Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

20. Irányítás

– Haragszol? – kérdeztem, mikor megálltunk a kocsimnál.

– Nem, Harry. Attól sokkal jobban szeretlek téged! Amúgy is más terveim vannak ma estére – biccentette oldalra a fejét.

– Micsoda?

– Fel kell avatnunk a lakásod több pontját is – mosolyodott el, és magához húzott egy csókra.

Louis a világ legédesebb pasija!

Louis

Zayn és Grant úgy nézték végig a költözésem, mintha a saját temetésemre készülnék. Tudtam, hogy örülnek a boldogságomnak, de sajnálták, amiért felbomlott a mi kis kommunánk. Liam és Grant laza kapcsolatot beszéltek meg egymással, bármit is jelentsen ez náluk, Zayn és Niall pedig egyelőre csak járnak, aztán majd látják, hogyan alakul.

– Ez nagy lépés ahhoz képest, amit mondtál – tette szóvá Zayn, mikor az erkélyen cigiztünk. Közben én Harryt és Grantet tartottam szemmel, mert valamin vitáztak a nappaliban.

– Érte megéri kockáztatni – néztem a göndörre, aki épp édesen a szemeit forgatta Grantre. – És neked milyen volt az éjszakád?

Zayn somolyogva a korlátról piszkálgatta a lepergő festéket.

– Kurva jó. Niall aranyos.

– Aranyos? – vontam fel a szemöldököm.

– Ja, aranyos – bólintott a barátom, és semmi egyebet nem fűzött hozzá.

– Akkor holnaptól már rendes meló – váltottam témát. – Én is nekilátok munkát keresgélni, mert nem akarom, hogy Harry tartson el – sóhajtottam.

– Jobb, ha beletörődsz, mert így is, úgy is ő fog eltartani, de ezt te is tudod.

Zaynnek igaza volt. Én nem tehetem meg, hogy lazacot, vagy drága marha steaket vacsorázzak, és nem várhatom el Harrytől, hogy miattam lemondjon ezekről a dolgokról, ahogy arról sem, ha esetleg számomra megfizethetetlen helyekre akar elvinni. Nagyon nehéz lesz kompromisszumot kötnünk, de abban bíztam, hogy majd mindent meg tudunk beszélni egymással.

– Megyek, mielőtt ezek szétszedik egymást – nyomtam el a cigit.

A két méregzsák tök értelmetlen dolgon vitázott egymással. Harry szóvá tette, hogy Grant összegyűri az ingeimet, mert rápakolt egy halom könyvet a tetejükre. Tudtam, hogy a göndör csak féltékeny, amiért Grant is hozzányúlt a cuccaimhoz, és én imádtam ezt a kis birtoklási vágyát.

– Menjünk, életem. Ha valami itt marad, majd eljövök érte – fogtam meg két táskát.

A többiek is segítettek, és persze Harry sportkocsijába alig fértünk be, pedig a hátsó ülést is telepakoltuk, de hát azt a járgányt nem ilyesmire találták ki.

– Majd csörgetjük egymást – intettem Zaynnek és Grantnek. Tudtam, hogy úgyis hamarosan találkozni fogunk, hiszen már közös baráti társaságba tartoztunk mindannyian.

Harrynél pakolással, és persze szex-szel telt a délelőtt. A göndör szabadított fel nekem helyet a gardróbjában, aztán minden egyéb kacatomat is elhelyeztük valahol. Szerettem nézni milyen lelkes, és mennyire boldoggá teszi, hogy ott vagyok vele. Igazából én is az voltam, csak még mindig nagyon idegenül éreztem magam a lakásában. Biztosan kell néhány nap, mire megszokom.

A másik problémát a kocsi jelentette. A furgont ott hagytam Zaynnek, mivel neki szüksége lesz rá a munkába járáshoz. Korábban úgy oldottuk meg, hogy én kiraktam a szalonnál, aztán mentem a pizzériába, Grant pedig éjszaka dolgozott, szóval praktikusan be tudtuk osztani az egy közös járművünket. Most azonban, ha találok melót, szereznem kellene egy kocsit, de pénzem nem volt rá. Ez egy újabb olyan kínos dolog, amit szégyelltem Harry előtt.