Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

3. Tervek

– Titeket hová küldtek? – kérdeztem a többieket.

– Ugyanoda – felelte Grant.

Megtorpantam.

– Ugye nem mondjátok, hogy ezekkel a seggfejekkel kell együtt dolgoznunk két héten keresztül?

Az igen jó móka lesz!

Harry

Már nagyon mentem volna, de Liam még mindig mondta a magáét. A rendőrségi épület előtt álltunk. Niall a frissen visszaszerzett telefonját nyomkodta, én pedig, miközben Liamet hallgattam, a papírt tanulmányoztam.

– Egy közösségi ház. Az nem lehet olyan rossz – emeltem fel a fejem.

– Már, hogy a faszba ne lenne rossz? – csattant fel Liam. – Nevetséges ez az egész! Fel fogom hívni az ügyvédem. Kizárt, hogy én egy ilyen lepukkant helyen töltsek el két hetet.

– Rosszabb is lehetne – nézett fel Niall is a telefonjából.

– Te könnyen beszélsz! Onnan is el tudod intézni az ügyeidet! – felelte Liam flegmán.

Niall-nek egy kisebb informatikai cége volt, míg Liam egy fitnesz központot üzemeltetett, ahol csak úgy hobbiból, személyi edzőként is dolgozott. Persze, kizárólag csak jól tejelő ügyfeleket vállalt.

– Ne haragudjatok fiúk, de nekem tényleg indulnom kell! – emeltem én is a fülemhez a telefonom, hogy hívjak egy taxit.

– Délután nálam? – kérdezte Liam, de ez most Niallnek is szólt, nem csak nekem.

– Hatkor ott leszek. Most megyek aludni, és végre lefürdök, mert bűzlök – intett a szőke, és már szedte is a lábait. Ő legalább nem lakott messze innen.

Liam velem jött a taxival, és először az ő címét mondtam be.

– Fáj a kezed? – kérdeztem, mert még mindig gyakran simogatta.

– Nem vészes. Nagyon hülyén nézek ki? Érzem, hogy be van dagadva az arcom – tapogatta magát.

Odahajoltam hozzá, és adtam a sérülésére néhány finom puszit.

– Te mindig jól nézel ki – hízelegtem. – Tegyél rá majd egy kis jeget.

Liam felmordult, és még el is mosolyodott hozzá.

– Kár, hogy sietsz – csúsztatta be a kezét a zakóm, és az ingem alá. Megborzongtam, ahogy a meztelen bőrömhöz ért.

– Fáradt vagyok, és szerintem te is. Majd este, oké? – néztem rá gyengéden.

Miután kitette a taxi, a kávézóhoz vitettem magam. Én is nagyokat ásítottam a hátsó ülésen. Őrült éjszakán voltunk túl, de abban reménykedtem, a szüleim semmit sem fognak ebből megtudni, és nem kell majd magyarázkodnom. A két hét közösségi munka nem olyan sok. Ha megúszom, hogy ez idő alatt nem jönnek a városba, akkor elsunnyoghatom a dolgot. Semmi kedvem nem volt apámat hallgatni, mennyi pénzt és energiát fektetett abba, hogy elindítson az úton, én pedig nem vagyok képes megbecsülni ezt. Egy kicsit igaza lenne. De csak egy kicsit...

A kávézóban valóban sokan voltak, de a három alkalmazottam simán boldogult. Villámgyorsan ellenőriztem mindent. Semmibe sem tudtam belekötni. A pult rendezett volt, az asztalok tiszták, a kiszolgálás gyors, a készletek feltöltve. Mehettem haza, de útközben még felhívtam a másik helyet. Amiatt nem aggódtam, mert jól bejárattuk már, és a dolgozókban is megbíztam. Azt két éve nyitottam, és most jött el az ideje, hogy bővítsek. Féltem attól, hogyan fogom bírni, mert szerettem mindenhol ott lenni, de sima ügynek látszott. A délelőttöket, és a délutánokat váltogatva, hol az egyik, hol a másik helyen voltam, így mindkettőt minden nap szemmel tudtam tartani.