Born to be a Mikaelson

Negyedik fejezet

[Sam szemszöge]

Az éjszaka közepén levegőért kapkodva, sikítva ültem fel. Ismeretlen szobában voltam, egy hatalmas ágyban. Hirtelen kinyílt az ajtó, mire sikítva próbáltam elhúzódni akárki is jött be.

– Drágám nyugalom csak én vagyok. – Felismertem a hangot, Klaus volt az. Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy kis fény volt a szobában, de nem vakító volt. Nik kedvesen mosolygott rám. Még mindig kapkodva vettem a levegőt, de már kezdtem megnyugodni. Klaus a kezemet cirógatta, hogy könnyebben sikerüljön. Lehunytam a szemem, hogy könnyebben lenyugodjak. Mikor egyenletes volt a légzésem kinyitottam a szemem.

– Sajnálom, hogy felkeltetelek. – Motyogtam lehajtott fejjel.

– Sam semmi baj. Nem te keltettél fel. Szomjas voltam így elindultam lefelé inni. – Klaus közelebb ült hozzám. Az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, nagyot nyeltem. Klaus csak szélesebben mosolygott rám.

– Szeretnéd, hogy itt maradjak vagy adjak kényelmesebb ruhát?

– Az lehet nem ártana de…szeretnék egyedül maradni.

– Rendben. Máris hozok neked egy pólót és itt sem vagyok. – Bólintottam, bementem a fürdőszobába, mikor Klaus elhagyta a szobát. Megmostam az arcomat, Klaus kinyitotta az ajtót. Csak annyira, hogy beadhasson egy pólót, be se nézett, halványan elmosolyodtam. Levettem a zöld ruhámat és belebújtam Klaus pólójába. Olyan kellemes illata volt. Olyan volt mint a fenyőerdő eső után. Befeküdtem az ágyba, Klaus pólójában feküdve valahogy nyugodt tudtam maradni és nem volt rémálmom. Reggel egy kupac tiszta ruha volt az ágy végében. Volt rajta az üzenet.

              Remélem jó a méret. Kérlek bocsáss meg, de megnéztem a ruhád méretét. Gondoltam nem szeretnél a tegnapi ruhában vagy az én felsőmben lejönni.

Klaus

Bementem a fürdőszobába vettem egy gyors zuhanyt, felöltöztem majd próbáltam megtalálni a lefelé vezető utat. Összevont szemöldökkel forgolódtam egyszer csak megjelent egy szőke hajú lány.