Born to be a Mikaelson

Huszadik fejezet

[Sam szemszöge]

Nem tudtam kire voltam mérgesebb ahogy az utcán sétáltam. Mérges voltam Elijahra, amiért úgy beszélt Nikkel ahogy. Klausra azért voltam mérges, mert megjelent azokkal a nőkkel. Levettem a cipőmet, hogy gyorsabb legyek. Fújtattam és nem irányítottam a szemem. Tudtam, hogy végig ezüstszínben ragyogott, de ez nem is érdekelt. Próbáltam koncentrálni, hogy ne változzak át. Nem akartam tönkre tenni a gyönyörű ruhámat, ahogy Bekah ajándékát sem akartam tönkre tenni. Mély levegőket vettem, hogy megnyugodjak. Sóhajtva dőltem egy falnak, hogy összeszedjem mielőtt haza megyek. A táskámat, benne a telefonommal otthagytam idegességemben. Lépteket hallottam, mire felkaptam a fejem. Morogva néztem a sikátor irányába. Az illető felemelte mindkét kezét, ahogy a fény felé lépett, hogy lássam ki az. Egy boszorkány volt, felismertem Davina tárgyalásáról. Összevont szemöldökkel néztem rá, kedvesen mosolygott rám.

– A nevem Sophie Deveraux. Néhány boszorkánnyal szeretnénk meglátogatni téged és a Mikaelsonokat és... – Ekkor abba hagyta a beszédet és döbbenten nézett rám.

– És? – Kérdeztem tőle.

– Bocsánat...öhm...igen. – Mondta megrázva a fejét. – Egy ajándékot szeretnénk adni nektek. Béke ajánlatként.

– Hisz nincs harag közöttünk. – Mondtam kedvesen. – Úgy hiszem a társaim már így is megtették a...kiegyenlítést. – Tettem hozzá sóhajtva.

– Persze tudom, viszont az egész boszorkány közösség úgy gondolja, hogy ezt megérdemlitek. – Bólintottam egyet mosolyogva.

– Rendben, mi lenne, ha délelőtt tízkor átjönnétek? – Kérdeztem, nem akartam, hogy túl korán kelljen utazniuk.

– Az tökéletes lenne. – Bólintott Sophie mosolyogva. – Nem lenne baj, ha én hamarabb átmennék hozzád?

– Nem dehogy Sophie.

– Fantasztikus, akkor kilenckor találkozunk. – Mosolyogva váltunk el. Kiropogtattam a hátam, mielőtt bementem volna a házba. Ahogy beléptem megcsapott a zsálya illata így gondoltam, hogy Bekah és Marcel élvezik, hogy újra egymásra találtak, annyi év kihagyás után. Erre halványan elmosolyodtam, felmentem a szobámba, átöltöztem végül bementem Finnhez. Szorosan hozzábújtam. Az illata rögtön megnyugtatott. Finn mosolyogva csókolt meg, végül a mellkasára húzott. Vidáman aludtam el, reggel éreztem, hogy valaki az ágy szélén ülve cirógatta a hajam. Mosolyogva adtam puszit a tenyerébe, azt hittem Kol az. Kuncogva simogatta az arcom.