༻23༺

67 7 0
                                    

Mindenki csendben, majd Cohen édesanyja kezdett el beszélgetni.

- És, Oliver, te mivel foglalkozol? - kérdezte.

- Orvos vagyok - mondtam.

- Nahát és milyen orvos? Gyermekorvos? - kérdezte kedvesen.

- Nem igazán, sebész vagyok a helyi kórházban - mondtam.

- Azta, akkor te életeket mentesz- mondta.

- Valami olyasmi - mosolyogtam rá. Furcsálltam, hogy nem emlékezett rám, de lehet nem is baj.

- Fantasztikus sebész, azt mondják világhírű- dicsekedett Cohen.

- Ne túlozzunk - mondtam.

- Mi is a teljes neved? - kérdezte Cohen apja. Cohen kezében megállt a villa.

- Dr. Oliver Parker- válaszoltam.

- Érdekes - mondta, majd tovább evett.

- Tündéri kislányod van - folytatta az anyukája.

- Igen, örülök, hogy az enyém - mosolyogtam rá.

- Van anyukája? - kérdezősködött.

- Anya - szólt közbe Cohen.

- Semmi baj- néztem Cohenre-Nincs anyukája, lemondtak ól, én fogadtam örökbe - mondtam.

- Oh, azt hittem, bocsánat csak annyira hasonlít a szeme rád- mondta.

- Sokan mondják - mondtam. Majd tovább ettünk és mikor már azt hittük nem lesz több vita, csak akkor jött a nagyja. Ugyanis drága Cohen apja megszólalt.

- Te White fia vagy - mondta csak úgy hirtelen. Kiesett a villa a kezemből.

- De hisz édesem, ő Parker - mondta az anyuka.

- Ő White fia - ismételgette.

- Nick White nem az apám, ő az anyám férje - mondtam.

- Ki ne ejtsd a galád nevét – mondta felemelő hangon.

- Bocsánat - mondtam.

- A fiam egy White-al randizik - mondta.

- Apa, ő Parker - mondta Cohen.

- De White nevelte - mondta.

- Csak 3 évig - mondtam.

- Logan, csak egyetlen egy szabálya van a családunknak, nem kezdünk ki White családtagokkal - mondta.

- De ő nem White - ismételgette Cohen.

- Mikor már azt hittem nem csalódhatok jobban benned, újra és újra bebizonyítod, hogy de csalódhatok jobban benned.

- Csalódj csak bennem, nem érdekel, megszoktam - mondta, majd az apja felállt és mérgében lekevert mindenki előtt a fiának egyet. Nova egyből Harper-hez ment és a síró gyereket kivitte az ebédlőből. Én kivettem Hope-ot az etetőszékből és az ölembe ültettem háttal az asztalnak, hogy a mellkasomra tudjon dőlni.

- Na, ebből elég legyen - állt fel Cohen- Megüthetsz, fenyegethetsz, leszólhatod a munkám, de egy valamit sose tudsz rajtam megváltoztatni, az pedig, az érzéseim iránta- mutatott rám, majd megfogta a kezem és megszorította.

- Ő itt egy Parker, lehet, hogy a White családdal élt, és lehet Nick nevelte egy ideig, de engem nem érdekel, mert 16 éves korom óta szerelmes vagyok belé- vallotta be, nekem meg a szívem állt meg- Emlékszel a két hétre, még mielőtt megnyerted azt a sok pénzt? Oliver-nél voltunk, az ő ágyában aludtam, az ő testét éreztem magam mellett és az ő ajkait kívántam minden egyes nap. Ő az enyém volt, de te elvetted tőlem. Azt hittem Nick White új és jobb munkát kapott és amiatt mentek el, de nem. Ők miattad mentek el, mert megaláztad őket. Megaláztad Nick, Loretta, Eliza, Ansley White-ot. És velük együtt Claire White-ot és Oliver Parker-t is. Az ég szerelmére, fogadd már el, hogy meleg vagyok, hogy nem ügyvéd lettem és hogy Oliver az enyém, csak az enyém és ezen sem te, sem anya, sem az egész világ nem tud változtatni, mert ha az egész világot ellenem fordítod, ő akkor is az én oldalamon fog állni, mert ő az enyém - fejezte be, majd felállt és kiment az ajtón. Egy percig síri csend volt a házban.

༻Oliver & Cohen༺Où les histoires vivent. Découvrez maintenant