Born to be a Mikaelson

Harmadik fejezet

[ Sam szemszöge]

Kérdőn néztem Finnre, bár iszonyú piros volt az arcom.
- Alig vagy idősebb tőlem egy pár évvel Finn. - Mondtam vidáman, mire a nálam jóval magasabb férfi kuncogott egy sort. Elég közel álltunk még egymáshoz így éreztem ahogy a mellkasa bele remegett a kuncogásába. Hatalmasat nyeltem és a lábam is kocsonyának érződött.
- Igazad van. Bocsáss meg. Haza kísérhetlek? - Mosolyogva bólintottam egyet. Finnel elindultunk egymás mellett. Kedvesen kérdezgetett és én vidáman válaszoltam. Ha kérdeztem akkor ő őszintén válaszolt. Mégis úgy éreztem, hogy valamit nem mond el nekem. Csak sajnos nem tudtam mit.
- Meg is jöttünk.
- De....ez egy motel. - Mondta Finn összevont szemöldökkel, oldalra döntött fejjel. Most rajtam volt a sor, hogy kuncogjak egy sort.
- Igen tudom. Nem volt még időm lakást keresni, plusz a francia negyedben minden bérház drága. - Ha akarod segítek. Igaz az öcsém, Elijah nagyobb segítség lenne, de szívesen veletek tartok.
- Ez nagyon kedves tőled, de azt sem tudom meddig maradok Finn.
- Miért ne maradnál Sam? Ez a város tele van lehetőségekkel. Egy új eséllyel. - Mosolyogva hallgattam Finnt. Talán igaza van, itt talán új életet kezdhetek és talán rájöhetek, hogy lehet ennyi lelkitársam.
- Még átgondolom.
- Nekem ennyi is elég. - Mondta mosolyogva és megölelt.
- Jó éjt Sam, remélem hamarosan látlak. - Mosolyogva búcsúztam el Finntől, majd felmentem a szobámba. A gondolataim sokáig nem hagytak aludni, még szerencse, hogy holnap is esti műszakos vagyok és nem is kell bemennem senki helyett. Hiába aludhattam volna sokáig a rémálmok miatt hamar felkeltem. Kissé fáradtan indultam el a fürdőszobába. Miután rendbe szedtem magam elindultam egy kávézóba reggelizni. Ahogy a rendelésemre vártam elkezdtem nézni néhány olyan házat itt New Orleansban, ahol lehet beszélni egy boszorkánnyal. Ez a város a voodoo hazája. Hátha tud valaki valamit a lelkitársakról. Végül találtam egy boszorkányt, aki hitelesnek tűnt. Reggeli után el is indultam S címre a motoromon. Vettem egy mély levegőt majd bekopogtam. Ahogy vártam egy örökké valóságnak éreztem a perceket. Végül egy afro amerikai férfi nyitott ajtót. Egy kisebb kör szakálla volt és a göndör haját oldalt kicsit felnyírta.
- Segíthetek valamiben kisasszony?
- Ön... Vincent Griffith?
- Igen én vagyok. Van megbeszélt időpontja?
- Nem sajnos nincs. Kérem bocsásson meg, hogy csak így ide állítottam, de kérem megválaszolna egy kérdést? Kifizettem ha kell. - Kedvesen mosolygott rám, ahogy próbáltam összeszedni magam.
- Ugyan nem lesz szükséges. Mi a kérdése?
- Azt szeretném tudni, hogy egy embernek lehet-e egynél több lelkitársa? - Láttam, hogy Vincent kicsit ledöbbent a kérdésem hallatán.
- Tapasztalt valamit, ami erre utalna?
- Így is lehet fogalmazni. - Bólintottam ahogy végig gondoltam az eseményeket.
- Értem, kérlek gyere be kedves...
- Samantha West, de kérem szólítson Samnek.
- Nagyon örülök Sam, de kérlek tegeződjünk. - Mosolyogva bólintottam. Beléptem a házba Vincent után. Leültünk egy asztalhoz, amit tarka terítő takart. A szobában különböző gyógynövények lógtak. Az asztalon az a lila virág volt, amit Mystic Fallsban rajzoltam le.
- Mi ez a virág?
- Verbéna. Amióta létezik boszorkányság összekötik vele. Megvédi a házat és a viselőjét is. - Érdeklődve figyeltem, ahogy hallgattam Vincentet. - Sam mik azok a tárgyak amik olyan jeleket adtak, mint amit a lelkitárs kötés okoz? - Kérdezte én kicsit elhúztam a számat. Nem szerettem levenni őket, ha nem volt muszáj. Sóhajtottam egyet és elkezdtem elkezdeni vagy épp levenni magamról.
- Először ezt a bőrkabátot vettem meg, majd a kendőt, utána a nyakláncokat végül a zsebkést. - Mondtam ahogy mindent letettem kettőnk közé az asztalra.
- És mind a négy személlyel találkoztál már? - Én csak bólintottam egyet. - Kideríthettem, hogy lehetséges ez vagy csak nagyon kötődsz ezekhez a tárgyakhoz.
- Tényleg? Azért hálás lennék.
- Viszont ahhoz itt kellene hagynod a tárgyakat. - Tátva maradt a szám és tányér nagyságúra nőtt a szemem. Tátogtam, mint egy hal a vízben.
- Hogy én...? Hogy itt...? Hogy mi? - Kérdeztem döbbenten, Vincent halkan nevetett egy sort.
- Tudom, hogy nem szívesen hagyod itt, de a varázslat bonyolult Sam. Ígérem sértetlenül visszakapod őket.
- Jó rendben. - Bólintottam egyet, megköszöntem a segítséget és mentem egy kicsit alkotni, hogy megnyugodjak.