༻Oliver & Cohen༺

༻17༺

Éjszaka egyszer keltem fel, hogy sír Hope, így odamentem fáradtan és kicseréltem a pelusát, majd megetettem és gyorsan vissza is aludt. Majd én is visszaballagtam az ágyamba és ott bealudtam ismét. Reggel az ébresztőmre keltem, ami 7 órára volt beállítva. Mire megreggeliztem Hope is felkelt, így kicseréltem a pelusát, majd reggelit adtam neki.

- Jóreggelt Eliza- kopogtam be az ajtaján. Semmi választ nem kaptam – Eliza- nyitottam be. Üres ágy. Haza se jött. Basszus, aggódnom kéne? Most így Hope-ra ki vigyáz? Vigyem be? Bent mindenki azt hiszi jövőhéten leszek apa. Telefonomat nézem. Egy üzenetem jött Eliza-tól. „ Másnál alszok, holnap tali, minden oké". Hát ez fantasztikus, lehet neki minden oké, de én most nem tudom, mit csináljak. Visszaírtam neki, hogy ma Hope-ra kéne vigyáznia és most nem tudom, mit csináljak. Nincs más választásom, bemutatom az orvosoknak. beviszem magammal, majd egy gyakornoknak lepasszolom, amíg Eliza nem ér haza. Amíg ezen töprengek, azt veszem észre, hogy a nyakláncomat birizgálom. Feleszmélek, majd gyorsan felöltöztetem a kislányomat. Találtam egy szürke body-t, amit ráadtam, majd egy cuki szürke nadrágot, amin fehér pöttyök voltak. Egy ugyanilyen zoknit és egy I love my Daddy pólót. Tök aranyosnak tűnt. Majd a szürke kis macis kardigánját és leraktam a szőnyegre. Felöltöztem, majd bepakoltam a táskáját, meg pár játékot és a plüssét, illetve 2 kaját meg 1 adag tápszert és elindultam le a kocsihoz. Emlékeztem, hogy Eliza vett egy gyerekhordozót, amit így a hasadra tudsz rakni és akkor a hasadon cipeled a gyereked. Azt is beraktam a kocsiba, majd elindultam a kórházba. Hamar odaértem, így megnyugodtam. Hope ébren volt, így felvettem azt a hordozót a hasamra, majd beleraktam, a táskát pedig a hátamra helyeztem.

- Na, nézd, itt dolgozik apa – mondtam neki. Majd bementünk. Bent egyből mindenki megbámult.

- Oliver, te mi az isten – jött oda Dylan.

- Tudom, hosszú történet, de ő itt Hope, a kislányom – feleltem.

- És te behoztad – nézett rám furán.

- Eliza eltűnt, valami pasival van és nem tudtam hova rakni, gondoltam behozom – feleltem.

- Hát, jól tetted, na, mutasd- felelte, majd megmutattam neki a kis arcát Hope-nak.

- De aranyos, szia Hope baba, szia – nézegette.

- Igen, nagyon cuki – mondtam.

- És azok a szemek – mondta.

- Igen, azokkal kenyerezi meg apát – mondtam nevetve.

- Hát azt elhiszem- mondta.

- Na, kiveszem innen, ezt csak alváshoz hoztam- mondtam, majd kivettem és az oldalamra emeltem.

- Mehetünk, vagy még egy cumisüveget is előveszel? – kérdezte nevetve.

- Nagyon vicces vagy – mondtam. Majd elindultunk a műtők felé. Útközben összefutottam Dr. Taylor-al.

- Dr. Parker, már mindenhol kerestem- akadt meg mikor meglátta a gyereket a kezemben.

- Dr. Taylor őt itt a kis Hope – mondtam.

- Szia, cukiság, szóval Dr. Charles megkért, hogy szóljak, hogy holnap felírta a műtétére és ma várja a műtétre – kezdte.

- rendben, csak keresek valakit, aki vigyáz Hope-ra- mondtam.

- Nem úgy volt, hogy – kezdte.

- Nem, vagyis de, de a húgom meggyőzött, hogy legyen most és megígérte, hogy ma vigyáz rá, de nem jött haza, hanem valami férfi ágyában fetrengik – mondtam.