Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

17. Sütivásár

– Persze, hogy hazavihetsz – nyúltam a zsebembe, és már nyújtottam is Zaynnek a kulcsot.

– Akkor én kit fuvarozzak haza? – zsörtölődött Niall.

– Majd holnap engem – kacsintott rá Zayn.

Harry kézen fogott. Azt hiszem, két méterrel a föld fölött lebegtem, és kurvára féltem, hogy rohadt nagyot fogok esni onnan.

Harry

A kócos ott vigyorgott mellettem a kocsiban, és én alig bírtam levenni róla a szemem.

– Jó lenne, ha az utat is néznéd néha – jegyezte meg rögtön.

Visszafordultam, és idegesen megigazítottam az orromon a szemüvegem.

– Holnap... – kezdtem volna, de magam sem tudtam, hogyan fogjak hozzá.

– Igen? – nyújtotta el Louis ezt a rövid kérdést úgy, hogy a szívdobogásom már szabályosan a fülemben hallottam tőle.

– Szóval, holnap nálad vagy nálam? – nyögtem ki, és éreztem, hogy fülig vörösödtem.

Louis felkacagott.

– Ha mi nyerünk nálam, ha ti, akkor nálad.

– Oké – bólintottam. – De ez még nem a kívánság, ugye?

– Nem, habár a lámpást már megdörzsölted – nevetett az édes magas hangján.

– Hülye – forgattam a szemeim, és leparkoltam a lepukkant bérház előtt, ahová irányított.

Sajnáltam, amiért ilyen helyen lakik, de megértettem, hiszen tanul, és mellette dolgozik, vagyis dolgozott. Nem lehet neki egyszerű mindent finanszírozni.

– Nos, megérkeztünk – vált komollyá a hangja.

Úgy éreztem, szégyelli magát. Mindenképpen vissza akartam fordítani ezt a hirtelen hangulatváltozását, ezért a keze után nyúltam.

– Életem egyik legemlékezetesebb napja lesz ez a mai, és nem a fű miatt, hanem miattad, Lou.

– Biztos? Mert maradt még egy kicsi belőle, ha esetleg... – tréfálkozott, de csak félig-meddig mosolygott mellé.

– Megcsókolhatlak?

– Miért kérsz mindig engedélyt? – hajolt át hozzám, és a szánk máris összeforrt.

Annyira szerettem Louist csókolni, mert mindig más volt. Hol játékos, hol kedves, hol kutakodó, vagy szenvedélyes, esetleg becézgető, de mindig rettenetesen izgató.

– Holnap találkozunk, Hazza – adott még egy utolsó puszit a számra, majd kiszállt.

Szárnyaltam. Soha nem éreztem még csak hasonlót sem korábban. A fiú, aki abban a bárban leszólított, most az életem legfontosabb része lett. El sem tudtam volna képzelni, hogy egy napot eltöltsek úgy, hogy ne láthassam. Abba pedig bele fogok halni, ha Louis nem így gondolja. Hamarosan kiderül, mert én már tudtam, mit fogok kérni tőle.

Munka közben annyira elteltem édességgel, hogy salátán kívül nem bírtam semmit sem enni. Izgatottan járkáltam fel-alá a lakásomban, és habár nem tudtam, ide hozhatom-e majd Lou-t, de az utolsó porszemet is el akartam tüntetni, hogy minden tökéletes legyen, ha mégis eljön. Még azt is kitaláltam, milyen vacsorával lepem meg. Nem szerettem volna, ha ez csak a szexről szólna majd, randizni akartam vele. Tény, hogy semmi ilyesmi nem került szóba közöttünk, de abban bíztam, ő is örülne neki.