༻Oliver & Cohen༺

༻21༺

Cohen

-    Okés, ezt ne mondd el apádnak, de most vásárolni megyünk, bizony- mondtam a gyereknek. Oliver valami ruhát rakott ki neki, amiben aranyosan néz ki. A szoba közepén álldogál, miközben a táskáját pakolom össze. Nézi, mit csinálok. Mikor végeztem, felkapom a kislányt és a kocsihoz megyek. Első állomás a bolt lesz, majd a cukrászda. Utána még be kell ugranom egy helyre. Legelsőnek a boltba mentem, ahol Hope-ot beraktam a kocsi ülésébe, majd vásárolgattunk együtt. Nagyon sok ember megdicsérte milyen szép kislány. Vettem vacsorának valót, majd gyertyát, illetve csomagolópapírt. Kifizettem, majd tovább mentünk a cukrászdába. Odafelé Hope elaludt, így óvatosan kiemelve mentem be. Az ölemben aludt, addig, amíg meg nem kaptuk a tortát és siettünk még az utolsó helyre. Ott babakocsiba raktam és megnéztem az ajándékot.

-    Tökéletes - mondtam.

-    Igyekeztem úgy csinálni, ahogy kérte - mondta az eladó.

-    Köszönöm- mondtam, majd kifizettem és visszamentünk Oliver lakásába. Közben Eliza hívott, hogy Oliver kb 6-ra ér haza. Az alvó kislányt leraktam a nappaliban a kis ringató székébe, majd elkezdtem vacsorát főzni. Valami tésztára gondoltam. Ilyen tejszínes, paradicsomos tészta lett végül belőle. Közben ebédet adtam a kislánynak. Majd megnéztünk 1 mesét és lefektettem a kiságyába. A tortát megnéztem és nagyon tetszett. Beleszúrtam a gyertyákat, majd visszaraktam a hűtőbe. Az ajándékot becsomagoltam és a nappaliba állítottam fel. Minden kész volt és 4 órát ütött az óra. Hope felkelt, így őt átöltöztettem,. valami csinibe, majd megettem. Aztán, amíg én sorozatot néztem, ő a szőnyegen eljátszott. Majdnem 6 órakor kivettem a tortát és pontban hatkor meggyújtottam őket. Felvettem Hope-ot az oldalamra és benyitott Oliver helyett Eliza.

-    Juj, de jól néz ki - jött be.

-    Eliza, Oliver hol van? - kérdeztem.

-    Mindjárt jön, csak meg akartam nézni - mondta.

-    Na, menj, hadd jöjjön be Oliver - mondtam. Eliza nevetve kiment, majd a következő ajtónyitásnál Oliver lépett be csodálkozva.

-    Meglepetés - mondta.

-    Cohen, ez - kezdte.

-    Van vacsora, ha éhes vagy, őt átadom neked- adtam oda a kislányt. Elvette majd csodálkozva nézett körbe.

-    Tudom mennyire fontos volt neked, gondoltam megünnepelhetnénk ezt - kezdtem.

-    Köszönöm - mondta.

-    Éhes vagy, vagy elfújjuk a gyertyákat? - kérdeztem.

-    Gyertyák - mondta, majd odamentünk.

-    Egyszerre- mondta.

-    Rendben - mondtam, majd kívánt valamit és mind a 21 gyertyát elfújta. Ezután megvacsoráztunk hármasban, majd megmutattam neki a meglepetést.

-    Ezt egy hónapja terveztem megcsináltatni, remélem tetszeni fog - mondtam. Oliver rám mosolygott.

-    Biztosan - felelte, majd letépte a csomagolópapírt. Megvillant a kép. Oliver szemében könnyeket láttam.

-    Ez itt - akadt meg.

-    A kislányod és a húgod, igen - feleltem.

-    Köszönöm - felelte.

-    Nem akartam Issa-.nak arcot, mert nem akartam, hogy elképzeld, milyen lenne, így a haja pont eltakarja - mondta. Oliver válaszul csak átölelt., majd a képet behelyezte a nappali falára. Ott lóg, szerintem a mai napig, csak azóta az új házban, na de, kicsit előre szaladtam. Szóval a lényeg, hogy ezután lefektettük Hope-ot, majd Oliver ágyában összebújtunk.