Born to be a Mikaelson

Tizenegyedik fejezet

[Sam szemszöge]

Egy pár nap eltelt a Lucienes kis incidens óta. A fiúk nem akartak kiengedni az utcára. Elijah nem hiába állt a leggyorsabb vámpír hírében- mint azt a saját bőrömön is sikeresen tapasztaltam- minden egyes alkalommal, mikor ki akartam osonni Elijah kapott el. Így volt ez ma reggel is, kiakartam osonni a bárba ahol dolgoztam. Szerettem volna beszélni a munkatársammal Camille-lel.

– Samantha. – Hallottam meg a hangot mögöttem, mikor becsuktam az ajtót. Felhúztam a vállaimat és behunytam a szemem.

– Szervusz Elijah. – Mondtam halkan, éreztem ahogy Lij szorosan mögém állt.

– Tudod...nem szép dolog meg próbálni elszökni. Nem is egyszer. – Mélyen beszívta az illatomat, mire libabőrös lettem. – Ha rajtam múlna itt helyben megbüntetnélek...bár lehet a látványod túl sokaknak tetszene.

– Elijah kérlek, nem akarok idebent ragadni egész életemben. – Sóhajtottam fel és szembe fordultam az öltöny királlyal. Átöleltem a nyakát. – Így ez egy börtön.

– Ezer év során nem láttam ilyen színvonalas börtönt Samantha. – Kuncogott Elijah, ahogy neki tolt az ajtónak. Én nagyot nyeltem, ahogy Lijah ajkai majdnem az enyémet súrolták. – Bár valóban igazad van. Nem épp fair tőlünk, hogy idebent tartunk. Ennek ellenére a héten még így kell lennie. Tárgyalnunk kell a különböző természetfeletti fajokkal és a város emberi vezetőivel, hogy biztonságban tudjunk. Utána ígérem kiléphetsz a házból. Anélkül, hogy így jönnék utánad persze. – Mosolygott rám kedvesen, sóhajtva bólintottam. Megfogtam Elijah kezét és hagytam, hogy visszavezessen a házba. A fiúk sóhajtva néztek rám, én megforgattam a szemem.

– Luna...

– Mintha te nem akarnál folyton megszökni Nik az én helyemben. – Mondtam és egyikőjük sem ellenkezett.

– Nem baj az öregek intézik az üzletet. Mi fiatalok, pedig szórakozunk. – Mondta összecsapva a tenyereit Kol. Én elkezdtem nevetni, főleg ahogy végig néztem a morcos arcokon.

– Ugye tudod Kol, hogy te is túl vagy az ezren? – Kérdeztem tőle vigyorogva.

– Igen tudom, viszont én vagyok a legfiatalabb lelkitársad. Nyugi tetszeni fog a program. – Mosolygott rám a tipikus kis fiú mosolyával.