༻7.༺

130 6 0
                                    



Cohen

Oliver azzal a lendülettel ugrott vissza az ágyba. Hason feküdt és a feje felém nézett. Én az ágyon ültem és igyekeztem nem rá nézni.

-          Anyukádat nem érdekelte, hogy itt fekszek? – kérdeztem.

-          Nem, mert vendég vagy plusz a barátom- felelte.

-          Ezek szerint nem tudja, hogy meleg vagyok- mondtam.

-          Lehetséges, bár rólam se tud semmit, szóval- mondta.

-          Rólad? - kérdeztem.

-          Az ember azt hinné milyen közel állunk egymáshoz, de igazából a mostoha apámban jobban megbízok, mint benne- felelte.

-          Lemehetnénk majd a partra- mondta.

-          Benne vagyok, mára meleget mondanak- mondtam.

-          De előtte én még alszok egy kicsit- mondta.

-          Én szerintem futok egyet- mondtam.

-          Hajrá- felelte. Felkeltem, majd felöltöztem és elindultam futni. Olyan jó volt este Oliver mellett aludni és reggel arra kelni, hogy biztonságban alszik mellettem. Az biztos, ha a szüleim megtudják, hogy Oliverrel netán randizok, egy életre megutálnának. Igazából fogalmam sincs miért, de még az egész elején leszögezték, hogy én és ő sose lehetünk együtt, ne szeressek bele. Persze, hogy beleszerettem, de a szüleimnek sose mondtam el. Futás után visszamentem a szobába, ahol egy telefonozó Olivert találtam az ágyban.

-          Mennyit szoktál futni? – kérdezte.

-          A parton el az étteremig és vissza- mondtam.

-          Az étteremig? Jézus, az van vagy 5 kilométer- mondta.

-          Négy és fél, de igen- mondtam.

-          Nem tudom, hogy bírod, én fél métertől is meghalok- mondta.

-          Igazából kiskorom óta futok edzések és suli mellett- mondtam, miközben a ruháimat szedtem össze.

-          Akkor megyünk a partra? – kérdezte.

-          Lefürdök és mehetünk- mondtam.

-          Okés- mondta. Lefürödtem és felvettem egy úszónadrágot, majd elindultunk a partra. A parton leraktuk a cuccunkat és elkezdtünk napozni.

-          Szeretem a tengert- mondtam.

-          Olyan megnyugtató- felelte Oliver.

-          Igen, ahogy hullámzik- feleltem. Majd mind a ketten egymás felé fordultunk. A szeme csak úgy csillogott a napfényben.

-          Mi az? – kérdezte.

-          Csak a szemedet néztem, olyan különleges- mondtam.

-          Sokan mondják ezt, bár láttad volna Isa szemét, az ezerszer szebb volt- mondta.

-          Isa? – kérdeztem.

-          Clarissa becézése, nekem mindig Isa volt- mondta.

-          Értem- feleltem.

-          Az én szemem is szebb volt ám, mikor ránéztem, mindig azt mondták mennyire ragyog a zöld szemem- felelte.

-          Most is ragyog- feleltem mosolyogva.

༻Oliver & Cohen༺Where stories live. Discover now