Born to be a Mikaelson

Nyolcadik fejezet

[Kol szemszöge]

Reggel benéztem Samanthahoz, még aludt és mosolyogva adtam puszit a homlokára. Lementem reggelit készíteni a cuki társam számára. Elijah, már odalent újságot olvasott kávét kortyolva. Elkezdtem palacsintát csinálni Sam számára.
– Mióta főzöl Kol? – Kérdezte Elijah fel se nézve az újságból, megforgattam a szemem. Nem törődtem vele csak a tésztán dolgoztam.
– Képzelt tudok főzni. Egyébként is Samantha kedvéért bármit. – Mondtam, ahogy elkezdtem sütni a palacsintákat. Mosolyogva tettem a tányérra az utolsót, mikor hallottam a csendes lépteket. Samantha egy igazi kis macska, a csendes lépteivel. Mire belépett, már a pulton pihent a tányér agyon öntve csokoládéval eperrel a palacsinta mellett.
– Jó reggelt. Hmm...minek van ilyen isteni illata?
– Palacsinta. Remélem ízleni fog kincsem.
– Milyen régi recept alapján csinálta ezt, az ezeréves csíny király? – Kérdezte karba tett kézzel mosolyogva. Nevetve öleltem magamhoz, puszit adtam a homlokára.
– Nem velem egy idős ne félj. – Mondtam, ahogy az ölembe ültettem. Sam arca piros lett, én csak mosolyogva vágtam neki egy kis falatot, majd a szájához vezettem. Sam egy kis habozás után kinyitotta a száját. Mosolyogva etettem meg.
– Kol nem kérek többet. Köszönöm, nagyon finom volt. – Mondtam mosolyogva.
– Jól van. – Mondtam mosolyogva, puszit adtam az arcára. Hagytam, hogy kimásszon az ölemből. A mosogató mellé tettem a tányért, Nik és Finn ekkor sétáltak be. Klauson egy festékes ing volt.
– Szép reggelt drágám. – Mosolygott Klaus és megcsókolta Samet. Hallottam, ahogy kihagyott egy ütemet, majd gyorsabban kezdett verni a szíve. Féltékeny voltam, hogy nem én értem el ezeket. – Ha akarod festhetünk együtt. – Mosolygott Nik.
– Én igazából arra gondoltam, hogy mesélhetnétek erről a teljesen új világról. – Mondta Sam a tarkóját vakarva. Mosolyogva néztem rá, mindannyian bólintottunk. Átmentünk a nappaliba. Sam Finn ölébe helyezkedett.
– Van kérdésed kedves? – Kérdezte Elijah mosolyogva.
– Egy jó pár. – Mondta Sam megforgatva a szemét.
– Örömmel válaszolunk rájuk, ha tudjuk a választ. – Mondtam mosolyogva, Sam vidáman bólogatott. – Azt mondtátok, hogy a verbéna máshogy hat rátok. Van még más is ami nálatok és az utánatok jövő generációs vámpíroknál máshogy működik?
– Igen van például a napfény. – Kezdte Elijah. – Minden vámpírnak-nekünk is- szüksége van egy gyűrűre, ami megvédi őket a napfényt. Mi nem halunk meg a naprénytől, míg „átlagos" vámpírok igen.
– Jah csak felgyulladunk. – Kuncogtam vigyorogva, Sam ijedten nézett rám. A többiek szúrósan néztek rám.
– Ne ijeszd meg. – Morogta Nik, hogy Samantha ne hallja.
– Bocsáss meg kincsem. Nekem ez természetes és szeretek poénkodni.
– Semmi baj Kol. – Mosolygott, ami jól esett. Elkezdtünk megbeszélni a természetfeletti világról. Nagyon sok kérdése volt, de örömmel válaszoltunk minden kérdésére.
– Ha elkészült a francianegyedben lévő kúria tarthatnánk egy bált. – Mondtam izgatottan. – Egy bált? – Kérdezte kíváncsian Sam, én csak bólogattam. – Ez kiváló ötlet Kol. – Mondta Nik mosolyogva. Finn csak bólintott, Elijah is helyeselt, majd felállt.
– Samantha, gyere mennünk kell.
– Hova?
– Randira. – Mondta Elijah mosolyogva, mindannyian döbbenten néztünk rá. Részünkről féltékenységbe váltott át, Samnél kíváncsiságba. – Miért te viszed el először randira? Én találkoztam vele legelsőnek.
– Mert ezt mondtam Kol. – Mondta vigyorogva, kinyújtotta a kezét Samnek. Ő egy kis habozás után elfogadta. – Remek, majd jövünk. – Mosolygott Elijah, majd elindultak kifelé.

[Sam szemszöge]

Kíváncsi voltam Elijah milyen randira visz.
– Elijah? Nem kellene ennél szebb ruhában lennem? – Kérdeztem óvatosan, mikor kinyitotta nekem a kocsiajtót.
– Ne félj kedvesem minden rendben lesz. – Mondta nekem mosolyogva, bólintottam egyet. Bementünk a városba és egy nagyon drága bolt előtt álltunk meg. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Elijah kissé morogva suhant elém.
– Baj van? Rosszat csináltam? – Kérdeztem aggódva, már becsuktam a kocsiajtót és annak dőltem.
– Egy úriember kinyitja az ajtót a hölgye számára. – Mondta, mire kicsit meglepődtem. Tudtam, hogy régimódi, de nem hittem volna, hogy ennyire. Egyébként is a nők szerették az önállóságot ebben az időben, én is ezekhez a nőkhöz tartoztam.
– Ez kedves, de ki tudom nyitni az ajtókat magamnak.
– Helyesbítek. Mostantól én nyitom ki az ajtókat számodra. – Kicsit meglepődtem, mikor ezt mondta, megforgattam a szemem.
– Igenis uram. – Mondta viccelődve, elfordítottam a fejem, hogy megnézem az utcát. Elijah közelebb lépett hozzám, kicsit a kocsinak nyomva. Az állam alá nyúlt, visszafordította a fejem magával szemben. A szeme valahogy egy árnyalattal sötétebnek tűnt. A mindig világos csoki barna szemek, most egy mélyebb színt tükröztek, miközben Lij szélesen mosolygott. Lehajolt és megcsókolt, bent ragadt a levegőm. Viszonoztam a csókot, legnagyobb bánatomra Lijah hamar elvált tőlem. Továbbra is szélesen mosolyogva nézett rám.
– Jó kislány. – Mondta, mire úgy éreztem ezer pillangó szabadult el a hasamban. A derekamra vezette a kezét és elkezdett a bolt felé menni. Én döbbenten haladtam mellette. Odabent szebbnél szebb ruhák voltak. – Néz szét nyugodtan kedvesem. Akármelyik a tiéd lehet. – Súgta a fülembe mosolyogva, egy kis hezitálás után elléptem mellőle és elkezdtem szétnézni. Sose szerettem az ilyen díszes ruhákat vagy épp a sminkelést. Ettől függetlenül kíváncsian néztem körbe. láttam sok szép ruhát, volt sok sötét zöld és fekete. A két kedvenc színem, viszont Elijahn egy világos kék nyakkendő volt. Próbáltam egy hasonló színű ruhát találni. Végül találtam egy baba kék ruhát, a térdem alá ért. Nagyon tetszett és illett is Elijah nyakkendőjéhez. Mosolyogva mentem felpróbálni, mikor felvettem tátva maradt a szám, így sokkal jobban tetszett.