Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

23. Együtt

Ahogy benyitottunk a félhomályba burkolózott házba, szinte mellbevágott a nagy hangzavar. Csajok hangos kacarászása, poharak koccanása, egyesek üvöltözése, és a dübörgő zene. Beljebb vonultunk a tömegben, és az első ember, akibe beleütköztem, el is vonta a figyelmem minden másról. A szívem majd kiugrott a helyéről, és csak őt láttam magam előtt.

A végzetem csodálatos zöldjei néztek vissza rám.

Harry

Csak álltam ott, mint egy kőszobor, és nem akartam elhinni, hogy Loius csodálatos kékjei néznek vissza rám. Hogy kerül ő ide?

– Harry – mondta ki a nevem, amitől pislogtam párat, és felfogtam, hogy valóban ő áll előttem.

– Szia, Lou – nyögtem. – Rég láttalak.

Ekkora idiótát!

– Igen, rég találkoztunk. Kivel jöttél? – nézett szét zavartan a helyiségben.

Ő sem volt jobb helyzetben mint én. Nem számítottunk a találkozásra, így értelemszerűen fel sem tudtunk rá készülni. Louis gyönyörű volt, és én még mindig halálosan szerettem őt.

– Liam csalt el – mutattam valahová magam mögé, mert gőzöm nem volt, merre lehet. – De Niall is itt van valamerre.

– Értem – bólintott. – Az én haverjaim is leléptek, de megkeresem őket. Később még biztosan találkozunk – mondta, és olyan gyorsan távozott, hogy felfogni sem volt időm.

Elmenekült előlem? Hát ennyire nem akar látni? A szívem összefacsarodott. Hirtelen azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Az italos asztalhoz furakodtam, és találomra felemeltem egy poharat.

Louis itt van! Istenem!

Lehúztam, és körbekémleltem a helyet. Niall a nappali túlsó végében állva, tágra nyílt szemekkel bámult egy irányba. Követtem a tekintetét. Zayn volt az. A srác is észrevette Niallt, és ők is ugyanolyan meglepetten néztek egymásra, mint mi az előbb Lou-val.

Hol van Louis?

A teraszra vezető kijáratnál láttam meg. Granttel vitatkozott, mögöttük pedig Liam állt. Azonnal leesett mi történt. Ők tervelték ki ezt az egészet. Direkt hívtak ide bennünket, hogy találkozzunk egymással. Még idegesebb lettem. Mi van, ha Louis egyszerűen csak lelép? Belehalok, ha egy szót sem hajlandó velem váltani. Idegesen fordultam vissza az italokhoz, és gurítottam le egy újabbat.

– Helló, egyedül iszogatsz? – szólalt meg egy hang mellettem.

Félre fordítottam a fejem. Egy vörösesszőke, magas srác állt mellettem.

– Mivel itt mindenki ezt csinálja, így sosem iszok egyedül – feleltem.

– Azért velem is koccintasz egyet? Justin vagyok – nyújtotta felém a kezét.

– Harry – mutatkoztam be neki, és máris azon agyaltam, hogyan rázzam le gyorsan.

– Egészségedre, Harry – emelte magasba a poharát, és az enyémhez koccintotta.

Szép szeme volt, és kedves arca, de én a kékek után vágyakoztam, ezért rögtön meg is fordultam, hogy legalább távolról szemmel tarthassam a szívem választottját.

– Te is Josh haverja vagy? – kérdezte a srác.

Fogalmam sem volt, ki az a Josh.

– Nem, engem valaki más hívott meg. – Nem találtam Louist, és ez még feszültebbé tett.