༻Oliver & Cohen༺

༻16༺

Cohen

Ügyesen csinálja, lazák a kézmozdulatai is.

- Maga hozzátartozó? – kérdezte egy rezidens.

- Valami olyasmi – feleltem.

- Dr. Parker a legjobb sebész – mondta valaki más.

- Egyet értek, olyan lazán csinálja, nem idegeskedik – felelte valaki más.

- Csak cselekszik, nem nagyon aggódik a dolgokon, bízik magában – mondta valaki. Nézzenek oda, tiszta rajongótábora van. A műtét egyébként 3 órás volt, Oliver sokszor nézett fel és ilyenkor egy ok jelet mutattam neki, vagy integettem. Láttam rajta, hogy megnyugszik, valahányszor felnéz. Majd a műtét végén levittek a székembe és megvártam lent.

- Doktor Úr, az ön keze olyan lazának tűnik – feleltem neki.

- Köszi, hogy végig ülted – mondta.

- Semmiség, érdekes volt ez – mondtam.

- Visszaviszlek a szobádba, majd lassan én is megyek- felelte.

- Gratulálok Oliver, ma műtöttél, ebből is látszik, hogy a szívedre hallgatsz- mondtam.

- Köszi, na de most menj pihenj egyet – mondta, majd a nővérek átsegítettek az ágyra. Bevettem az esti gyógyszereket és elköszöntem Oliver-től.

- Holnap gipsz levétel után jövök a bokádhoz – felelte.

- Okés – feleltem. Majd mosolyogva néztem, ahogy becsukódik az ajtó.

Oliver

Ma hívtak az örökbefogadással kapcsolatban. Régebben beadtam a papírt, hogy 3 év múlva szeretnék egy kislányt. Azonban, ma hívtak, hogy van egy 8 hónapos babájuk, akit most hoztak vissza, mert a pár autizmust észlelt rajta. A kislányt senki se szeretné, mert autista. Ez egyébként annyira fel tud bosszantani. Nem is újszülött, ezért nekem ideális lenne, plusz beszéltem a főnökkel, hogy néha behozhatom, így azt írtam vissza, hogy átgondolom. Kaptam 10 napot. Lehet 3 év múlva már nem lesz ennyi esélyem, lehet, isten akarja ezt, hogy most legyek apa. Az autisták egyébként kedves emberek, csak törődést igényelnek. Bár nem értem egy 6 hónaposon ezt, hogy lehet észre venni, de engem nem zavar. Ami egyébként hab a tortára, hogy a kislány neve Hope, amit én akartam a jövőbeli gyerekemnek adni. Ez egy jel volt. Így ma leültem Elizával és miközben ettünk elkezdtem beadagolni.

- Ma felhívtak az adoptálási cégtől – mondtam.

- Hogy hogy? – kérdezte.

- Van egy kislány, 8 hónapos, lemondtak róla, senkinek se kell – mondtam.

- Ez fantasztikus – felelte.

- Hope a neve – tettem hozzá.

- Oliver, ez egy jel, isten küldi neked – mondta.

- Még van 3 évem – mondtam.

- Segítek neked, majd én vigyázok rá, mikor kell, Cohen is vigyázhat rá – mondta.

- Még szobája is lenne – céloztam az üres szobában, a házban, amit igazából csak raktárnak használok, mert olyan nagy, hogy elfér benne minden.

- Van még 9 napom – mondtam.

- Gondold át, de tudod, hogy amíg itt vagyok, nagyon szívesen segítek bármiben – mondta.