbbenten álltunk az ajtó előtt, és bámultuk a rajta kirontó Harryt, aki egyenesen az öltöző felé vette az irányt. Egyikünk sem tudott mozdulni. Minden szót hallottunk. Harry kiállt értem. Megmentett. Ez a többiekre is épp olyan bénító hatással volt, mint rám. Nem csak amit tett, hanem, ahogyan tette. Nem félt szembeszállni a felügyelőnkkel, és megfenyegette azért, hogy ne kerüljek börtönbe. Mindannyian tudtuk, hogy ez mit jelent. Alapjaiban változtat meg mindent a két társaság között.

Hát, most is óriásit tévedtem.

– Úristen! – kiáltott fel Grant. – Pókot tettem a szekrényébe!

– Mi? – meredtem rá, és azonnal rohanni kezdtem. A többiek a nyomomban voltak.

– Te hülye fasz! – hallottam még Liam hangját.

Szabályosan betörtem az öltöző ajtaját, de elkéstem. Harry szekrénye tárva nyitva volt, és a göndör sokkos állapotban zokogott felhúzott lábakkal a túlsó sarokban. Előtte a földön, egy hatalmas, széttaposott fekete paca.

– Hogy ti mekkora gyökerek vagytok! – szólalt meg Niall, és mielőtt a göndörhöz érhettem volna, oldalról kaptam egy ütés az arcomba.

Nem tudom, ki volt, aki a következőt bevitte, mert már csak azt láttam, hogy Zayn Liammel pofozkodik, Grant pedig Niallnek esett neki. A fejem kapkodtam, hogy a barátaimnak segítsek, vagy Harryhez menjek oda. Az utóbbinál döntöttem. Odaszaladtam hozzá, és leguggoltam elé.

– Harry, nézz rám kérlek – fogtam a kezeim közé a könnyáztatta arcát. – Minden rendben, már nincs itt. Érted?

A tekintete zavaros volt, de kezdte felfogni mi zajlik körülötte, mert a verekedők felé kapta a fejét, majd rögtön újra rám nézett.

– Te tudtad! Te tudtad, hogy félek tőle – kiáltotta hisztérikusan, és olyan erővel lökött el magától, hogy hátra estem.

Harry hangjára Liam rohant oda.

– Ne merj hozzá érni! – ragadta meg a pólóm, és olyat behúzott, hogy attól a fejem a padlón koppant.

Zaynnek sem kellett több, máris újra támadt, és egyszerűen semmit sem tudtam tenni az ellen, hogy megakadályozzam a verekedést. Megint ott tartottunk, ahol azon a péntek estén. Harry felállt, és Grantet ütötte meg. Én sem nézhettem tétlenül, ahogy a barátaim képét szétverik, muszáj voltam beleavatkozni. Liamra mentem rá, mert ő már úgyis nagyon a bögyömben volt, de Harryt még véletlenül sem bántottam volna. Niall is csak egyet kapott tőlem, azt is akkor, mikor Zayn egyik ütésétől elém esett.

– Mi a nagy büdös lófaszt csináltok? – ordította el magát Jason. Az erős férfihangra mindenki megállt. Én is ellöktem magamtól Liamet. – Rám vagytok bízva, basszátok meg! – lépett be közénk, és szétnézett rajtunk. – Meg akarjátok ölni egymást? Leszarom! Csak ne itt tegyétek!

Azt hiszem, most az egyszer a legjobbkor bukkant fel. Egyikünk sem tudta mit csinál. Mindenkiben a harag dolgozott, és ész nélkül estünk egymásnak. Ezzel viszont, tutira még jobban elmélyítettük a köztünk lévő szakadékot. A göndörre sandítottam. Felrepedt a szája, és csupa maszatos volt, ahogy a vérrel vegyes könnye elkenődött az arcán.