Born to be a Mikaelson

Első fejezet

[ Sam szemszöge]

Leparkoltam egy Mystic Grill nevű ételbárnál. Fura volt a neve, de a korgó hasam miatt hamar túl tettem magam rajta. Kissé hűvös volt így belebújtam a bőrkabátomba. A nyakláncaim jól látszottak, egy fekete nyomott mintás póló volt rajtam, fekete farmerrel. A zsebkés benne volt a kabátom job zsebében, a kendő a fejemre volt kötve, hogy a baba hajak ne lógjanak a szemembe. Lezártam a kocsit és elindultam befelé. Beléptem az ajtón és egy asztaltársaság rám kapta a fejét. Furának tűnt ez a reakció, megvontam a vállam és elindultam a pult felé. Az egyik asztalnál ülő lány hirtelen előttem volt. Ijedten hőköltem hátra.
– Szia Caroline Forbes vagyok. Új vagy igaz? Még nem láttalak erre. – Én egy kicsit pislogtam, hogy egyszer nem vett levegőt. Szélesen mosolyogva nyújtotta ki nekem a kezét. Hullámos szőke haja volt és zöld szeme, kedves volt a kisugárzása, bár a bemutatkozása miatt tudtam, hogy eléggé irányító személyiség. Karba tettem a kezem és félig felvont szemöldökkel néztem rá. Érzelem mentes arccal figyeltem. Továbbra is mosolyogva engedte az oldala mellé a kezét.
– Hali. Samantha, de mindenki Samnek hív. Átutazóban vagyok.
– Ó ez szomorú pedig Mystic Falls tele van lehetőségekkel.
– Egy kis város? – Kérdeztem furcsállva nézve rá. – Bocsáss meg, de ez elég hihetetlen. – Caroline Kuncogott egy sort, de továbbra is vidáman figyelt engem.
– Igen tudom nem úgy néz ki és semmi baj. Szeretnél csatlakozni hozzánk? – Kérdezte és arra az asztalra mutatott ahol eddig ült. Odapillantottam, ült három srác két sötét hajú, egy szőke két lány egy barna és egy fekete hajú. A szőke és a fiatalabb barna hajú srác mosolyogva intettek egyet. A másik barna hajúnak kék szeme volt és megforgatta azt. A két lány is vidáman integettek.
– Kösz, de inkább kihagyom. Holnap megyek tovább szóval felesleges lenne barátkozni.
– Nem hiszem, hogy a barátság felesleges lenne. Plusz bulis csajnak tűnsz.
– Figyelj Caroline.
– Care igazából.
– Rendben Care. Elmagyarázom rendben? Nem barátkozom, nem essek szerelembe és nem szeretem a bájcsevelyt. Bejöttem enni aztán a kocsimban alszok, holnap megyek tovább. – Mondtam és Caroline kissé szomorúan bólintott. Mosolyogva léptem el mellette és leültem a pultnál lévő bárszékek egyikére. Megnéztem az étlapot, majd rendeltem csirkeszárnyakat steak burgonyával és ketchuppal. Care mosolyogva huppant le mellém a másik oldalamra pedig a szőke hajú srác. Megforgattam a szemem és megtöröltem a kezem és a számat.
– Tudom nem szeretsz barátkozni, pasizni vagy csajozni. De szeretném bebizonyítani neked mennyire jó dolog, mikor megtalálod a lelkitársadat.
– Stefan Salvatore nagyon örülök Sam. – Mosolygott rám kedvesen, intettem egyet.
– Stefannal lelkitársak vagyunk. Eleinte fura volt főleg, hogy Elenaval jár, aki meg a testvére lelkitársa és én jártam vele. – Magyarázta Caroline, én kerekre nyílt szemekkel néztem rá.
– Tudjuk kicsit bonyolult, de így mindannyian boldogabbak vagyunk. – Mondta Stefan kedvesen.
– Vagyis így gondoljátok. De szerintem a lelkitárs mizéria hülyeség. Ostobaság és mese.
– Miért gondolod ezt Sam? – Kérdezte Care aggódva nézve rám. Megforgattam a szemem, Caroline tekinte miatt.
– Mert, ha valóban lenne egy személy, akit mellém rendelt a sors akkor vigyázott volna rám. – Mondtam fogtam a tányérom és az üdítőm majd egy asztalhoz ültem. Az egyik biliárd asztal ott volt mellettem. Elővettem a telefonomat. Morogva vettem észre, hogy hamarosan lefog merülni. A töltőm meg tönkre ment szóval holnap még azt is vennem kell. Kicsit megnéztem a híreket, hogy hol keresnek épp merre kéne mennem hasonlók. Sóhajtva tettem félre mikor lemerült.
– Miért ül egy ilyen gyönyörű virágszál ilyen szomorú grimasszal az arcán? Csak nem a párod húzott fel kincsem? Ostoba fiú lehet, ha engem kérdezel. – Ahogy felnéztem egy körül belül velem egy idős fiú nézett rám, szélesen mosolyogva. Barna tüsis haja volt és hasonló árnyalatú barna szem. – Ha erről van szó én szívesen felvidítalak. – Kacsintott egyet, a biliárd dákón támaszkodott.
– Kösz, de nincs barátom egy. Kettő nem vagyok egy utca lány, hogy fűvel fával összefeküdjek. – A srác csak felnevetett, vidáman csillogó szemekkel nézett le rám.
– Oké ezt megértem és jogos volt. Kol vagyok, nagyon örülök.
– Sam. – Mutatkoztam be halványan mosolyogva.
– Csak nem mosolyogni látlak? – Kérdezte Kol döbbenten, az ajkamba haraptam, hogy ne nevessek fel. – Hűha nem hittem volna. A szőke főnök asszony nem tudott mosolygásra késztetni. Megtisztelsz Sam.
– Örömömre szolgál. – Mondtam kissé szarkasztikusan.
– Nem, dehogy az én örömöm. – Hajolt meg a végén, komoly arccal. Összetalálkozott a tekintetünk és elkezdtünk nevetni. – Viszont most hagylak vacsorázni. Így sem volt szép tőlem, hogy megzavartalak. További jó étvágyat Sam és remélem még találkozunk. – Bólintottam egyet, Kol visszatért a biliárd asztalhoz. Bár hamarosan hívták és utána távozott is. Persze csak az után, hogy fizetett. Ahogy befejeztem az asztalra tettem a kis vacsorám árát és elindultam kifelé. Az utcán összetalálkoztam Stefanékkal.
– Damon, ha átfestetted a kocsimat és esküszöm kinyírlak. – Stefan idegesnek tűnt, bár Care próbálta nyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel.
– Ugyan már öcskös tudom mennyire szereted a Porsche-dat. Nem festeném át pirosról szürkére. – Mondta a kék szemű, szóval ő volt Damon. Stefan bátyja és valami féle Elena lelkitársa. Egy hosszú egyenes  barna hajú lány lépett Damon mellé.
– Tényleg nem Damon volt egész nap nálunk volt Ric-kel beszélgettek.
– Igaz és utána velem videójátékozott. – Elena mellé lépett a harmadik srác. Valószínűleg Elena rokona lehetett. Kikerültem őket majd a sofőr oldalhoz léptem. Kinyitottam a kocsit és hátra hajtottam az ülést.
– Ó szóval a te kocsid. – Mondta Care felismeréssel és én bólintottam kibújtam a bőrdzsekiből és hátra dobtam a táskám mellé.
– Miért engedted annyira hátra az ülést?
– Hogy tudjak aludni. Nem mintha bármi közöd lenne hozzá Elena. – Mondtam ahogy rendezgettem a dolgokat.
– Miért nincs hol aludnod?
– Jézusom a testvérek ennyire hülyék? – Kérdeztem morogva felegyenesedtem és eléjük léptem. – Ez egy kis város és nincs se hotel se motel. Szóval marad a C opció tehát itt alszok a kocsiban. Megreggelizek, veszek egy töltőt és megyek tovább.
– Nálam maradhatsz. – Ajánlotta Caroline mosolyogva.
– Vagy nálunk. – Mondta Stefan. – Elég nagy a házunk. – Vont vállat, hiába volt csábító a nagy ház nem tudtam, hogy belemenjek- e vagy sem.
– Jaj már kislány. Kényelmesebb lenne nálunk egy ágyikóban, mint idekint a kocsidban. – Felsóhajtottam ahogy Damon befejezte.
– Jó legyen. – Mondtam, Care vidáman tapsikolt.
– Mutatom az utat és mehetünk is. – Mosolygott kedvesen Stefan. Stefan gyorsan elment a kocsiért addig a többiek is bemutatkoztak hivatalosan is. Mielőtt elindultunk volna Caroline és Bonnie is megölelt. Én csak furán néztem a többiekre. Damon kuncogott, Stefan csak mosolyogva rázta a fejét. A két gerlepár adott egy másnak egy-egy puszit, majd elindultunk. A Salvatore testvérek otthona valóban hatalmas volt. Kissé tátva maradt a szám, Stef elmagyarázta, hogy az őseik alapították a várost ezért ilyen nagy a házuk. Kissé körbe vezettek, hogy hol találom a konyhát az ő szobájukat majd felmentünk egy vendég szobába. Megköszöntem, hogy maradhatok, végül a fiúk mentek aludni. Én kicsit ideges voltam a rémálmaim miatt. Végül lefeküdtem aludni és reménykedtem benne, hogy nem lesz rémálmom.