Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

14. Fogadás

– Ha haza értünk kiverheted – nevetett a fekete.

– Neked, vagy magamnak? – incselkedett vele Grant.

– Mi van? Már nem is parázol annyira? – nyitottam ki az ajtót, és fellélegeztem, hogy végre a könyvtár falain kívül vagyunk. De egy biztos. A göndör ezért nagyon ki fog kapni! Hétfőn a lelket is kicsókolom belőle!

Harry

Elégedett voltam magammal. Louis olyan leckét kapott tőlem, amit nem fog egyhamar elfelejteni, ahogy én sem azt a szörnyű pókos emléket. Életemben nem rémültem még meg annyira, mint akkor. Tudom, hülyeség, de akkor azt hittem, meg fogok halni, olyan sokkot kaptam. Szerintem, az mentett meg, hogy elkezdtek verekedni, mert utána egyből magamhoz tértem. Rettenetesen haragudtam Lou-ra, de arra a kis mitugrász Grantre még inkább.

Miután a kócos a könyvtárban bevallotta, hogy semmi köze nem volt a dologhoz, egy pillanatra elgyengültem, de aztán úgy gondoltam, ezzel a másik kettőt is megleckéztethetem, és amúgy sem akartam Lou-t egész éjszakára ott hagyni.

Ezt az egészet Niall lakásán terveltük ki, mert a verekedés után hozzá mentünk el. Neki volt bilincse is, ami miatt rendesen kapta is az ívet tőlünk. Az ír barátunk teljesen ki volt készülve, amiért Zayn jól ellátta a baját, de Liam is nagy hévvel szidta őket. Én tudtam, miért van annyira kiborulva, hiszen belezúgott Grantbe, és most megint eltávolodtak egymástól, ráadásul haragudott is rá, amiért ezt csinálta velem. Nagyon jólesett, amiért a barátaim így kiálltak értem.

Most nálam gyűltünk össze, és a tetőkertben grilleztünk. Gyönyörűen sütött a nap, úgyhogy fürdőnadrágban napoztunk, és söröztünk, amíg sültek a húsok.

– Szerintetek ki tudták szabadítani? – töprengtem, mert azért egy kicsit aggódtam Lou-ért.

– Biztosan, de szívesen megnéztem volna azt a szabadító akciót – kacagott fel Liam. – A kis pancserka, és Ali baba. Röhejesek lehettek.

– Pancserkának hívod, de közben majd' kiesik a szemed utána – dobott Liamhez egy szem szőlőt Niall.

Liam kérdőn nézett rám.

– Nem tőlem tudja – ráztam a fejem.

– Nem vagyok vak, hős szerelmes – nevetett Niall.

– Ahogy én sem. Mesélj csak arról a csókról a fekete hercegeddel?

Niall arca olyan vörösre vált, hogy azon gondolkodtam, fejjel belenyomom a medencébe, és lehűtöm, mielőtt agyvérzést kap.

– Milyen csók? Zanyről beszéltek? – kérdeztem.

– Ki másról? Mesélj, Niall baby – dobta vissza neki a szőlőszemet Liam.

– Az csak egyszer volt. Azóta gyűlölöm – felelte Niall duzzogva.

Niall és Zayn? Annyira Louis-val voltam elfoglalva, hogy én ezeket észre sem vettem.

– Csak azért gyűlölöd, mert beverte az orrod – heccelte tovább Liam.

– Szakadj már le rólam, a barátnőd érdekesebb téma.

Amíg vitáztak, addig megnéztem a telefonom, mert rezgett. Üzenetküldési engedélyt kért Louis91. Louis? Majdnem kiejtettem a kezemből a telefont. Persze, hogy azonnal rányomtam, de a többieknek egy szót sem szóltam.

Louis: Gondoltam, talán érdekel, hogy egy kísértet sem zabált meg az éjszaka. 👻 Szép visszavágás volt, Harry!

Elmosolyodtam. Örültem, hogy jól van, és hozzá ilyen vidám is. Azonnal pötyögtem a válaszom.