Born to be a Mikaelson

Tizenötödik fejezet

[Sam szemszöge]

Elijahval már két napja nem mentünk haza. Elijah meztelen mellkasához bújtam. Mindenem fájt Lij nem igazán hagyott szünetet. Már most is a nyakamat puszilgatta, ahogy közel bújtam hozzá.

– Lij kérlek... – Ő csak kuncogott egy sort, ahogy a hátára fordult, engem a mellkasára húzott.

– Ne félj kedvesem, ma már sajnos haza kell mennünk. Csak olyan jó illatod van. – Mondta sóhajtva, kissé felült és a nyakamat szagolgatta. Megnyugodva bújtam hozzá, Lijah mosolyogva húzott magához.

– Olyan jó ez a lakás. – Mondtam körbe nézve. – Letisztult, modern és ami a legfontosabb nem hallom Nik és Kol veszekedéseit. – Elijah hangosan felnevetett.

– Én ezer éve hallgatom kedvesem. – Mondta mosolyogva nézve fel rám. Mosolyogva néztem rá. Felült, miközben tartott a derekamnál fogva. Kiengedte a hajam. Mosolyogva az ajkába harapott. – Gyönyörű vagy így. Öröm, ha látni lehet a hajadban a vörös tincseket. – Elpirulva, mosolyogva néztem rá. Lehajoltam és megcsókoltam. Elijah mosolyogva viszonozta, ahogy a hajamba túrt. Sóhajtva vált el tőlem, letett az ágyra majd öltözködni kezdett. Én szorosan magamhoz húztam a takarót. Kérdőn nézett rám, mikor már az ingjét kezdte begombolni.

– Szét tépted a ruhámat. Emlékszel? – Mondtam, mire csak vigyorogva nézett rám. A szekrényhez sétált előkeresett egy bele bújós pulcsit és felém nyújtotta. Gyönyörű szép sötétkék volt. Vidáman bújtam bele, miután adott még egy boxert is amit felvehettem. Gyorsan lementünk a kocsihoz, majd elindultunk haza. Elijah a tetoválást cirógatta, miközben vezetett. Én kicsit pufogtam, amiért nem lehetett eltakarni a harapását. Lij csak mosolyogva vezetett. Bement a garázsba kézen fogva indultunk be a házba. Egyet pislogtam és máris Kol karjaiban voltam. Szorosan magához húzott. A fejemet a mellkasába nyomta. Csak az illata miatt ismertem fel, hogy a legfiatalabb társamhoz van szerencsém.

– Miért vagy ennyire gyerekes öcsém? – Kérdezte Elijah sóhajtva.

– Mert a randinapot is számítva három napig volt a tiéd. Megbeszéltük, hogy sose fogjuk így elvinni a többiektől. – Mondta duzzogva, amitől csak elmosolyodtam. Felemeltem a fejem.

– Kol nincs semmi ne félj.

– De van. Ő ígértette meg velünk, hogy mindig osztozzunk, majd rajtad erre pont ő szegi meg. – Mondta lebigyesztett szájjal. Mosolyogva néztem fel rá. Az arcára vezettem a kezem, mire a tenyeremhez nyomta az arcát. Mosolyogva adtam puszit az orrára.

– Majd megbeszéljük ezt később, de jelen pillanatban farkaséhes vagyok. – Mondtam, közben éreztem ahogy Kol megfeszült egy pillanatra. Majd mosolyogva kapott a vállára.

– Akkor menjünk a konyhába kincsem. – Mondta vidáman és rácsapott a fenekemre. Kicsit felkiáltottam, mire kuncogott egy sort. Elijah csak mosolyogva rázta meg a fejét, ahogy elindult az emeletre. A konyhában Finn ült és elmosolyodott, ahogy meglátott minket.