༻Oliver & Cohen༺

༻1༺

Oliver :

Egy szép tavaszi reggelen kezdődött minden. Minden a szokásosan ment, apám elment a kocsmába, anyám dolgozni, a testvérem pedig suliba. Én a gimi felé vettem az irányt és emlékszem a legjobb napom volt egészen estig. Barátaimmal elmentem kosarazni a parkba, bár ne tettem volna. Olyan este 8 környékén érhettem haza, mikor is egy pisztoly hangot hallottam a házunkból és egy óriási sikítást. Azon nyomban berohantam a házba és a nappaliban megtaláltam anyámat, ahogy a testvéremet fogja a kezei között. Illetve apámat, aki a pisztollyal a kezében őket nézni. Nem tudtam felfogni 14 évesen, hogy mi történt. Arra emlékszem, hogy minden véres volt. Anyám sírt, én pedig arra emlékszem, hogy elfutottam a szobámba és bezárkóztam. Féltem apámtól. Ittas volt megint, de ezúttal rosszabb volt a helyzet. Hívtam a rendőrséget, akik egyből intézkedtek. Közben apám feljött a szobám elé és kiabált, hogy menjek ki. A telefonban egy nő hang nyugtatott, hogy minden rendben lesz. Azon az éjszakán megtanultam erősnek lenni. Azonban ott törtem össze a legjobban. A szekrényben kötöttem ki, mikor is hallottam a rendőrök hangját. Majd azt is, ahogy apámat elkapják. Innentől minden homály a sok sírástól. A mentő, anya keserves ölelése, amitől véres lettem. A korházi hangok, a gépek hangja és az orvos mondata. Mind egyszerre egy sokként érintett. Látni az egyik szeretted összezuhanni a korházban, nem valami szép látvány. " Túl későn került hozzánk, nem tudtuk megmenteni" ez a mondat van a fejemben az este óta. Március 12, a nap, amikor széthullott a családom. Lassan 3 éve. Magamba zuhantam, hetekig iskolába se jártam, mert anyám féltett. Én is féltem, nem aludtam semmit. Tudtam, hogy apám börtönben van, és soha nem engedik ki, de féltem. Valahányszor bementem a szobámban előjött rengeteg emlék és mindig elsírtam magam. Magam hibáztattam mindig is. Talán ha hamarabb jövök, haza nem történik meg. Clarissa csak 7 éves volt. De ő volt a világ legkedvesebb embere. Mindenkivel kedves volt és mindenkinek segített. Zöld szeme és szőke haja együtt egy angyali tekintetett adott neki. A temetésre sokan eljöttek. Megölelgettek minket, de én még mindig sokk alatt voltam. Anyum elhamvasztotta, hogy ékszert csináltasson. Lett egy nyaklánca, amiben Clarissa hamvai voltak elrejtve. Én is kaptam egyet. Mivel mindig olyan póló van rajtam, ami eltakarja a nyakam, sose látszik, hogy van egy nyakláncom. Nem nagy cucc, egy fekete madzag és egy kék medál Clarissa hamjaival. Egy évvel később anya kijelentette, hogy elköltözünk. Ekkor ismertem meg Lucast, az új sulimban. Londonba költöztünk, otthagyva Amerikát. Lucas volt az életemben az, aki a legjobb barátom lett. Hónapokat küzdött azért, hogy megbízzak benne. Segített enyhíteni az emlékeket és talán ő az egyetlen olyan ember, aki tényleg ismer és én is őt. Ott volt heteken át a szobámban és segített elaludni, mikor nem ment. Anya meg valami gazdag sráccal találkozgatott. Lucas teljesen velem volt, bármikor, és ha valami nem volt jó, ő helyre rakta. Mindent helyre rakott. Úgy éreztem megvan számomra a család, Lucas. Jobb ember lettem miatta. És ezt neki köszönhetem. Ő tud egyedül a nyakláncomról is és hogy miért van rajtam. Ekkor jöttem rá, hogy nem csak a lányokat szeretem, nem Lucas miatt. Találkoztam egy sráccal, Kevin volt a neve. Tetszett, nagyon is tetszett és mikor elmondtam Lucasnak ő elfogadott és elmondta, hogy biszexuális vagyok. Meglepett, de aztán elfogadtam magam. Anya viszont a mai napig nem tudja ezt. 11-ben azonban az életem megváltozott. Az osztályban megjelent egy srác, aki eddig más osztályba járt, de valamiért átjött hozzánk. Ő volt Cohen James. Cohen James- ről azt kell tudni, hogy ő a suli legmelegebb sráca. Nem tagadja, de mégis mindenki elfogadja és istenként tiszteli. Kosárcsapat kapitánya és rengeteg díjat is nyert. Tényleg a lányok álom pasija. Inkább a fiúk álom pasija pontosítva. Nekem valahogy sose jött be, talán azért mert olyan ártatlannak tűnik és olyan srácnak, aki tipikusan kikosarazik. Hamar megtalálta a helyét a kosárcsapat pár tagjával az osztályban. Szerencsére, csak 4 tantárgyunk van, ahol egy légtérben kell vele lennem. Ez a kémia, Matek, dráma, történelem és az irodalom. Nem értettem miért választotta a drámát, de igazából nem nagyon foglalkoztam vele. Az alap 3 kötelező tantárgy az mindenkinek kötelező, plusz 2 amiből az egyik idegen nyelv, a másik meg amit szeretnél. Meglepődtem, hogy nem a tesit választotta, bár eleget edz egy nap, a kosárcsapatot ismerve egy nap 2 órát eddzenek, plusz az 1 órás erősítő edzés. Mire átgondolom mit is csinálnak, elfáradok, nemhogy végig csináljam. Persze ha kellene, menne, de sose voltam az a sportos ember. Mindig is maradtam a rejtélyes szótlan embernél. Talán a múltam miatt, talán mindig is ilyen voltam. A múltam miatt dohányoztam is, de egy idő után abbahagytam, mikor rájöttem, hogy többet árt, mint segít. Mai nap is átlagosan kezdődött, a szekrényemnél voltam és a könyveimet pakolgattam.