Born to be a Mikaelson

Kilencedik fejezet

[Sam szemszöge]

Éreztem a fiúkból áradó aggodalmat és haragot. Olyan különös, még akkor sem aggódtak ennyire, mikor Elijah elmesélte a múltjukat.

– Tristan. – Mondta Elijah kimérten, a férfi csak engem nézett vigyorogva. Kirázott a hideg, ahogy engem figyelt.

A Tristan mellett álló nő szúrósan méregetett, akaratlanul is viszonoztam a tekintetét. Meglepődve nézett rám egy pillanatra, majd újra villámokat szóró szemekkel vizslatott engem. Kiléptem Finn mögül, mire mindenki rám kapta a fejét.

– Igen törődnek velem, talán baj? – Kérdeztem karba tett kézzel, Kol szája tátva maradt. Nik csak vigyorogva nézett rám.

– Hogy merészeled? – Kérdezte sápítozva a vörös hajú nő. – Mi francia nemesek vagyunk. Idősebbek vagyunk tőled. Tisztelned kell minket.

– Tisztelnem kell titeket? – Kérdeztem döbbenten és előre léptem egyet. – A tisztelet két irányú út cukorborsó. Ha tiszteletet szeretnél tőlem, akkor ugyan ezt én is elvárom tőled. – Mondtam ahogy végig néztem a nőn. Ő csak sértődötten nézett rám. – Mégis miért kellene tisztelnem egy halandó embert? – Horkantot gúnyosan a végén.

– Mert ez a halandó ember mindjárt gondol egyet és karót szúr a szívedbe. – Mondtam nem törődőm stílusban.

– Ööö...drágám, nem biztos, hogy jó ötlet. Lehet, hogy Damonék Aurora vér vonalába tartozhatnak és meghalnak. – Mondta Klaus, bár büszkén mosolygott rám, ahogy közelebb lépett hozzám. Én csak morogva szitkozódtam az orrom alatt. Nik csak Kuncogva nyomott puszit a hajamba. – A nyakát kitörheted, ha akarod. Visszajön, de nem lesz másnak baja.

– Egyre csábítóbb ajánlatt. – Mondtam végig nézve Auroran. – Kol vigyorogva adott puszit az arcomra.

– Nagyon tüzes vagy cukiság. – Kacsintva nézett rám. – Kezdem érteni, miért vagy az én és Nik társa.

– Kol. – Mordult rá mérgesen Nik.

– A mitek? – Tristan és Aurora is döbbenten pislogott rám. – Szóval egy ember a lelkitársatok? – Kérdezte Tristan végig nézve rajtam.