༻15༺

113 8 0
                                    

- Jó napot James család- improvizáltam.

- Jónak indult – mormogta Noel.

- Hogy vagyunk ma? – kérdeztem.

- Fájósan – felelte.

- Hm, kaptál ma már – kezdtem.

- Nem, mert az anyánk egy órája itt vitázik – mondta Nova.

- Az mi? – kérdezte egy kislány, aki Cohen mellett ült, miközben meghallgattam a szívverését.

- Ez egy sztetoszkóp, ezzel meghallgatom más emberek szívét, hogy hogyan zenélnek – mondtam.

- Én is – mondta.

- Harper – mondta Nova.

- Semmi baj- néztem rá- tessék, rakd bele a füled és hallgasd meg Cohen zenéjét – mondtam, majd odaraktam, a szívéhez, hogy hallja.

- Hallod? – kérdeztem.

- Igen – mosolygott.

- A szíved rendben, a fájdalomcsillapítót mindjárt hozzák, most megnézem a röntgenedet – mondtam.

- Meghallgathatom, anya szívét is? - kérdezte a kislány.

- Persze – mondtam közben.

- A röntgen rendben, a törésed egyre szebb és már alig látszik, hamarosan jobb lesz – mondtam.

- Van még ilyened? – kérdezte a kislány.

- Sajnos nincs, de ha találok, hozok egyet neked – mondtam.

- Okés – mosolygott.

- Itt vagyok, elnézést, csak nem akartam zavarni- jött be a nővér.

- Köszönöm – vette el Cohen.

- Nos, én lassan megyek, ma a sürgősségin leszek, ami nem kis meló – mondtam.

- Sok a beteg?- kérdezte Noel.

- Sok a butus, aki hülyeséget csinál – mondtam. Majd lementem és elkezdtem tanítani a gyakornokokat és figyeltem a kezüket. Egyik pillanatban megjelent Harper mellettem.

- Szia, kislány – mondtam.

- Csak a mosdót kerestem – mondta zokogva. Semmi baj, gyere, am Dr. Anderson elintézik ezt? Felkísérek egy kislányt – mondtam.

- Persze – felelte.

- Köszi – mondtam, majd elvittem mosdóba a kislányt és elindultam felfelé.

- Dr. Parker, ezt alá kéne írnia, a főnöknek kell – jött be a társam.

- Mi ez? – kérdeztem.

- A jövőheti nem műtök nap, tudja – kezdte.

- ja igen, jó, persze, aláírom- mondtam, majd aláírtam.

- Kislánya? – kérdezte.

- ja nem, egyik betegem kislánya, csak követett és nem talált vissza – mondtam.

- Oh, értem – felelte.

- Na, az emeleten vagyunk – mondtam, majd csipogni kezdtem.

- Basszus- mondtam.

- Mi az? – kérdezte Harper.

- Hívtak egy műtőbe, am, gyere velem, írok Cohen-nek – mondtam, majd felkaptam a kislányt és elkezdtem futni a műtőbe.

༻Oliver & Cohen༺Where stories live. Discover now