༻6.༺

91 8 0
                                    


Cohen

Kemény volt a mai edzésem is, így fáradtan ballagtam Olivérék lakásához.

-          Cohen, drága, fáradtnak tűnsz- mondta Oliver anyukája.

-          Csak kimerítő volt a mai edzés- mondtam.

-          Értelek- mondta- ezt kimosom- vette el a táskám.

-          Köszi - feleltem.

-          Claire, pénteken meccsem lesz- hoztam fel a témát.

-          Jaj, nagyon szívesen elmegyünk a lányokkal- mondta mosolyogva, meg sem várva a válaszom.

-          Öm, jó- mondtam meglepetten- de nem kell, mármint biztos van más dolgotok, hisz a szüleim is ritkán jönnek el- kezdtem.

-          Ugyan már, én ráérek és a lányok is, szerintem Oliver is- mondta mosolyogva.

-          Hát jó- feleltem.

-          Ja és legközelebb szólj és elmegyek érted a sulihoz- mondta.

-          Okés- feleltem. Majd felmentem a szobába, lefürödtem és bedőltem az ágyba. Eredetileg telózni, de jól be is aludtam a kanapén. Általában edzés után bealszok, főleg, ha reggel is futok. Fontosnak tartom a pihenést is a sok munka mellett. Régebben meditáltam is, de most már csak, ha nagyon stresszes vagyok, akkor csinálom.

-          Ez most komoly? – viharzott be Oliver a szobába én pedig az ordítástól felriadtam.

-          Oli, haver csillapodj- felelte Lucas.

-          Hogy csillapodjak? – kérdezte. Mind a ketten levegőnek néztek.

-          Biztos véletlen volt- kezdte Lucas.

-          Hogy lehetne ez véletlen? Komolyan azok után, hogy megbíztam benne- mondta Oliver.

-          Én is megbíztam benne és ez nekem is nagyon szarul esett- kezdte Lucas.

-          Nem annyira, mint nekem, tudod, hogy nagyon nehezen nyílok meg róla és most, hogy hátba vertek még jobban úgy érzem, egyedül vagyok- mondta Oliver, miközben az ágyára ült.

-          Hé, Oli, haver, én itt vagyok- ült le mellé Lucas.

-          Ő a barátnőd Lucas- kezdte.

-          Nem érdekel, te voltál előbb az életemben, te vagy a legjobb barátom Oli, együtt megyünk ezen is keresztül, mint tavaly- mondta Lucas.

-          Nem is tudom, most az egész suli tudja Lucas, mindenki- nézett rá. Látni lehetett a könnyes szemét.

-          De a másik dolgot nem- mondta.

-          Tudom, de nekem ez is épp elég- mondta Oliver. Majd megcsörrent a telefonom.

-          Basszus- mondtam.

-          Mi az isten- találkozott a tekintetem Lucassal.

-          Am meglepetés? – kérdeztem.

-          Mi az istent keres Cohen James a kanapédon Oliver- mondta Lucas.

-          A szülei elutaztak és most az egész James sereg itt van az elkövetkező 2 hétben - mondta kissé szipogva.

-          Aha, értelek, hát ez elég fura, már ne értsd félre- mondta nekem Lucas.

-          Értelek, biztos fura lehet- mondtam.

༻Oliver & Cohen༺Donde viven las historias. Descúbrelo ahora