Born to be a Mikaelson

Tizenkettedik fejezet

[Klaus szemszöge]

Megfeszültem, mikor Sam megemlítette Marcelt. Reméltem, hogy róla jó sokáig nem esik majd szó. Kol vigyorogva fordult felém.

– Igen Nik ki az a Marcellus? – Figyelmeztetően néztem rá. Sam kérdőn nézett rám, majd Kolra, majd vissza rám. Sóhajtva néztem rá.

– Marcellus...öhm...ha mai szemmel nézzük a dolgokat akkor örökbe fogadtam. – Mondtam felsóhajtva, Sammy döbbenten nézett rám.

– Ezért rossz és eltitkolni való mert? – Kérdezte Sam oldalra döntött fejjel.

– Mert Marcel elárulta Niket. Vagyis ezt én is csak hallottam, mivel épp alukáltam. – Mondta Kol és Sammy kissé szúrósan nézett rám.

– Oké tényleg el kell majd rejtenem azokat a tőröket. – Sóhajtott a társunk, ahogy megrázta a fejét. – És mi lett Marcellel?

– Sokáig úgy tudtuk, hogy egy tűz esett során meghalt, de ehelyett átvette a hatalmat a város felett. Tőle vettük vissza a hatalmat. – Mondta Elijah az ölében ülő lány oldalát cirógatva.

– És most mi van vele? – Mi csak összenéztünk, nem tudtuk mit kellene mondanunk neki. Azt nem mondhatjuk el, hogy az egyik pincében van. Sam kíváncsian nézett rám, Kol csak megvonta a vállát és felemelte a kezeit.

– Nem tudjuk pontosan Samantha. – Mondta Elijah, amiért borzasztó hálás voltam. Sam bólintott és Elijah vállára döntötte a fejét. Láttam, hogy a bátyám elmosolyodott. – Mit szólnál, ha elmennénk egy újabb randira kedves Samantha?

– Az jó lenne, de ezúttal táncolhatnánk is.

– Amit csak kívánsz kedves. – Mosolygott és puszit adott Sam arcára. Sammy elmosolyodott és el is pirult. Sam bólintott egyet és puszit adott az arcunkra.

– Nik megyek fel festeni. Szeretnél csatlakozni? – Mosolyogva bólintottam, kinyújtottam a kezem, ahogy felálltam. Sammy mosolyogva fogadta el. Vigyorogva rántottam fel, a mellkasomon kellett megtámaszkodnia. Hallottam, hogy nyelt egy nagyot és a szívverése is felgyorsult. Mosolyogva néztem le rá, kerekre nyílt szemekkel nézett fel rám. A karjaimba vettem és felfutottam vele a műtermembe. Kuncogva rázta meg a fejét, ahogy letettem.

– Tudod én örömmel láttalak volna a saját műtermemben. Viszont a húgom ragaszkodott hozzá, hogy sajátod legyen. Úgy gondolta kell majd a saját menedéked tőlünk, ha esetleg túlzásba esnénk.

– Majd szólj hogy háláljam meg Bekahnak. – Én döbbenten néztem rá, mire Sammy elkezdett nevetni. Átölelte a nyakam és puszit adott az arcomra. – Nyugi sosem lesztek túlsokak nekem. Viszont egyet értek a húgoddal, hogy néha kell a magam kis birodalma. – Felsóhajtottam és közel húztam magamhoz. Az illata mindig megnyugtatott.

– Tudom...viszont szükségem van rád Sam. Mindannyiunknak.

– Tudom Nik, de mindig itt leszek nektek. – Felnézett rám, mire mosolyogva adtam puszit az orrára. Erre elkezdett kuncogni, csak szélesebb lett a mosolyom.