Born to be a Mikaelson

Tizenharmadik fejezet

[Klaus szemszöge]

– Az jó lenne. Miről lenne szó? – Kérdezte mosolyogva, mire lefagytam. Szólásra nyitottam a számat. El akartam mondani neki, hogy nem ember. Hogy természetfeletti lény. Viszont az az öröm az arcán. Az a nyílt, kedves mosoly rögtön eltűnt volna, ha elmondom neki az igazat. Halványan elmosolyodtam és puszit adtam a homlokára.

– Semmi túl fontos. Csak egy pár eszköz, amivel megtudod majd védeni magad.

– Vámpírok ellen, akik gyorsabban mozognak, mint hogy lássam őket?

– Épp ezért iszol és viselsz verbénát drágám, de előbb utóbb eléd kell kerülniük.

– Vagy hátulról törik ki a nyakam. – Én csak megfeszültem és szorosan magamhoz öleltem.

– Sosem fogom hagyni, hogy bárki bántson. – Mondtam ahogy a karjaimban tartottam.

– Nik...hiszek neked, de kérlek engedj el.

– Soha...nincs annyi pénz az egész világon.

– Nik...nem kapok levegőt. – Rögtön elengedtem, elkezdtem vizsgálni. – Hé, nyugi jól vagyok. – Mondta mosolyogva, összeborzolta a hajam. Kuncogva öleltem magamhoz. Nem akartam elrontani a kedvét az igazsággal. Talán...majd máskor elmondjuk.

– Na gyere. Ideje reggelizned. – Mondtam puszit adva az orrára. Sam csak kuncogott egy sort. Mosolyogva vettem a karjaimba, emberi sebességgel lesétáltam. Leültettem Samet a pultra. Puszit adtam az arcára és kicsit megcirógattam a tetoválását. Láttam, hogy Sammy ettől elpirult. Kol puszit adott a hajába áthajolva a pulton. Finn Sam kezébe adott egy gabonapelyhes tálat, amiben zabkása volt. Sam csak fintorogva nézte a tálat.

– Mintha anyám büntetne az első verekedésem után. – Mondta ahogy egy kanálnyit felemelt, majd oldalra fordította, hogy visszafolyjon a tálba.

– Kérlek próbáld meg. Ígérem ízleni fog. – Mondta Finn kedvesen. – Ha nem ízlik megeszem én. – Sam sóhajtva evett egy apró falatot. Kicsit elhúzta a száját.

– Nem rossz csak...a rossz emlékek miatt kicsit keserkés az íze. – Mondta őszintén, Finn megértően bólintott. Puszit adott a homlokára, elhúzta a tálat Sammy elől és elkezdte enni. Elijah mosolyogva tett egy gyümölcssalátát a társunk elé. Ezt már csillogó szemmel figyelte a reggelit. Jóízűen kezdett enni, mind mosolyogva néztük. Minden vonása csodás volt, vonzotta az ember tekintetét. Mikor befejezte a mosogatóhoz akart lépni, viszont Elijah elé állt. Nemlegesen rázta meg a fejét.

– Te szépen felmész és felveszed a vett ruhát Samantha. Van foglalásom egy kiváló étteremben, ahol lehet táncolni is. – Mosolygott Elijah az előtte álló lányra.

– Jó rendben. Megyek készülni.

– Rendben. Ebédre megyünk. – Mosolygott Elijah és puszit adott az arcára. Sammy megölelt minket majd felment készülődni.