– És velem mi lesz? – kérdezte.
– Semmi. Oldd meg magadnak – vágtam oda gorombán, és elindultam a lépcső felé.
– Ha itt mersz hagyni, akkor végeztünk, Harry!
Megfenyeget? Lassan fordultam meg.
– Akkor végeztünk, Liam!
Louis
Sikerült néhány könyvet nekem is tönkretennem, mert idegességemben széttéptem őket. Mire kapcsoltam, már darabokban hevertek a lábamnál. Amúgy se túl jó kedvvel jöttem be, mert Grant felhúzott azzal, mikor lesmárolt mindenki előtt, most pedig megláttam Harryt olyan helyzetben, amit soha nem akartam látni. Pontosabban akartam, csak nem Liammel. Az élmény egyszerre volt szörnyű, és rohadtul izgató.
Azt hittem, csak levitték a könyveket. Gondoltam elcsíphetem Harryt néhány szóra, és megbeszélhetjük a tegnapot, hiszen olyan gyönyörű volt az a csókunk ott, az emeleti szobában. Abban a pillanatban azt éreztem, lehet valami közöttünk. Túl gyorsan érkezett a kijózanító pofon. Harry egy percig sem gondolta komolyan, csak én voltam ennyire ostoba.
Amikor visszajött, csak futólag nézett rám. Ideges volt. Nem sokra rá követte Liam, aki szintén dúlt-fúlt, mert felrúgott egy szemetest is menet közben. Most kivételesen, még Grant sem szólalt meg, pedig ő aztán soha nem bírta ki, hogy ne kössön bele. Nem úgy, mint Niall-el. Amint megjelent a szőke srác, a másik szőke nyomban nekifeszült.
– Ennyire poénos gyereknek tartod magad, kockafej? – lebegtette meg előtte Grant a listáját. – Hát, nem jött össze – csapta le elé a pultra.
A nem jött össze enyhe túlzás volt, mert ha nem szólok neki, talán az életben nem jön rá, miért nem találja azokat a rohadt könyveket.
– Tényleg? – vette a kezébe a papírlapot Niall. – Akkor miért van még csak tíz kihúzva? Mi tartott ennyi ideig? Mondjuk leszarom, ha itt alszol – vonta meg a vállát, és a kezébe vette a saját listáját, majd beállt ő is leltározni.
A sor végén lévő polcnak támaszkodva néztem, ahogy Grant vörösre vált arccal azon töri a fejét, mivel vághatna vissza, de Zayn jött ki hozzá, így elterelte a figyelmét.
– Csináld, mert nem fogok miattad itt maradni – szólt rá.
– Kellene egy rendes lista, mert ez alapján tényleg soha nem fogok végezni – suttogta Grant.
Zayn nagyot sóhajtva odament a géphez, én meg visszabattyogtam a helyemre. Harry alig egy karnyújtásnyira volt tőlem. Minden lélegzetvételét hallottam, így azt is, ahogy Niall odament hozzá.
– Hol voltál? – kérdezte Harry nagyon halkan.
– Ez a Jason...nem fogod elhinni – kuncogott a szőke. – Azért hívott le, hogy kiverhesse nekem.
– Mi van? – kérdezte Harry egy picit hangosabban, de rögtön le is halkította a hangját. – Hagytad, hogy kiverje neked?
– Már miért ne hagytam volna? – méltatlankodott Niall. – Nem mondom, hogy nagyon ügyes, de ha ez a fétise, felőlem minden nap kézimunkázhat rajtam.
A göndör édes kuncogását hallottam.
– Te nem vagy normális! Szerinted hétfőn Granttel is azt csinálta?
– Passz, de nem kizárt. Amúgy mi van Liammel? Oda akartam menni hozzá, de elküldött a faszba – kérdezte Niall.
– Azt hiszem, szakítottunk – felelte Harry.
YOU ARE READING
Szerelemre ítélve - (Larry Stylinson ff )18+ - ideiglenesen visszatéve
FanfictionEgy szórakozóhelyen összeszólalkozik két fiútársaság. A heves szóváltásukat tettlegesség követi, és mind a hatan egykettőre bilincsben találják magukat. A büntetésük közösségi munka, mégpedig együtt. Vajon, hogyan fog kijönni a szerény körülmények k...