Born to be a Mikaelson

Hetedik fejezet

[E/3 személy szemszöge]

A lelkitárs kötésnél nincs erősebb nem fizikális kötés. A pillanattól kezdve, hogy megérzed a jelenlétét egyre, erősebb és erősebb lesz. Az első csók után úgy érzed valami húz a párodhoz. Fogalmad sincs mi az, csak érzel egy belső húzást, hogy a társad mellett legyél. El sem lehet képzelni, hogy Samantha West hogy érezhette magát. Egyszerre két társához húzta a szíve, az ifjú hölgy legnagyobb bánatára a két férfiú nagyon különböző érdeklődési körrel rendelkeztek. Sam nem tudta kivel legyen. A művész lélek Klaus Mikaelsonnal, vagy a modern világ újdonságaitól ámulatban lévő Finnel.

[Klaus szemszöge]

Láttam, hogy Samantha szenved. Nem tudta kivel legyen. Talán nem volt a legjobb ötlet, hogy mindketten megcsókoltuk. Hiába volt nekem és Finnek erősebb a húzás, ő ezt nem tudta. Nem is most terveztük elmondani. Előbb szeretnénk, ha megbízna bennünk. Bekah parancsára, mi fiúk bevonultunk a városba. Addig ők kitudja mit csináltak a kúriában. Elmentünk kicsit iszogatni és beszélgetni. Ezer éve vagyunk testvérek, de nem beszélgettünk olyan gyakran. Tisztában vagyok el azzal, hogy az én hibám volt ez. Én féltem túlságosan apánktól és attól, hogy elárulnak, mint anyám is tette.

– Nagyon sajnálom. – Mondtam a semmiből, a többiek kérdőn néztek rám.

– Mit is pontosan? – Kérdezte Kol félig felvont szemöldökkel. Halványan mosolyogva húztam le a felesemet.

– Egyszerűbb lenne felsorolni, amit nem sajnálok öcsém. Sajnálom, hogy bezártalak titeket, hogy a félelmeim teljesen elvakítottak. Bíznom kellet volna bennetek, hisz testvérek vagyunk. – Végig néztem rajtuk, mindannyian döbbenten néztek rám. – Sajnálom, hogy annyi mindenről lemaradtatok. Akárcsak azt, hogy megszegtem az adott szavamat. – Felemelt a poharamat, mintha tósztot mondanék és felálltam. – Viszont egy valamit, megígérhetek. Teljesen mindegy mi történik. Samantha mellett és mellettetek kitartok Örökkön örökké.

– Samért muszáj lesz összefognunk és megbocsátanunk nem igaz? – Mosolygott Kol ahogy ő is felállt, az ő kezében is volt egy pohár. – Örökkön Örökké egy család leszünk és vigyázunk egymásra történjék bármi.

– Mindannyiunk épsége érdekében és azért, hogy ne veszítsük el Samanthat össze kell tartanunk, jobban, mint eddig bármikor. Örökkön Örökké. – Elijah is felállt, követve a példánkat. Finn felsóhajtott.

– Sokáig nehezteltem, amiért én nem voltam része soha ennek az eskünek, de most, ez alatt az egy hét alatt a része lettem. Nem akarok megint kimaradni. Nik ígérem, hogy a te oldaladon állok Örökkön Örökké. – Mondta Finn és ő is felállt, mosolyogva nézett rám.