༻Oliver & Cohen༺

༻18༺

Leültem egy székre, majd megláttam 45 perccel később Oliver kislányát egy lány kezében.

- Bébiszitterkedsz? – kérdezte a recepciós.

- Igen, de csak ma, egyébként nagyon cuki kislány, Oliver-re is pozitív hatással van – mondta.

- Igen, sokkal Összeszedettebb és türelmesebb, illetve folyamatosan mosolyog _ mondta.

- Azt hallottam új tetkója lett – mondta a lány.

- Igen, de szerinted mi lehet? – kérdezte a recepciós.

- Nem tudom, de megnézném közelebbről – mondta a lány.

- Hülye, Oliver meleg – mondta. Én pedig, majdnem félrenyeltem a vizemet. Mi? Oliver meleg? Sejtettem ugyan és célzott is rá, de fura így hallani.

- Basszus, tudom, ne is mondd, csak olyan helyes – mondta a lány.

- Hát igen, ha nem lenne meleg annyi lány hajtana utána- mondta a recepciós.

- Most is hidd, el sokan hajtanak utána – mondta.

- Mondjuk, én örülnék, ha valakivel összejönne – mondta a recepciós.

- Miért? – kérdezte a lány.

- Mert, Oh, pillanat – mondta, majd a gépre nézett.

- Mi az? – kérdezte a lány.

- Oliver végzett- majd körbenézett és megakadt a szeme rajtam- Dr. Parker végzett, a másodikon várja önt – mondta a recepciós.

- Rendben, köszönöm- álltam fel és mentem volna fel a lift-el a másodikra, de a lány megszólalt mellettem.

- Fel tudnád vinni őt is? Nekem csak kitérő lenne- célzott Hope-ra.

- Persze – mondtam, majd átvettem tőle a pici kislányt.

- Köszi, na rohanok, puszi Lily- mondta a recepciósnak. Felmentem a másodikra a kislánnyal az oldalamon. Ott egy fotelben találtam meg, miközben evett.

- Áh, Cohen, szia, azt mondták kerestél- mondta, majd megakadt a szeme a kislányán.

- Igen, remélem nem zavarlak – kezdtem- őt meg egy szerintem nővér küldte fel velem – adtam oda a kislányt.

- Nem dehogy zavarsz, szünetem van, plusz lassan megyünk haza, mert a kisasszonynak le kell feküdnie – mondta.

- Igen, az alvás fontos – mondtam.

- Ülj le, ott egy fotel – muatott a szembe levőre. Leültem és a lábaink szinte összeértek. Ő mindig is magasabb volt nálam. Sose zavart, de titokban imádtam, hogy magasabb.

- Szóval, mit szerettél volna kérdezni? – kérdezte mosolyogva.

- Ja, igen, szóval rég találkoztunk és gondoltam megkérdezlek a bokámról – szaladt ki a számon.

- A bokádról? – nézett rám, mosolyogva.

- Igen, hogyha netán ráesnék, mi történne? - kérdeztem.

- Nos, maximum megzúznád, majd ha megtörtént adok rá egy krémet- mondta.

- Oh, okés, köszi – mondtam.

- Na, most halljuk a kérdésed még egyszer – mondta - de ezúttal az igazit – mosolygott rám.

- Lenne e kedved meginni valamit, vagy esetleg enni valamit – mondtam félve a válaszától.