Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve

6. Hárman párban

– Most te játszol velem, göndör – zihálta.

Rávághattam volna, hogy ő mondta, játszhatok vele, de nem tettem.

– Én sosem játszok – ráztam a fejem.

Az arca még olyan közel volt. Szerettem volna újra érzeni, de Louis ellépett tőlem.

– Jól gondold meg, mit teszel, mert nem lesz visszaút! – mondta komoly tekintettel, majd egyszerűen csak sarkon fordult, és ott hagyott.

Figyelem! A fejezet utolsó harmada pornográf részeket tartalmaz!

Louis

Kimentem, és rágyújtottam. A kezem még mindig remegett, és teljesen össze voltam zavarodva. Váratlanul ért a göndör csókja, de az méginkább, amilyen érzéseket váltott ki belőlem. Nem is tudom, mitől ijedtem meg. Talán épp ettől. Az a fiú úgy csókolt, ahogy talán még soha senki. Nem egy üres, semmitmondó csók volt, hanem mindent elsöprő, félelmetesen érzéki csók, amely minden porcikámra hatással volt. A szívem jelen pillanatban is hevesen vert, és képtelen lettem volna visszamenni hozzá.

A picsába is!

Mérgesen dobtam el a csikket, és megkerestem Zaynt. A földszinti folyosót mosta fel, Niall pedig az egyik nyitott ajtójú helyiségben pakolászott valamit.

– Menj le a haverodhoz, majd én átveszem! – szóltam oda neki.

A szőke értetlenül nézett rám, de mindent letett a kezéből, megvonta a vállát, majd elindult. Már úgyis csak alig félóránk maradt, és mehettünk haza végre.

– Mi van? – jött oda hozzám Zayn.

– Semmi, csak elegem van belőlük – dörmögtem. – Te, hogy bírtad? – böktem a fejemmel a szőke után.

– Egy okoskodó hülye gyerek – nevetett fel könnyedén. – Informatikus, és állandóan arról pofázott, vagy a telefonját nyomkodta. Legszívesebben a felmosóronggyal tömtem volna be a száját.

– Lehet azt kellett volna – értettem egyet. – Holnap törlesztenünk kell, ugye tudod?

– Még szép! Közöltem is vele, hogy még egy ilyen, és a festett  szőke tincseivel törlöm fel a padlót.

– Megkeresem Grantet, és szerintem lépjünk – javasoltam, mert már bőven megvolt a nyolc óra, amit le kellett dolgoznunk. – Az a gyökér Jason az irodájában van?

– Szerintem igen. Kibaszott ellenszenves. Egész nap semmit sem csinált, csak ott bent döglött – vitte be az öltözőbe a vödröt Zayn, és kiöntötte belőle a koszos vizet.

– Addig örülj, míg nincs egész nap a seggünkben. Megkérdezed tőle, alá kell-e írni valamit? Addig összeszedem a csajunkat – fordultam ki, és felmentem az emeletre.

Liam, és Grant az előtérben marták egymást. Már a lépcső tetejénél hallottam a hangjukat, és az sem zavarta őket, hogy idegen emberek is mászkálnak körülöttük. Nem mondanám, hogy túl sokan látogatták a Közösségi házat, de azért mindig volt némi jövés-menés az épületben.

– Ne oszd az észt, cukikám, mert már kurvára kezdem unni – dörögte Liam.

– Pedig bőven férne az üres fejedbe, baromarc! – szájalt vele Grant.

Bolond ez a fiú. Ha Liam megfejelné, úgy kellene összekanalazni a földről. A mosolyom elrejtve mentem oda hozzájuk.

– Akarod még kicsit a vérét szívni, vagy jössz haza velünk? – kérdeztem Granttől.