Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

16. Betépve

Grant idegesen Louisra nézett, akinek az arcán szintén feszültséget láttam, de végül csak megvonta a vállát. Zayn viszont elindult Jason felé.

– Elég lesz, mert még elrontod a gyomrod – vette ki a meglepett felügyelőnk kezéből a tányért.

Értetlenül néztük ezt a kis közjátékot. Zayn sosem viselkedett még így Jasonnel. Nem hittem, hogy tényleg a sütit féltette tőle.

Hát... később mindent megértettem.

Louis

Túlságosan fel voltam dobva ahhoz, hogy Jason miatt aggódjak. Ha jól számoltam, négy füves sütit tolt be, úgyhogy várhatóan úgy kiüti majd magát, hogy egy egész század is seggbe kúrhatná, azt sem venné észre. Én csak azt vártam, az én édes Harrymnél mikor kezd el hatni, mert nagyon látni akartam a gátlásoktól mentes, felszabadult énjét. Grant picit nagyobbakra vágta a szeleteket, úgyhogy várhatóan a hatás is nagyobb lesz majd.

Mondjuk, most is fülig ért a szája, különösen, mikor átpillantott felém, és olyan jól haladtak a munkával, hogy megint kezdtem aggódni. Ők már a második tálca sütit rakták a hűtőbe, mi pedig még az elsővel sem voltunk kész. Rendesen kicsesztek velünk, amiért ki kellett dobnunk az első adagokat. Ráadásul Grantet eddig lekötötte a brownie-ja, én pedig nem túl nagy segítség voltam, így szegény Zaynre hárult minden komolyabb feladat.

– Csokit kellene temperálnod – tett le egy tál olvasztott csokoládét Zayn Grant elé.

– Hogy mit kell vele csinálnom? – kérdezte a szőke.

– Kiöntöd arra a gránitlapra, és ezzel a lapáttal addig tologatod, amíg vissza nem hűl, és szép, fényes nem lesz – magyarázta neki Zayn.

– Ez nem túl bonyolult művelet? Miért kell nekünk ilyet csinálni? – akadékoskodott Grant.

– Nyeri akarsz, vagy nem? Csinálunk kis csoki díszeket – dobott le elé Zayn egy szilikon bonbon formát.

– Te el vagy tévedve, haver, de mindegy. Temperamentumolok, vagy mi a faszom – fogta meg a tálat Grant, és kiborította a gránitlapra.

A szer Niallnél ütött be először. Ez abban mutatkozott meg, hogy hangosan kacagni kezdett, és hirtelen minden tetszett neki. A sütő gombjaitól épp úgy el volt ájulva, mint Liam pólójától, és legalább háromszor megkérdezte tőle, hol vette. Igaz, hogy rajta is ugyanolyan volt, de lényegtelen. Zayn csak mosolygott, és miközben dolgozott, fél szemét mindig Niall-en tartotta.

A következő Harry volt. Nála a fű hatása abban mutatkozott meg, hogy az állandó mosolygása mellett, mindenkinek elmondta, mennyire szereti. Különösen engem vett célba a szeretetmegnyilvánulásával.

– Szeretem a mosolyod, Lou – karolta át a nyakam, ezzel kettőnk közénk szorítva a keverőtálat, amit épp a kezemben tartottam.

– Én is szeretem, mikor mosolyogsz, Harry, de szerintem meg kellene nézned mit csinál Liam – böktem a fejemmel a túlsó pult irányába.

Liam hirtelen zseninek érezte magát, és mindenhez is értett. Kitalálta, hogy ő karamellt készít, mert szerinte a karamelles süti a legfinomabb, és mikor Harryt figyelmeztettem, éppen az egész serpenyője füstölt. A göndör odament hozzá, megölelgette, majd kinyitotta az ablakokat. Egy hangos szó nem hagyta el a száját. Ekkor Niall már felfeküdt az asztalra, és azt magyarázta Zaynnek, hogy ő mennyire élvezi a napsütést.

Liam következő ötlete a habcsók sütése volt. Az egészet azzal indította, hogy átjött hozzánk, és hirtelen felkapta Grantet.

– Te vagy az én kis habcsókom. Gyere, sütök neked finomat – mondta vigyorogva, és felültette Grantet maga mellé a pultra.