Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

15. Cukrászok

– Mondtam, hogy nem fogom elbaszni, de így inkább ne tömjétek degeszre magatokat. Nézzünk egy filmet – javasolta.

Kezünkbe vettünk még egyet, és átvonultunk a nappaliba. A film vége felé, már hangosan nevetgéltünk mindenen, pedig nem is vígjátékot néztünk. A nevetgélésből birkózás lett. A birkózásból pedig szex. Vagy még inkább egy kibaszott nagy orgia.

Nem volt kérdés, hogy tényleg csak mértékkel kell majd etetnünk az ellenfeleinket.

Harry

A hétvége szinte elrepült, és már megint hétfő reggel volt, de most kivételesen izgatottan tartottam a Közösségi ház felé. A süteménykészítés nagyon jó programnak ígérkezett. Különösen úgy, hogy szombat délután összekevertünk mindent, amit csak lehetett, és külön megjelöltük, amelyeket nem, így mi azokat fogjuk használni. Igaz, Liam és Niall még ugyanúgy semmit sem konyított a dologhoz, de az alapvető dolgokat elmagyaráztam nekik.

– Jó reggelt! – köszönt rám együttesen a három fiú vidáman, mintha pénteken nem is egymást agyabugyáltuk volna.

Louis szeme csillogott, az én szívem pedig hevesen vert, ahogy a kékjeibe néztem. Persze, nem ejtettek a fejemre, jól tudtam, hogy ők is sumákolhatnak valamiben, és a kedvesség mögött nem kicsi ravaszság is megbújik, de most nem zavart a dolog.

– Jó reggelt! – üdvözöltem őket, és egy pillanatra megálltam a szekrényem előtt. Még mindig félve nyitottam ki.

Louis ezt azonnal kiszúrhatta, mert rögtön ott termett, előzékenyen kitárta, belenézett, és rám mosolygott.

– Egy kósza szellem sem bujkál benne – célzott ezzel a péntek éjszakára.

Fél szemmel láttam, hogy a másik két fiú szép csendben kisunnyog a helyiségből.

– Valld be, hogy féltél – nyúltam a narancssárga pólóm után, aminek már rohadtul untam a színét.

– Nem állítottam, hogy nem – támaszkodott neki Louis a vállával a szomszédos szekrénynek, és karba tett kézzel engem bámult.

– Nézni akarod, ahogy öltözök? – kérdeztem.

– Mindig – felelte olyan bájosan mosolyogva, hogy hirtelen egészen szégyellőssé váltam.

– Louis, te flörtölsz velem – dobtam a fejére a nadrágot, és gyorsan lekaptam a pólóm.

– Hé, ne csalj – húzta le nevetve a fejéről. – Ennyi nekem is járhat – legeltette végig rajtam a tekintetét, de nem sokáig hagytam, mert már magamra is húztam a másik pólót.

– Miért is?

Hezitáltam, mert a nadrágom következett volna.

– Mert megkínoztál, pedig nem én voltam a hunyó. Úgyhogy jár a vetkőző műsor, és a flörtölés is.

Nyílt az ajtó, és Liam esett be rajta. Louis vágott egy „ez mindig rosszkor jön" pofát, majd kisétált.

– Ez a Tomlinson ki nem állhat engem – dobta be a táskáját a szekrénybe a barátom.

– Nem kizárt – értettem egyet vele. – Hol van Niall?

– Jason felküldte kávéért.

Átvettem a nadrágom is.

– Nem tudom miért ugrál neki.

Liam széttárta a karjait.

– Zayn is épp felfelé tartott. Gondolom, pont azért...