Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

13. Borzongás

– Majd Harry hazavisz, vagy taxizok, ha nem jól sülne el a dolog – mondtam.

– Csak rosszabb ne legyen, mert hétfőn egy tál cukros krémbe fognak belefojtani bennünket – kuncogott a barátom, majd megveregette a vállam.

– Előbb én őket – szólt közbe Grant, de ő is küldött felém egy biztató mosolyt, majd távoztak.

Sebtiben magamra kaptam a ruhámat, és kimentem. Harry ott volt, de sajnos Jason is. Láttam, ahogy Jason Harry kezébe nyom egy kulcscsomót, és le is lépett.

Istenem! Mienk az egész épület!

Louis

Harry rám nézett, majd rögtön elindult az emeletre. Rohantam utána.

– Hová megyünk? – kérdeztem, miután beértem.

– A könyvtárba. Kölcsön akarok venni egy könyvet – közölte.

– Kölcsön?

– Vissza fogom hozni – pillantott felém rosszallóan.

– Nem is feltételeztem volna rólad mást – mosolyogtam, és olyan izgatott voltam, mint egy kis hülyegyerek.

Benyitott az ajtón, és egyenesen az utolsó sor felé tartott. Hűséges eb módjára követtem. Harry célirányosan megállt a sor közepénél, és leemelte a kinézett könyvet a polcról, majd felém fordult.

– Beszélni akartál velem.

Ahogy a gyönyörű zöld szemekbe néztem, már egészen biztos voltam abban, hogy szerelmes vagyok. Ez a fiú teljesen megbolondított.

– Tartozom néhány dologgal. Először is egy köszönettel azért, amit értem tettél – kezdtem bele a mondandómba. Harry biccentett, de nem felelt. – Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de nagyon köszönöm – pislogtam rá hálásan.

– Miért ütötted meg? – vonta fel a szemöldökét.

Nem hazudhattam.

– Féltékenységből. A csinos lábaidat említette – vallottam be töredelmesen –, és aznap bent voltál nála...

El akarta rejteni a mosolyát, de nem volt képes rá, ezért zavartan a kezében lévő könyvre nézett, majd letette a fal mellett álló kis szekrénykére.

– Mi van még? – emelte rám újra a tekintetét.

Azért ettől picit többet vártam volna, hiszen épp az előbb ismertem be, hogy féltékeny vagyok, de folytattam.

– Másodszor egy magyarázattal és egy bocsánatkéréssel is tartozok. – folytattam. – Grant nem tőlem tudta, hogy félsz a pókoktól, és nekem sejtelmem sem volt, mire készül. Ez csak egy hülye véletlen volt. Ne haragudj, amiért a barátaim ilyen helyzetbe hoztak téged. El tudom képzelni, milyen rossz lehe...

Nem tudtam folytatni, mert Harry befogta a szám a sajátjával. A váratlan támadástól a falnak dőltem. Karjaim köré fonódtak, ajkaim szétnyíltak, és örömmel fogadtam a göndör kutakodó nyelvét a számban. Annyira finom volt, és annyira érzéki. Imádtam az ízét, a puha ajkait, az arcomra simuló meleg tenyerét, és ezt a hideget a csuklómon. Hideg? Mi ez a hideg? A szemeim tágra nyíltak. Harry elhajolt tőlem, és rám mosolygott. Lenéztem a kezemre, és nem akartam elhinni, amit látok. A fűtéscsőhöz voltam bilincselve.

– Harry? – kérdeztem csodálkozva, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez valamiféle szexuális játék lesz, vagy csak egy rossz tréfa.

A göndör mögém nyúlt, és kihúzta a zsebemből a telefonom, majd távolabb lépett.