Born to be a Mikaelson

Prológus

Sam 18 évesen önvédelemből megöli a nevelő apját, aki folyton verte és megerőszakolta. A helyzet nem teljesen tiszta főleg, hogy az anyja ellene tanúskodik így menekülnie kell. Úgy hiszi senki nem hinne neki, hiába vannak fényképei is. Nem szeret éjszaka vezetni mert folyton eszébe jut az az este, mikor megölte az „apját" plusz rémálmai vannak ami miatt gyakran alszik a kocsiban vagy olyan szobában ami távol van a többi motel szobától. Nem akarja, hogy bárki hallja a sikolyait. Alkalmi munkát vállal, de sehol nem marad túl sokáig. Az apja minden pénzét ráhagyta és csak akkor nyúl ahhoz a pénzhez, ha nagyon muszáj.

[Sam szemszöge]

Mióta apa meghalt anya elég érdekesen választott egy új párt. Utáltam Johnt. Eleinte kedves voltam vele, mert szerettem volna, ha az új „apukámmal" olyan jó a viszonyom, mint az igazival. Sajnos ez nem úgy sült el ahogy én azt terveztem. John sokat ivott és olyankor mindig erőszakos volt, de soha nem anyával csak velem. Az összes képet apáról át kellett mentem a saját szobámba, mivel John és Sarah -az anyám- el akarta égetni őket. Apa és Sarah viszonya soha nem volt jó, így apa minden pénzét rám hagyta ami miatt nagyon hálás vagyok. Két éve kell menekülnöm, amiért anya ellenem tett tanú vallomást. John egyszer késsel jött be a szobámba ahogy tanultam a SAT vizsgákra. Részeg volt és folyamatosan ordíbált velem az alkaromat és az arcomat is megvágta. Utóbbi szerencsére alig látszik. Apa katona volt, így mind ő, mind a keresztapám tanított önvédelemre. Sajnos mindketten ugyan azon küldetés során estek el. Túszokat késett kihozniuk és sajnos egyikőjük sem jutott ki. Így mikor John leakart szúrni egyszerűen elvettem tőle a kést. Minden olyan gyorsan történt. Nem is emlékszem tisztán az esetre. Azt tudom, hogy csukva volt a szemem, anyám sikítozására nyitottam ki. John élettelen szeme bámult vissza az enyémbe.
– Mi....mégis mi történt..?
– Én nem akartam. Anya én.... ez baleset volt. Tanultam és John bejött... rám támadt a késsel. – Könnyes szemmel motyogtam össze-vissza. Leemeltem magamról Johnt és a remegő kezeimet néztem.
– Jól van kincsem, semmi baj. – Térd le elém. – Hiszek neked is minden rendben lesz. Mosakodj meg szépen én addig hívom a rendőrséget jó? – Bólogattam, ahogy a könnyek elindultak lefelé az arcomon. Lehunytam a szemem és egy mély levegő vétel után elindultam a fürdőszobába. Lemostam a vért a kezemről és rendbe szedtem a vágásokat is. Közben hallottam, ahogy megjött a rendőrség. Hangtalan léptekkel elindultam lefelé. Döbbenten álltam meg ahogy anyám sírva magyarázta a rendőröknek, hogy megöltem a férjét, a nevelő apámat. Még hozzá hideg vérrel. Nem hittem a fülemnek, hogy a saját anyám inkább egy alkoholista állatot választ helyettem. A fülemben hallottam a szívem zakatolását. Gyorsan visszamentem a szobámba, miután összeszedtem az elsősegély dobozt. Bezártam az ajtót és el is torlaszoltam a fiókos szekrényemmel. Fogtam a legnagyobb sporttáskámat. Beledobáltam egy pár váltás ruhát a telefonomat és a laptopomat összetörtem miután töröltem minden közösségi oldalas fiókomat. Apa a hadsereg egy titkos egységénél dolgozott így volt néhány „hamis" okiratom. Apa George Miller-ként mutatkozott be anyának, de nekem elmondta, hogy az igazi vezeték neve West. Gyorsan minden igazi iratomat eltettem apa pénzével együtt betettem a táskába Johnt, bár nem kedveltem meg akartam adni neki a végtisztességet így letakartam az egyik fehér lepedőmmel. Az ablakom szerencsére nyitva volt. Két garázsunk volt. Az egyik amiben anya egyterűje volt a másikhoz csak nekem volt kulcsom. Apa régi kocsija állt benne, egy gyönyörű szép szürke 1963 Porsche 356B Karmann Coupe. Sokat bütyköltük, mikor apu itthon volt. Leszedtem róla a lepedőt, kicsit könnyek gyűltek a szemembe. Betettem hátra a táskát. Kitoltam a kocsit visszazártam az ajtót. Kitoltam az utcára majd elindultam. Azóta eltelt két év és folyamatosan úton vagyok. Csináltam néhány új profilt, de képet sose teszek fel. A hajamba csináltam néhány élénk piros melír csíkot. Virginiában jártam a képek amiken a John által szerzett sérüléseim voltak a kesztyű tartóban voltak. Virginiában jártam, már kezdett sötétedni. Fáradt voltam és utáltam este vezetni. Szerencsére egy Mystic Falls nevű kis városba értem.  Felsóhajtva kerestem valami étteremet ahol ehetek. Az egyik nyakláncommal játszottam, érdeklődve figyeltem a kis város utcáit. Olyan nyugodtnak tűnt  mégis úgy éreztem, mintha egy furcsa légkör lengte volna körbe.